UWR után

Na megint vót edzés. Már megint úgy nézett, ki, hogy hárman leszünk, legalábbis az első negyed órában. Végül 11-en lettünk, úgyhogy játszottunk rendesen is, és megint tiszta karc meg horzsolás meg seb vagyok, mint múlthéten is.

Nálunk is valahogy így ment a küzdelem, rólam is többször letépték a szemüveget, egyszer kb 3 percen keresztül úgy harcoltam, hogy semmit nem láttam, meg kb levegőt se nagyon vettem, de mindig éreztem, hogy hol van a labda és szorongattam/elvettem mástól.  Sajna gólt nem szereztem, csak egy nagyon király gólpaszt adtam, de megint az egy fővel kisebb csapatban voltam, szóval nem vót egyszerű. A pipa megint egyszer kiszakadt, de mostmár gyakorlott vagyok, szóval hamar vissza tudtam szállni, de még mindig nem értem a többieket, hogy hogy bírják szelep nélküli pipával, én avval tuti nem játszanék, mert állandóan vizet szívnék.

No most meg szaladok szenvedni, mert holnap vizsga, már háromszor áttanulmányoztam az anyagot sőt még Sanyinak is elmondtam egyszer, szóval nem tudom, hogy hogyan tanuljak, de még ülök rajta kicsit. Aztán húzás aludni.

Juuuuj ennek is nagyon örülök!

Eddigi kósza hírt, ma egy papírcetli is megerősítette, hogy bizony új hűtőket kapunk a koliban!!!

Sajna a mikrónk pont tönkrement, de szerintem az új hűtő már melegíteni is fog tudni :)*

valami ilyenre számítok...

Amúgy az a helyzet, hogy elég durván kifogyóban van a szeretettankom sajna. Már nagyon hiányzik egy barátságos hátbaveregetés, vagy hogy valakinek a nyakába ugorhassak. Alapvetően senkivel nincs fizikai kontaktom, egyedül a többi magyar diákkal a reggeli kézfogások, de azokból meg nem sok szeretet megy a szívem felé...

A fejem meg olyan mint egy szita... megy befele a szememen amit olvasok, aztán folyik ki a fülemen, vagy próbálok figyelni órákon, de azon kapom magam, hogy nem gondolok semmire, de az anyag sincs sehol... 

Aztán ma megint voltam bevásárolni... Úgy tűnik lehet el fogom tudni most adni a bringámat, úgyhogy már úgy vásároltam, hogy amit lehet, azt előre megveszem, mert ha eladom a bringám, akkortól gyalog kell járnom vásárolni. Annak ellenére, hogy az elmúlt két alkalommal is egészen durván sokat hagytam ott, most még nagyobb volt a végösszeg. Mondjuk utána meg is telt a mélyhűtő, meg minden, és mivel sokat főzök, ezért elvileg nem olyan sok (ha azt nézzük, hogy a többiek még többet hagynak a menzán csak kisebb adagokban), de azért leesett az állam, miközben bepötyögtem a kártyám kódját (szerencsére Krisó példájára én is mindent avval fizetek, mert már nincs is annyi készpénzem kb, mint amennyit ott kellett hagynom a cumókért.

Viszont, vettem egy Kräuter kenyeret vagy mi a szöszt, amilyet még réges régen síeléskor ettünk és nagyon finom ( a baromi egészséges halom salátával amit szintén tömök ezerrel, hogy nehogy már megint vashiányom legyen... )





*Update: a Mikrónk tényleg teljesen tönkrement (azért tűnt el) de mint kiderült, Son-nak van egy másik csak valami havernál, szóval azunk is lesz :)

Procrastination - kedvenc angol szavam

Máig pánikoltam többször, mert ma volt egy döntő teszt, amit ahhoz kell teljesíteni, hogy vizsgázhassak. Az elején úgy tűnt, hogy sima liba, de aztán egyre nehezebbek lettek, annak ellenére, hogy gyakoroltam rájuk, úgyhogy jogosnak tűnt a nagyfokú félelem.
Erre is tanultam nagyon sokat, és 100 szónak is egy a vége, ma olyan jól megírtam, hogy még talán tökéletes is lehet!

