No újra itt vagyok, de nincs kolbászból a kerítés. Se semmi.
Egy csomót kellett tanulnom, most kicsit felszusszanok egy rövidtávú siker után, de aztán dolgozni köll tovább. Közben még bevásárolni se volt időm, csak ide a közeli boltba jutottam el, ahol csak a kenyér és a tej ugyanannyi mint az aldiban, ezért csak azt szoktam venni, de mostmár vettem valami kenyérre valót is, mert vészes tempóban fogy a mikulás féle mennyei ovomaltineom.
Reptérről hazafele szerencsére kocsival jöttem részben. Sanyi mellett ülő embör felajánlotta, hogy elvisz minket, pár melós társa kijött érte. Be is szálltunk a nagy kisbuszba, nekem úgy be volt durranva az orrom, hogy még akkor se éreztem a dohányfüstöt (amivel amúgy megint nem találkozom két hónapig) hogy ott a kocsiban szívta az egyik. Döngettünk 130-al az autópályán, azt hittem szétesik alattunk a cucc... Felajánlották, hogy bevisznek a központba, mert nekik ötletük se volt a városról, mert külvárosban laknak, a gps-ben meg nem találták az utcámat. Végül egy ideig irányítgattam őket, de nem akartam, hogy egészen be menjünk, ezért egy idő után, (mikor mondták, hogy kiraknak majd a villamosnál) rájuk hagytam a dolgot... Mint kiderült kár volt, mer nagyon közel mentünk el a városhoz és mikor feladtam az irányítást, akkor jöttünk pont ki és a villamossal azt mind vissza kellett döcögni. Na de sebaj.
Amúgy durva volt, hogy amint utakon jártunk rögtön érezhetően megérkeztünk mercifalvára (itt van a központja a közelben) annyi csillagos kocsi volt.
Aztán a 13" után újra nagy öröm 23"-on élvezni a tanulnivalót meg átlátni mindent :)
Kedden mentem volna vidáman edzésre. kb 5 perccel azelőtt, hogy elindultam volna összehívták a grémiumot a folyosón ezért kicsit késve értem oda, így mindenki atommmmód be volt öltözve = mindenütt páncél, egyedül én rohangásztam egy szál pulcsiban (alatta iszonyat király H/H alulöltözettel, ami tényleg nagoyn jó meleg volt. ) Alapvetően elég béna ez, hogy a legtöbb embernek mindene védve van, a nagy részének a gyerekei is be vannak biztosítva és 3 ember kivételével mindenkin volt sisak. Azért így már mindenki kicsit másképp játszik/edz. A másik probléma, hogy mostmár mindenkit hívnak több edzésre én meg csak egyre tudok járni, ezért úgy érzem, hogy maradok lefele tőlük. Szóval gondolkozom, hogy lehet hogy ki kell szállnom...
No de sebaj - gondoltam - majd csütörtökön iszonyat jó lesz az UWR. Na erre ma nagy boldogan odamentem (pont időben végeztünk a gyakorlattal, így kis rohanás utána még hazaérhettem), leúsztam a 10 hosszt, lebuktam 1-2-szer a víz alá, majd az 'első bukjunk le a víz alá' feladat után úgy elkezdett szúrni a homloküregem, hogy még a sekély részben se bírtam lemenni, és még utána egy csomó ideig szúrt. (ígyaztán le is léptem 10 perc után :(
Az csak hab a tortán, hogy megpróbáltam megszerelni a biciklimet, amin mint kiderült a csavar ami tartotta a pedált teljesen tropa és használhatatlan, és valszeg a hajtókar is annyira tönkrement, hogy többet nem használható.
szóval nem olyan rózsás a helyzet....
4 megjegyzés:
"Kolbász hívja rózsát!" Jelentkezz! "Jelentem itt sincs rózsából a kerítés, és a türelem sem terem kolbászt!..."
Hé, Herold, a Répától megtanulsz fütyülni?
A 23"-t viszontlátni tényleg jó érzés!
Úgy látszik, ez családi vonás: amikor Karácsony után visszamentem Karlsruhéba, nekem is szét akart robbanni a homloküregem minden egyes merülésnél és én is haza akartam menni - aztán végül maradtam és lüktető fejjel életem legeredményesebb meccsét jászottam, 4(!) gólt nyomtam be. Máig nem értem, talán nem reálisan mértem fel a játékot, mivel alapból a túlélésért küzdöttem?! Az biztos, hogy utána kihagytam az Oxfordot, valahogy hazaevickéltem és hullabetegen dőltem az ágyamba...
Megjegyzés küldése