Szombaton felkerekedtem, de elég ráérősen, mert azt terveztem, hogy elmegyek Münchenbe és vasárnap jövök haza. Összepakoltam pár cuccot, meg kaját; nagyon cuppanósan pont befértem a kistáskámba. Már az autóban jutott eszembe, hogy nem hoztam váltás pólót, meg eső ellen is csak a nagyhátizsákom tokját vittem, ami igazán nem lett volna elég semmire, de majd meg haltam olyan meleg volt és tűzött a nap, úgyhogy csak fölösleges tehernek éreztem. Kristóf küldte honlap, és előző fuvarom javaslatára egy másik autópályafelhajtóhoz mentem, de nem volt annyival sokkal jobb hely, mint amennyire messze van. Mondjuk a szintidőm jobb lett...
Mindenki mondta, hogy oda táblával kell kiállni, úgyhogy vittem magammal egy lapot, de nem igazán volt kedvem irkálni, úgyhogy azt szabtam meg magamnak, hogy egy lámpányi autót szimplán várok, majd utána írok.
Írtam.
De már 60 km-rel később.
A harmadik autó megállt, egy kedves hölgy vett fel. Beszélgettünk jókat, de nem konkrétan Münchenbe ment, így a "kedvenc" benzimkutamnál kiszálltam. A München Regensburg útvonalat már úgy ismerem mint a tenyeremet... Szóval gondoltam, hogy itt aztán igazán nem lesz nehéz fuvart nyerni, de azért kiírtam egy "táblát", hogy Münchenbe akarok menni. Először a felhajtónál próbálkoztam, ahol még lassan mentek az emberek, de (azt hittem) mindenki elmegy, aki csak pihent, az is. Később rájöttem, hogy a benzinkútból már hamarabb ki lehet menni, és azok addigra már gyorsan mentek, úgyhogy átálltam, de ott se ment egyszerűen. Végül odajött egy kedves fiatal apuka, hogy hova is megyek (nem tudta elolvasni a táblám bár gyalog közeledett felém, szóval mégse volt olyan jó) és elvitt a városba.
A szokásos telefonomon levő térképem alapján elindultam tornyiránt a Mjúziumba. A fizikatanárom még évekkel ezelőtt ajánlgatta nekünk a Müncheni természettudományi múzeumot, hogy milyen király minden korosztálynak és mindenképpen el kell menni, meg egész napos program stb. Szóval nagyon nagy elvárásokkal elindultam keresztül a városon. Bár toronyiránt mentem, mégis először egy nagyon szép parkon, majd egy Lidl mellett (direkt készítettem innivalót magamnak, mert múltkor elfelejtettem vinni, és majd szomjan haltam, de a biciklimen hagytam most is.) majd az Andrássy úton kötöttem ki. Megnéztem utólag, hogy mik a nevezetességek, nem direkt, de mindegyiket megnéztem és láttam :)
Közben megint fantasztikusabbnál fantasztikusabb autókat láttam, pl egy ilyet, meg egy nagyszerű limót :)
Aztán az egyik random zebránál (de tényleg már a semmi közepén) megláttam a BMW koncecpciós autóját, ami teljesen elektromos és eddig csak prospektusokban láttam, nem is tudtam, hogy ez már tényleg így áll, hogy ezzel valaki jár. Zöld lámpánál mikor a többi motor felbúgott, ez már el is ment mellettem, és SEMMI hangja nem volt... nagyon durva
Aztán nagy nehezen eljutottam a Deutsches Museumba, de szerencsétlenségemre csak a Verkehrsmuseum részébe (szóval csak közlekedés tudományi) ekkor már fél 3 volt, és megnéztem, csak 5-ig van nyitva, szóval eléggé mérges voltam, még kellett egy csomót bandukolnom...
Negyed négyre végre megtaláltam azt amit kerestem, és be is repesztettem, de sajnos csak végigrohanni volt időm. Tényleg nagyon nagy és nagyon érdekes dolgok voltak benne, csak szomorú voltam, hogy ilyen kevés időm volt és hogy nem volt kivel megosztani az örömöm.
 |
| Ezt például a kedvenc nagypapámnak fotóztam! |
|
Épp szórakoztam a hőkamerával, mikor egyszercsak
bzz
és lekapcsolták az áramot. Bemondták, hogy bocsifiúk, de negyed óra múlva zárunk, úgyhogy húzás kifelé, majd visszakapcsolták legalább a lámpákat.
Előtte viszont még sikerült kifognom egy bemutatót a nagyfeszültség laborban. Bár már láttam ilyet többször, de mindig nagy élmény látni mesterséges villámot meg mindenféle érdekes mókát, amit evvel csinálnak.
Eztán spuriztam a város másik végébe ahonnan jöttem, hogy megnézegessem a BMW-ket. Nagyon csini épülete(i) van(nak az egész BMW falvának, mert tényleg sok épületből áll), majd ez fogadott belépésemkor:
Ki volt amúgy még állítva minden modellből minimum egy, de be voltak zárva, úgyhogy nem lehetett beléjük üldögélni :( Elég hamar végeztem itt, is, mert már annyit láttam az elmúlt három hétben, hogy nem tartott sokáig a gyönyörködésem. Kivéve még az i8-at (amit aztán végképp nem tudom, hogy flangál-e már utcán, de nem hiszem...)
Gyönyörű autó, nagyon összekapták magukat a designerek. Sajnos a saját képem nagyon elmosódott lett, de olyan gyönyörű például, hogy nem sík mint az összes autó, hanem rétegek, élek vannak benne:
 |
| Bár amit én láttam, abban még egy réteg volt... |
Aztán mivel még elég emberi időben végeztem, ezért elindultam vissza. Eredetileg az volt a tervem, hogy milyen jó móka ez egyedül, meg majd egy parkban fogok aludni és élvezni fogom.
De a hétvégém tanulsága, hogy ha valamit meg tudsz osztani valakivel, akkor az minimum 4-szer olyan nagy öröm lesz. Magányosan nem volt túl jó a móka, úgyhogy gyorsan hazastoppoltam. Szerencsére a városban (egy nem túl jó helyen) az 5. autó megállt és elvitt a másik kedvenc benzinkutamhoz. Ott is nagyon sokan voltak, szintén teli autókkal, és mindenki a nagy autópályán ment. Végül odamentem egy X5-ösöhöz... dobpergés ... és egész úton hazafelé az apukámon gondolkoztam, hogy ez valóban olyan kis neki való kocsi. Nem igazán extra, de kényelmes, mindannyian elfértünk benne, és mikor nem volt korlát... de ezt már tudjátok... csak a szokásos :)