Aztán délután megint volt a praktikum, amiről nem tudom mennyit írtam/meséltem, elég nehéz tárgy, de csak 6 alkalom van belőle. Mindegyik elején van beugró aztán programozol, amíg el nem készülsz. A mai kérdések, amiket tudni kellett szintén elég nehezek voltak és amúgy se ezen volt a hangsúly a tanulásban a Thermodinamika miatt. Ennek ellenére elolvastam háromszor a felkészülési anyagot és harmadikra már kezdtem kapizsgálni. Végül a tanár elég jó fej volt és kérdezés helyett csak segített nekünk megérteni a dolgot, aztán a feladatokkal hamar elkészültünk.

Így aztán egész hamar hazaértem, és mikor beléptem a szobámba, merült fel a kérdés, hogy no most, hogy túl vagyok mindenen és kedd van, menjek-e úszni. Mostmár lacrosse-ra ugyebár nem járok, szóval UWR-re gyúrok elhatározásom szerint, de azért elég leterhelő volt a nap, szóval nagyon gondolkoztam, hogy mi legyen, közben az idő viszonylag sürgetett, mert csak 6-ig lehetett úszni, és vásárolni is kellett mennem, szóval simán ki tudtam volna magyarázni magamnak a dolgot, de aztán még mielőtt, sokat beszéltem volna magamban... :) no szóval felkaptam a másik táskámat nagy hamar és téptem úszni.

Közben az utam elvitt az itteni AUDMAX mellett (ami itten AUDIMAX - legalábbis így szokták emlegetni) és leesett az állam. Nem tudom, hogy mi lehetett odabent, de kint egy halom legdrágább diplomata vagy nem is tudom, de iszonyat durva autó állt, a nagy része BMW volt, de volt Merciből is, meg egy porsche is befigyelt. Valamelyik "gáz alak" "csak" egy volvoval rukkolt elő... Nem hittem a szememnek, ennyi ilyen autót még itt se láttam együtt. Gyorsan lefotóztam, de nem túl minőségi, mert siettem, nehogy még a végén visszaforduljak :)

Sikeresen eljutottam az uszodába, ahol most szerintem kevesebben voltak, mint múltkor, és volt hogy csak 2-en voltunk a sávomban, de végül most is kellett kerülgetni embereket. Leúsztam megint/ezúttal 62 hosszt, szintén nagy részét vagy csak lábbal vagy csak kézzel.Finom zuhanyzás után (ahol konstatáltam, hogy csak meleg és tűzforró között lehet válogatni, de ezek között akármilyen szép átmenetet lehet generálni) hazajöttem nagy hamar, majd újabb hátizsák csere után már kerekeztem a bótba.
Már régóta gondolkoztam, hogy kipróbáljam a Lidl-t, mert csak 5 m különbség van aközött, hogy melyikbe megyek, meg hajtott a kíváncsiság, de (szégyenszemre) ott motoszkált bennem mindig a megszokás, meg járt út meg, azért mégiscsak Mamafiának Aldiban a helye... Decemberben mondtam, utolsó alkalommal, hogy no most még ALDI, aztán új év új bolt, de végül idén is nagybevásárláskor balra tértem a szokásos úton. Ma aztán már nagyon gondolkoztam, hogy mi legyen, aztán úgy döntöttem, hogy ugyanannyi érv szól mellett, ellene, szóval döntsön a "Szerencse", az egye ajrósom asszondta, hogy bizony, ma a LIDL a nyerő.

