Annyit mondok, hogy ma mikor rákérdeztem, hogy feltöltöd a képeket?
- Oh, igen, hamarosan... Ja igen, rólad is volt egy videó, nem? szép nyújtott testtel csináltad!
... hamarosan az "internetben"
Látkép
2012. december 15., szombat
2012. december 13., csütörtök
Már megint kiszavaztak :(
Ma elmentünk Sanyival vért adni... Először nem volt nálam akármilyen hivatalos lap a lakcímemmel, úgyhogy azért haza kellett jönnöm... utána visszamentünk, kitöltöttünk mindent szépen (még szerencsére egy narancslevet is ittam) majd mentem az elővizsgálatokra. Kiszúrták mind a két fülemet, de bizony egy tizeddel lecsúsztam a véradásról, és amiatt, mert nem volt elég vas a véremben, nem adhattam vért :( Végül kis mikuláscsokis csomagot azért adtak, és megtudtam, hogy A pozitiv a vércsoportom, de sajna elestem a lehetőségtől, hogy háromszor adjak ittlétem alatt meg a karácsonyi bónuszomtól is.
2012. december 9., vasárnap
hétvége + idő
Túl vagyok a félévem legrosszabb hétvégéjén, jó sok időm és pénzem elment, voltak jó dolgok is, amiket megpróbálok nem elfelejteni, meg majd le is írom, de alapvetően kb sose éreztem ilyen rosszul magamat mint a hétvégén párszor... Most viszont megint sok sürgető tanulnivalóm van, úgyhogy szerintem keddig nem sokat fogok írni :(
2012. december 8., szombat
2012. december 7., péntek
Eljött az a pillanat amitől féltem...
Nyár végén valami elvágta a telefonkábelem külső borítását. Mostanáig jó volt, de eztán már max töltésre jó, sajnos szinkronizálni már nem tudok vele. Két reményem van, egyik, hogy a wifis szinkronnal lassan átcammognak az adatocskák, másik, hogy a 1,5 hónapja vásárolt kábelem megérkezik még azelőtt, hogy hazamennék. Szerintem rábízták egy random alakra az utcán, hogy induljon el nyugatra és keresse a Waldhornstraßet, mert annyira azért nincs messze Kína, hogy ennyi idő alatt ne érkezzen meg...
2012. december 6., csütörtök
húúúúúúúúúúúúúúúú
Iiiiiiiiiiiiiiiiiiiszonyatosan fáradt lettem, voltam UWR-en és a 2012-es esztendőben először és utoljára eljutottam az Oxfordba is, meg adtam egy iszonyat jó gólpaszt meg egyet ketten nyomtunk be kapuba, de mostmár mindjárt itt helyben bealszom, úgyhogy mára ennyi a beszámoló.....................
haaaaaa, pityipűűűűűűűűűűűűűű
haaaaaa, pityipűűűűűűűűűűűűűű
2012. december 5., szerda
Szellemkastély/Egyetem
Keddi Elektro órán közepén megnyomott a tanár egy gombot... Na jó nem, szóval ez úgy megy itten, hogy az előadókban a nagy asztalba be van süllyesztve egy érintőképernyő, amin lehet állítani fényeket, rolókat, projektort, diavetítőt, stb. No és ott akart valami lámpát lejjebb csavarni, amikor is életre kelt minden mint a filmekben, és egyszercsak elindultak a rolók fel, a vetítő vászon fel le ment, a fények villogtak, az elektrotechnika tanár meg csak állt tanácstalanul és próbált nyomkodni mindent, de ugyanúgy mozgott tovább minden.
Aztán egyszercsak abbamaradt és minden ment tovább :)
Aztán egyszercsak abbamaradt és minden ment tovább :)
Németek - sztereotípiák
Nem találkoztam igazán az állandóan emlegetett pontossággal és precizitással, de annál inkább a törvénytisztelettel. Most itt is minden órán ki kell tölteni hallgatói véleményezést. Ezt kiosztja a tanár és utána nem nyúlhat hozzá. Ez otthon úgy menne/megy, hogy kiosztja, összeszedi beviszi valahova. Itt a tanárnő felkért egy diákot aki összegyűjti, majd az belerakta egy dobozba, amit a tanárnő fogott. Ámde nem pontosan illeszkedett, ennek ellenére nem megigazította a tanár, hanem addig rázogatta a dobozt, amíg jó lett, majd lezárta a dobozt óriási szalag vastag celluxxal. És a többi tanár se nyúlt hozzá a lapokhoz! Meg tonképp mindenhol alapvetően betartják a szabályokat, piros lámpán se járnak át, akármilyen ésszerűtlen az, és az autósok is általában betartják a korlátozást.