Szóval elmentem, kb tökugyanaz mint a másik falva, egy két dolog olcsóbb volt, kenyeret kb nem találtam, meg amúgy is akartam még venni ezt azt... Végül aaaaaaaaaaaaannnnyi mindent vettem már megint, hogy szerintem február végéig csak kenyeret és tejet kell majd vennem (meg müzlit ha akarok enni). Sajnos itt a sarki boltban már a tejet is megemelték (márminthogy, csak az árát...) így asszem kijárok majd eztán is, és viszont müzliből itt csak puccos és drága volt, úgyhogy maradok Hofer kománál.

mostaztán meg iszonyatosan egészségesen Baguettet fogok enni SALÁTÁVAL! Gondoltam, ezúttal kicsit komolyabban veszem ezt a vas témát, aztán elvileg abban is sok van, meg spenótot is vettem. Sóska viszont SZÉGYENSZEMRE nem volt! (abban nem tudom mennyi a vas, de nagyon finom :)

jegyzetek

És már több mint 480 oldalt telejegyzeteltem csak ebben a "félévben"*... azért az nem is olyan rossz :)






Tudniillik még 3 hét szorgalmi időszak van, és utána vizsgaidőszak, tehát még órákon is jegyzetelek, meg elkezdek gőzerővel külön is gyakorolni...

Koleszajtó

Azt nem is meséltem, hogy tegnap este azt hittem minden spórolásom odalesz és még azon kívül is kell még pénzt fizetnem.

Nagyon örültem, mikor konstatáltam, hogy a folyosónk zárható és ezért az egyes ajtók már csak kulcsra záródnak, szóval olyan nem lesz, hogy csak mosdóba megyek de soha többet nem jutok be a szobámba. Viszont mégiscsak majdnem ez lett... 

A bringám ugyebár béna és csütörtökön, mikor szétesett alattam, letettem ott, ahol volt. Ez pont a Campus közepén van, félúton köztem és a Sportcsarnok (uszoda = trambulinhely) között. Szóval most terveztem hétvégén megszerelni, úgyhogy miközben sétifikáltam haza trambulinról, és elbandukoltam szegény fagyoskodó bringám mellett, úgy döntöttem, hogy hazaviszem azt. Lazán, mondhatni stereotipikusan hátranyúltam a csúcsszuper karabineremért, de ottan nem lógott semmi... Megállt a szivem, mert úgy emlékeztem, hogy mikor a gatyámat trambulin előtt beraktam a táskámba még rajta csörgött a cucc.

Sprinteltem hát vissza a csarnokba, közben kiszámoltam, hogy ez Spaß valszeg kb 400€-ba fog fájni. Szóval nem kicsit aggasztott a dolog, pánikszerűen kerestem az öltözőkben, teremben, portásnál, de sehol semmi. Végül nagyon erősen bizakodva a rövid eszemben, hazajöttem, a gyanúval, hogy a szobámban is hagyhattam (, azon már nem morfondíroztam túl sokat, hogy ha közben valóban nyitva maradt a szobám és mondjuk elviszik a gépem meg még ezt azt, az se sokkal jobb) és elkezdtem nyomkodni a csengőket. Valakit a szintről kellett találnom, mert különben nem jutok be a nyitott szobámhoz, szóval becsöngettem a vietnámi sráchoz, aki kb mindig itthon van. Na most persze nem volt. Újabb vérkeringészavar, a szinten még van pár német, akik nagy eséllyel nincsenek itt, egy üres szoba, meg a másik szomszédom aki ha itt is van bezárva tartja az ajtót, szóval nem biztos, hogy kijön, ha nem vár vendéget... Na azért bepróbálkoztam a legjobb fej németnél, aztán ő minimális értetlenkedés után tök kedvesen kinyitotta nekem az ajtót, és valóban itt lapított a kulcsom...