Ami még meglepő, hogy midenből minőségit vesznek. És nincs is ócska cucc igazán. Zsepiből se találtam ócskát, csak gyönyörű 2 vagy 3 rétegű 10-esével csomagoltat. És a cuccok is amikben járnak... Annyi burton, dakine meg mindenféle hátizsákot meg ruhát látok, hogy kezdem azt hinni, hogy itt ezek biztos olcsóak... de közben nem, csak egyszerűen rászánják a pézt...
Ami még meglepő, hogy midenből minőségit vesznek. És nincs is ócska cucc igazán. Zsepiből se találtam ócskát, csak gyönyörű 2 vagy 3 rétegű 10-esével csomagoltat. És a cuccok is amikben járnak... Annyi burton, dakine meg mindenféle hátizsákot meg ruhát látok, hogy kezdem azt hinni, hogy itt ezek biztos olcsóak... de közben nem, csak egyszerűen rászánják a pézt...
mmmm...
maj' két hónap után, újra rendes kenyeret vettem a sok pufi után. Igazi fekete német kenyér, és finom vajjal, kenőmájassal és sajtipajtival igazán nagyon finom volt! Holnap talán mellékelek képet is :)
Gyors kinézet változtatás
Egyik jeles tanácsadóm azt ajánlotta, hogy minden baj van a régivel, úgyhogy most ilyen lett a blog...
2012. december 4., kedd
Megkezdődött a december
Másrészt viszont még jobban szembesít avval, hogy rohan az idő.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy Sanyival egy csak autókról szóló szombatot tartottunk.
Na jó ez sem egészen igaz...
Szóval Stuttgartban, a Mercedes központjában jártunk és bejártuk a min 10 emeletes Mercedes múzeumot. Nekem nagyon tetszett a sok szép autó mellett, hogy...
szóval a különböző emeleteken alapvetően a készítés kora szerint voltak szortírozva a kocsik. Egy két külön emelet volt, hogy mondjuk híres emberek kocsijai, vagy közszolgálati kocsik, teherautók stb. De a különböző korok (emeletek) között viszont nagyon pöpec volt, hogy egy csomó plakát volt híres emberekről/eseményekről az adott időből. Így iszonyatosan érdekesen mutatta be, hogy mik történtek párhuzamosan. Például, hogy mondjuk amíg itthon 56-os forradalom volt, addig Amerikában vidáman énekelgetett Elvis Presley. Vagy, hogy míg ment nagyban a hidegháború és a fejesek és akiknek benőtt a feje lágya (?!) izgultak és a körmüket rágták, és örültek, hogy 69-ben eljutottak a holdra, addig 1,5 hónappal később 60 000 (amire számítottak) ember helyett fél millióan gyűltek össze Woodstockban és lopták a napot. Meg hasonló olyan dolgok, amiket mindig csak külön tanultam/hallottam róluk és nem gondoltam hogy párhuzamosan folytak, vagy mi előzte meg a másikat.
Ez az első rész kb fél napba telt. Ezután beszabadultunk egy három emeletes autószalonba, ahol meg visszafele mentünk végig az autókon (legfőképp ár szerint) és a maradék fél napot egyik 2000 eurós AMG merciből a másik cabrioba üldögélve töltöttük, miközben állítgattuk az üléseket, bömböltettük a rádiót, nyitogattuk a motorházfedeleket és átkoztam a lükéket, hogy egy 50 millió forintos 4 fős autóban nem férek el hátul!!! MAGASSÁGBAN!!! De még elöl is súrolta a hajam a tetőt!!! pedig tipikus diplomata kocsinak tervezték szerintem, de max a kínaiaknak jó...
A képek sajnos nem csúcsminőségűek, mert nem fotós megvilágítás volt, de azért feltettem picasara, ha akarjátok megnézhetitek (
Aztán még hazafele beugrottunk a Weinachtsmarktra is, megint jó sok ember volt, és mindenhol herdálhattad a pénzedet. Ezek a csokiszökőkutak mondjuk elég szépek voltak:
2012. december 3., hétfő
Már csak 3 nap
Olyan sokat esik a hó, hogy szerintem simán ide tudott volna jönni a Mazon Miki is szánon, de azért mfg-vel se volt rossz...