Szóval jó a vége, csak azt nem tudom, hogy az így megspórolt pénzt (, mármint, hogy ezt mégse kell kiadnom) mire költsem :)

Terrible, horrible, no.... good :)

Tegnapi edzés úgy feltörte a kislábujjamat, hogy alvás közben is nagyon zavart, ma meg alig bírtam járni, ha volt rajta zokni és/vagy cipő. Mindezek után alig bírtam tanulni és estem is egy elég nagyot, aminek keretében jól meghúztam a hátizmaimat, aztán este nem bírtam hajtókart cserélni, így mostmár mindenképpen bicikliboltba kell mennem.

Ámde! Egyrészt lehet, hogy lesznek vízalatti felvételeim a tegnapi UWR-ről másrészt már megint csak mondania kellett a bratyóresznek :) Életemben először ugrottam segítség nélkül egyedül HÁTRASZALTÓT! Iszonyat király volt! Bár még van rajta mit fejleszteni... Röviden ennyi, a tervek szerint most jól kipihenem magam, majd holnap megyek a KHG-ba internationales Frühstückre :) egy pakisztáni srác fog előadást tartani, meg amúgy is olyan finom volt múltkor :)

Közben a szobámat is "átrendeztem", mivel csak 3 mozgatható bútordarab van benne, amiből egy az asztalom, aminek itt kell maradnia, különben semmit nem látok, meg egy kisasztal amin a tanulnivalóim vannak, szóval szintén asztalközelben kell maradnia, így maradt egyetlen lehetőségként az ágyam. No azt viszont jól behúztam a szoba közepére, aminek számtalan előnye lehetne (pl amennyiben nem lenne nagyon kényelmetlen, akkor lehetne úgy aludni, mint a kisbabák, tárt karokkal) de ezek sajnos egyaltalán nem relevánsak a avval szemben, hogy mennyire akadályoz a szobában való mozgásra. Az asztalomhoz csak James Bond ágyonvalóátforgással lehet eljutni :)

most valahogy így néz ki a szobám (tja az új díszítésről se írtam, ami viszont már valóban színes!)

Még egy olyan dolog, amit nem csinálhatnék meg, ha akárki is élne a közelemben, mert mindketten nagyon hamar belátnánk, hogy ennek semmi értelme. :)

Kedves bratyóreszemnek szeretettel :)

Nálunk is nagy a hó... deeee most nem erről fogok írni, hanem meglepő módon csütörtök este lévéééén... a téma UWR!

Szóval mivel ugyebár az uszoda már viszonylag messze van, (mondjuk 1,5 km) ezért tartogattam a kotyogó bringámat, hogy még ezt az utat biztos kibírja. Hát ez nem így történt. A Campus közepén egy laza tekerésnél a hajtókarom levált, de szerencsére egyaltalán nem estem nagyot, csak a szembe jövő hölgy nézett nagyot, mikor én egy pedállal kerekeztem szembe vele, majd mosolyogva megálltam és visszamentem a pedálomért...

Lezártam a bringámat ott helyben, és sprinteltem edzésre. Múltkor kb 5 perccel előbb ott voltam, ezért most direkt később indultam... szóval eléggé úgy tűnt, hogy itten jól el fogok késni. Mire megérkeztem, addigra már 3-an voltak rajtam kívül! (csak úgy viszonyítási alapként: máskor mondjuk egy csapatban vagyunk 8-9-en minimum) Végül kis várakozás után a csapat sokszorosára bővült, így aztán végül 7-en voltunk. Igazából ez volt az első edzésem kb 5 hét után, szóval kicsit várható volt, hogy görcsölni fog a lábam. A tüdőm nagyszerűen teljesített, első hosszban alig bírtam elmenni a feléig a víz alján, a másodikban viszont már kb 2-szer addig jutottam. Szóval megcsináltuk a bemelgítést, oztán pont jókor görcsölt be a vádlim, mikor a többiek olyat úsztak, hogy: lemész a víz alá, előre bukfenc, végig a 25-ös medence alján (felétől mondjuk 5 m mélyre lemész még) majd a végén egy hátra bukfenc. Ha még van igényed a végén levegőzni, akkor akár fel is jöhetsz... szóval ezt szerencsére megúsztam (szerintem kb 3 levegővétellel se tudtam volna megcsinálni) maaaajd elkezdtünk játszani. Az elején mi voltunk 4-en védők 3-an, egyik csapat célja gólt szerezni, másiké, hogy a fél pályán túlra bevigye a labdát. Egész nagyszerűen ment, asszem 1 gól, plusz relevánsak sok gólpassz, majd mikor védők voltunk akkor többször én vittem "ki a pályáról" szóval szereztem pontot. Aztán kezdődött az éles(ebb) játék: ugyanez, csak ha az aktuális védő csapat elvitte félpályáig, akkor cserélődnek a szerepek és ők lesznek a támadók.