2012. december 2., vasárnap
Breaking news
Meggyúrtam idei telem első két hógolyóját, tudniillik ma havas tájra és enyhe havazásra ébredtem!
 |
| na jó, azért ennyire nem jó a helyzet... |
2012. december 1., szombat
grrrr
Jól indult, de természetesen megint elég sok sebből vérzik az új gépre való átállás...
A címjegyzékem fele elveszett, az üzenetszürőimet nem sikerült rendesen lementeni és sokkal több időt visz el az egész mint amire számítottam (na jó ez nem biztos, hogy igaz, de az a lényeg, hogy sok időbe telik)
Update: na jó a címjegyzékem megvan, de attól még sok idő és az üzenetszűrőimet bénán mentettem le :(
A címjegyzékem fele elveszett, az üzenetszürőimet nem sikerült rendesen lementeni és sokkal több időt visz el az egész mint amire számítottam (na jó ez nem biztos, hogy igaz, de az a lényeg, hogy sok időbe telik)
Update: na jó a címjegyzékem megvan, de attól még sok idő és az üzenetszűrőimet bénán mentettem le :(
.zip
In memoriam Boldi unokatesóm :)
- tegnap lementettem mindent (ez még nem teljesen biztos)
- újraraktam a gépemet
- gyors ninite kör, alapprogramok fenn vannak
- ma jártunk Sanyival Stuttgartban a mercedes Múzeumban, ami iszonyat király volt
- letöröltem az össssssszes játékot a telefonomról
- most próbálom beállítani a legfontosabb dolgokat, épp a levelekkel szórikázom
- holnap olyan sokat fogok tanulni, hogy ihaj!
- tegnap lementettem mindent (ez még nem teljesen biztos)
- újraraktam a gépemet
- gyors ninite kör, alapprogramok fenn vannak
- ma jártunk Sanyival Stuttgartban a mercedes Múzeumban, ami iszonyat király volt
- letöröltem az össssssszes játékot a telefonomról
- most próbálom beállítani a legfontosabb dolgokat, épp a levelekkel szórikázom
- holnap olyan sokat fogok tanulni, hogy ihaj!
2012. november 30., péntek
Jeeeehaaaa
Hipppper díszes lett a szobám!
Ma megvilágosodtam, hogy mitől nem lesz unalmas a szobám! Elegem van, hogy csak fehérek a falak! Mostmár nem csak egy ronda naptár van a falon, hanem sok színes... ja nem! FEHÉR cetli!!!!
Na jó, szóval az a helyzet, hogy kitaláltam hogy egy grafikus megjelenítéssel fogom motiválni magamat. A cetlikre írtam, hogy miket csinálok/kéne csinálnom és a fontosság sürgősség szerint vannak a magasságok... ez még béta verzió, lehet a végén Sürgős - Fontos mátrix lesz belőle...
Ma megvilágosodtam, hogy mitől nem lesz unalmas a szobám! Elegem van, hogy csak fehérek a falak! Mostmár nem csak egy ronda naptár van a falon, hanem sok színes... ja nem! FEHÉR cetli!!!!
2012. november 29., csütörtök
Szerencse, vagy szerencsétlenség?
Ki tudná azt megmondani...
emlékeztek erre a kínai mesére?
Krisó nagyon szorgalmasan továbbítja nekem az UWR-es leveleket, nagyobb baj, hogy ezek mindig arról szólnak, hogy miért nem lesz edzés. Megint kaptam egy ilyet, ami eléggé elszomorított... Aztán ma mégis jó volt, hogy kimaradt és pont most az edzés, mert a gyakorlatom fél háromtól fél nyolcig tartott, tehát pont az edzés végéig.
Amúgy amit még nem írtam meg keddről, pedig szuper volt, hogy:
Aldiban nem tudom hogy hogyan csinálják, de működik a rendszer amit a tescóban otthon mindig láttam reklámozva, de csak kamu volt. Mégpedig, hogy ha 3-nál többen állnak sorba a kasszánál azonnal nyitják a következő kasszát. Ha van már nyitva kettő, ha nincs, ha dél van ha este 6.
Szóval most is épp akkor nyitott egy új, amikor beálltam a sorba, mire bemondták hárman átsprinteltünk és mögém döcögött egy bácsi egy darab vajjal. Bár nekem se volt túl sok dolgom, de határozottan több volt egy darab vajnál, úgyhogy rámosolyogtam és mondtam, hogy menjen előre... Nnna több se kellett, beindult a domino, az előttem levő nő is felnézett, mosolygott, majd ment tovább a bácsi. A sor elején egy másik úr állt, aki körülbelül még két tejet és egy kenyeret vett a saját vaján kívül, mégis előre engedte a bácsit, aki meg nagy boldogan mosolyogva köszönte meg mindenkinek, és bár elvileg mindenki vesztett evvel 2 másodpercet az életéből, szerintem amennyi erőt adott az immunrendszerünknek a vidámság, az minimum plusz 20 perc majd a végén... aztán meg ha még bejön az örökkévalóság is, akkor egészen megérte a 2 másodperc....(azért hatott ez a 3 félév matektanulás az egyetemen...)