ééééés a változatosság kedvéért, most az én csapatomban maradtunk hárman, ellenfél 4 fő ellen. Azért ez elég durva különbség. Az ember azt mondaná... na jó szóval az a lényeg, hogy aaaaaaaaaaa... sőt AAAAAAAAAAAAANYIRA JÓL MENT, HOGY IIIISZONYATOSAN!!! Egyik gólomat úgy szültem, hogy egy lepasszolásomból lett gól. A srác, mondta, hogy ugyebár amikor már régóta harcolunk lenn, és mégse sikerül benyomni, olyankor érdemes lennmaradni, mert mindenki felmegy és könnyebb benyomni... Furcsa emberek vannak... Szóval megkaptam a labdát, küzdöttem mint ágyú, nyomtom, toltam, aztán egészen úgy tűnt mintha nem lenne levegőm és végül utolsó utáni utániból még úgy belöktem, hogy ihaj! Annyira, hgoy utána 3-an is megdícsértek! (7 fő - 1 én -1 szintén kezdő... szóval elég jó arány, hogy a pro-k 60%-a :)

Aztán összességében elértem az egyik küszöböt... a HáKUTGSz (a Héjjek által Karácsony Után Teljesített Gólok Számát :) Szóval 4 gól után úgy éreztem, van alapja Oxfordba menni ünnepelni, minekutána az éles meccsen csak 2! gólt kaptunk és mi meg vagy 8-at nyomtunk be! A nagy hamburgerezés közben még ki is neveztek gólkirálynak!!! Szóóóóval nagyon baba volt.

Dönt-és?

Na arra az elhatározásra jutottam, hogy bizony felhagyok a Lacrosse-al itt KA-ban. Kicsit több mint két hét múlva már kezdődnek a vizsgáim, úgyhogy amúgy is jól jön talán majd a kis plusz idő (ha más nem, legalább olyan értelemben, hogy nem maradok fenn az edzés miatt sokáig, mint eddig) meg úgy döntöttem, hogy megpróbálok kicsit az UWR-re gyúrni. Ennek keretében tegnap, tegnapelőtt inhaláltam, és ma aztán elmentem az uszodába. Leúsztam hatvan hosszt, a 80%-át vagy csak kézzel vagy csak lábbal, és legtöbbször sprintelve... Jól kifárasztott, de jó volt. Sajnos viszont nagyon sokan voltak, úgyhogy néha előzgettem, de legtöbbször csak szenvedtem az emberek után. Kár, hogy ennyire meg volt tömve, de azért lehet, hogy rendszeresen fogok járni.

Tegnap bementem pár percre a konyhába, ahol ott volt Florian egy német srác, meg Son a Vietnámi. Son mindig elég nyitott, de nagyon furán beszél, ezért elég nehéz érteni, meg kommunikálni vele. Viszont Florian aki már nagyon sokadéves MsC-s és elég hébe hóba van csak itt iszonyat lelkes arc! Erre most jöttem rá, hogy végre egy ember, aki nyitott, pörög, csinálja a dolgokat, vannak elképzelései meg minden. Ő is érdeklődött, meg megfogja a munkák végét, meg amúgy kb minden második nap összehoz egy társaságot (külsősökből), akikkel társasoznak. Szóval rájöttem, hogy ő az én emberem, majd bratyizom még vele. Most lesz valamikor a szülinapja, most arra szervez ide bulit, mondta, végül nem villamost bérel, mert az picit drága... 800 € körül van, hanem itt lesz a koliban, és majd hoz lámpákat, és ezt ide rakjuk azt oda, közben elmosogatunk és már csak a diszkógömböt nem vetette fel...

A közvetlen szomszédom, aki asszem tunéziai, ő meg naaaaaagyon csöndes, sose jön ki, és ha valamiért kiráncigáljuk, akkor is csak leghátul álldigál somolyog és nem szól semmit. És még főzni is úgy főz, ha főz, hogy felrak valamit a tűzre, eltűnik fél órára, majd kirohan a cuccért és beviszi a szobájába. Ennek ellenére, minden este skypeol (szerintem) és olyan arabosan kajabál, mintha valakivel veszekedne... sose volt bajom az arabok stílusával, de azért ez picit idegesít (így hosszú távon), főleg tanulás közben.

Amúgy tegnap azon gondolkoztam, hogy milyen hiper jó dolog boldognak és vidámnak lenni, egész jól megy mostanában a tanulás, igaz, hogy ma pl visszakaptam egy tesztet, ami kicsit lehangolt, de azért még elég jól érzem magam...

Ma meg megosztottam az utolsó, féltve őrzött túrórudimat egy némettel, de naaagyon nem izlett neki... furi.
no megyek vissza Thermodinamikázni

:))) és még a nap is süt

Tök jó dolgok történtek mostanában velem... most pl leadtam az utolsó helyre is a jelentkezésemet, úgyhogy egy ideig hátradőlhetek Praktikum témában.
Aztán délelőtt adtam vért, az is tök jól sikerült, meg kaptam is érte most egy kis zsozsót :)

Meg olyan jó, hogy tök sok ember van, akire csak úgy rámosolygok és visszamosolyognak. Múltkor egy postás dobta fel a napom, ma egy apuka... Tök baba...

Egészen nagyszerű nap(ok)

Ma reggel úgy ébredtem, mint mikor vasárnaponként szoktam, hogy oh, még egy szabad nap, aztán megint kezdődik a nap. De aztán rájöttem, hogy előző nap még csak péntek volt amikor sokmindent csináltam már, ezért volt a feeling.

Szóval vasárnap még elindultam trambulinra a bringámmal, (hajtókart 2-nappal előbb szereltem szép új csavart találtam bele, ) de egyszercsak már annnnnnyira nagyon rossz volt megint a pedál, hogy nem bírtam tovább használni és félúton letettem. Indulás előtt még tanultam, ezért amúgy is későn indultam, így még hogy gyalolgolnom kellett még húzósabb volt a helyzet, de egy jóféle futással beértem még pont időben (még pontot is szereztem az első öt percben). Tja mert minden edzés elején mi is ultimate-elünk (frisbee), amit nagoyn komálok, karácsony előtt az egyik edzésen pl kétszer is sikerült úgy pontot szereznem, hogy felugrottam a frisbeeért és még a levegőben hozzáérintettem a falhoz!

No aztán edzés alatt megjelent életem első trambulin edzőlánya :) Első edzésen vele voltam, nagyon lelkesen emlékezett még Kristófra és nagyon mosolygós, ezért tökre feldobta az egészet. De azóta egyszer se láttam, mint kiderült azért, mert időközben megműtötték a térdét, és most egy nagyon menő (szerintem karbonszálas) térdmerevítővel "tartott órát" :) (4-en vagyunk egy asztalra és ő meg egy másik "öregdiák" osztották az észt.) Egészen megirigyeltem és azon gondolkoztam, hogy én is szívesen elrontanám a térdem, ha ilyet kap az ember itten...

Aztán hazafele már csak gyalog jöttem, kicsit tanultam aztán visszamentem a bringámért. Levittem megint a Werkstattba, ami tele van fúrókkal (kb 6 db), forrasztópisztolyokkal (szintén min 3) de hasznos dolgok alig vannak benne (mondjuk bicikliszerelésre nézve). Szóval megállapítottam, hogy tulajdonképpen sose fogom tudni jól megszerelni a bringám, mert nincs hozzá eszköz, a csavar amit találtam annak más a menetemelkedése, szóval 2 nap alatt tropára vágtam, és a régi csavarom (amit az egyik sarokban megtaláltam) annak is tropa a vége, de még a töve használható. Úgyhogy végül tódozva fódozva de megcsináltam, úgyhogy máma újabb kis adag tanulás után végre eljutottam az Aldiba vásárolni.

Tja még pénteken elmentem megint ide a sarki boltba, mert semmim nem volt, de tényleg minden min kétszer olyan drága mint az Aldi, úgyhogy alig volt szivem venni valamit.

Ma aztán az aldiban iiiiszonyat sok pénzt költöttem, de mondjuk sok hosszú távú dologba, szóval most megint elég jól fogok élni egy darabig. Habáááár.... NEM VOLT KUKORICAAAA! szóval kénytelen voltam csokismüzlibe fojtani bánatomat...

Aztán hazajöttem főztünk megint egy gombapörköltet Sanyival, majd utána megint nekilendültam a bionikának annyira hatékonyan, hogy be is fejeztem végre a dokumentációt, utána az előadást már egész könnyű volt összerakni és délutánra elküldtem a tanárnak! Úgyhogy nagyon megkönnyebbültem végre (bár aztán még elkezdtem mást is tanulgatni, mert nagyon közel vannak a vizsgák :(

este végül elmentem Impro színházba, ahol megint gazdagodtam új ötletekkel, úgyhogy ha otthon lesz pár nagy impros arc, akkor mindenképpen bevetem őket!

Az egyik szereplő (a két fiúból az egyik) teljesen olyan volt mint a Krisó koma, ugyanolyan langalétra és a kezeit is ugyanúgy lógatta :) nagyon mókás volt.

Na most tépek aludni, mert törekszem a rendszeres életre, hogy emberi időben feküdjek le, de nehezen megy. Következő félévben pedig 1 kivételével minden nap lesz 8-tól órám, úgyhogy nagyon rá kéne szoknom a dologra...

Se bejegyzés, se edzésbeszámoló :(

No újra itt vagyok, de nincs kolbászból a kerítés. Se semmi.

Egy csomót kellett tanulnom, most kicsit felszusszanok egy rövidtávú siker után, de aztán dolgozni köll tovább. Közben még bevásárolni se volt időm, csak ide a közeli boltba jutottam el, ahol csak a kenyér és a tej ugyanannyi mint az aldiban, ezért csak azt szoktam venni, de mostmár vettem valami kenyérre valót is, mert vészes tempóban fogy a mikulás féle mennyei ovomaltineom.

Reptérről hazafele szerencsére kocsival jöttem részben. Sanyi mellett ülő embör felajánlotta, hogy elvisz minket, pár melós társa kijött érte. Be is szálltunk a nagy kisbuszba, nekem úgy be volt durranva az orrom, hogy még akkor se éreztem a dohányfüstöt (amivel amúgy megint nem találkozom két hónapig) hogy ott a kocsiban szívta az egyik. Döngettünk 130-al az autópályán, azt hittem szétesik alattunk a cucc... Felajánlották, hogy bevisznek a központba, mert nekik ötletük se volt a városról, mert külvárosban laknak, a gps-ben meg nem találták az utcámat. Végül egy ideig irányítgattam őket, de nem akartam, hogy egészen be menjünk, ezért egy idő után, (mikor mondták, hogy kiraknak majd a villamosnál) rájuk hagytam a dolgot... Mint kiderült kár volt, mer nagyon közel mentünk el a városhoz és mikor feladtam az irányítást, akkor jöttünk pont ki és a villamossal azt mind vissza kellett döcögni. Na de sebaj.

Amúgy durva volt, hogy amint utakon jártunk rögtön érezhetően megérkeztünk mercifalvára (itt van a központja a közelben) annyi csillagos kocsi volt.

Aztán a 13" után újra nagy öröm 23"-on élvezni a tanulnivalót meg átlátni mindent :)

Kedden mentem volna vidáman edzésre. kb 5 perccel azelőtt, hogy elindultam volna összehívták a grémiumot a folyosón ezért kicsit késve értem oda, így mindenki atommmmód be volt öltözve = mindenütt páncél, egyedül én rohangásztam egy szál pulcsiban (alatta iszonyat király H/H alulöltözettel, ami tényleg nagoyn jó meleg volt. ) Alapvetően elég béna ez, hogy a legtöbb embernek mindene védve van, a nagy részének a gyerekei is be vannak biztosítva és 3 ember kivételével mindenkin volt sisak. Azért így már mindenki kicsit másképp játszik/edz. A másik probléma, hogy mostmár mindenkit hívnak több edzésre én meg csak egyre tudok járni, ezért úgy érzem, hogy maradok lefele tőlük. Szóval gondolkozom, hogy lehet hogy ki kell szállnom...

No de sebaj - gondoltam - majd csütörtökön iszonyat jó lesz az UWR. Na erre ma nagy boldogan odamentem (pont időben végeztünk a gyakorlattal, így kis rohanás utána még hazaérhettem), leúsztam a 10 hosszt, lebuktam 1-2-szer a víz alá, majd az 'első bukjunk le a víz alá' feladat után úgy elkezdett szúrni a homloküregem, hogy még a sekély részben se bírtam lemenni, és még utána egy csomó ideig szúrt. (ígyaztán le is léptem 10 perc után :(

Az csak hab a tortán, hogy megpróbáltam megszerelni a biciklimet, amin mint kiderült a csavar ami tartotta a pedált teljesen tropa és használhatatlan, és valszeg a hajtókar is annyira tönkrement, hogy többet nem használható.

szóval nem olyan rózsás a helyzet....

Na ha valamit, akkor ilyen környezetet képzeltem el itten!

Időjárásjelentés következik:

Egész héten át minden nap esett hó, de soha nem maradt meg. Pénteken bementem egy Elktrotechnika gyakra (már megint az ETA alatt történnek a furcsa dolgok...) és mire kijöttem 1,5 óra múlva, mindent hó borított, pedig nem esett odafele épp semmi és minden száraz volt. Annyi esett az alatt, hogy az ülésemen összegyűlt hóból tudtam nagy hógolyót gyúrni!

Aztán még esett valamennyi, meg továbbra is ha valami van, akkor hullik a hó (szóval eső nincs,) és mocsok hideg van, ezért minden gyöngyörű télies és mindent hó fed még itt a város közepén is.

No és ezután nem voltam itt egész hétvégén (ezt még előtte írtam) és 100km-rel odébb mentünk és végig gyöngyörű hó fedett mindent! Nagyon szép volt, csúszkáltunk is a végén a kis utcákon, és közben gondoltam Daddykére és az első közös autós utunkra és farolgatásainkra :) Aztán mire visszajöttünk, addigra már látszódtak a nyomok és az utak már teljesen szárazak voltak itt a "belvárosban" (=ahol csak épületek vannak), de mikor mentem misére, újra olyan hó esett, ami aztán a földön köt ki és ott is marad. Nagyon jókat csúszkáltam rajta...

Aztán lusta voltam végig írni ezt a bejegyzést, így csak most fejeztem be :)