Mint az ilyen videókban...
emlékeztek erre a kínai mesére?
Krisó nagyon szorgalmasan továbbítja nekem az UWR-es leveleket, nagyobb baj, hogy ezek mindig arról szólnak, hogy miért nem lesz edzés. Megint kaptam egy ilyet, ami eléggé elszomorított... Aztán ma mégis jó volt, hogy kimaradt és pont most az edzés, mert a gyakorlatom fél háromtól fél nyolcig tartott, tehát pont az edzés végéig.
Amúgy amit még nem írtam meg keddről, pedig szuper volt, hogy:
Aldiban nem tudom hogy hogyan csinálják, de működik a rendszer amit a tescóban otthon mindig láttam reklámozva, de csak kamu volt. Mégpedig, hogy ha 3-nál többen állnak sorba a kasszánál azonnal nyitják a következő kasszát. Ha van már nyitva kettő, ha nincs, ha dél van ha este 6.
Szóval most is épp akkor nyitott egy új, amikor beálltam a sorba, mire bemondták hárman átsprinteltünk és mögém döcögött egy bácsi egy darab vajjal. Bár nekem se volt túl sok dolgom, de határozottan több volt egy darab vajnál, úgyhogy rámosolyogtam és mondtam, hogy menjen előre... Nnna több se kellett, beindult a domino, az előttem levő nő is felnézett, mosolygott, majd ment tovább a bácsi. A sor elején egy másik úr állt, aki körülbelül még két tejet és egy kenyeret vett a saját vaján kívül, mégis előre engedte a bácsit, aki meg nagy boldogan mosolyogva köszönte meg mindenkinek, és bár elvileg mindenki vesztett evvel 2 másodpercet az életéből, szerintem amennyi erőt adott az immunrendszerünknek a vidámság, az minimum plusz 20 perc majd a végén... aztán meg ha még bejön az örökkévalóság is, akkor egészen megérte a 2 másodperc....(azért hatott ez a 3 félév matektanulás az egyetemen...)
Mint az ilyen videókban...
2012. november 28., szerda
Bár a KIT-n nincs Biomechatronika okatatás...
... a drága Lacrosse-os társaim gondoskodnak, hogy azért fejlődjenek anatómiai ismereteim. Múlt héten a hát izmaival ismerkedtünk, most határozottan érzem az összes izmomat a derekam és a térdem között... Minden felállásomnál megállapíthatom, hogy szerencsére a fenekem nem csak kényelmes ülésre van, hanem bizony lapulnak ott is izmok :)
2012. november 27., kedd
Ha kedd, ...
... akkor A'dr! nomdunom!
A mai edzésről nem tudom melyik Rejtő Jenő könyv jutott eszembe, az a lényeg, hogy legalább Kristóf biztos tudja, hogy mire gondolok. Szóval az edző fekszik a földön 40 m-re tőlem, sisakban (ami feszíti az alsó állkapcsát) arccal a földhöz tapadva és úgy mondja az utasításokat.
Szerencsére már 7. hete járok edzésre, ezért tudom, hogy mit kell csinálni, de külső szemlélőnek már újra úgy néz ki az edzés, mint a legelején (amikor csak régi motorosok voltak, és nekünk 6 újoncnak mindig mindent fordítottak)
Egy kiabál valamit - nem történik semmi, majd előreüvölt mint a sakál mire 60 ember pl elkezd sprintelni egymás felé majd hátrál és visszafekszik. De kb 15 féle gyakorlat van, és tényleg abból tudom néha, hogy melyik jön éppen, hogy egy két hasonló betűt elcsípek :) De pöpec :)
És most tépek aludni, még pont időben éjfél előtt :))))
A mai edzésről nem tudom melyik Rejtő Jenő könyv jutott eszembe, az a lényeg, hogy legalább Kristóf biztos tudja, hogy mire gondolok. Szóval az edző fekszik a földön 40 m-re tőlem, sisakban (ami feszíti az alsó állkapcsát) arccal a földhöz tapadva és úgy mondja az utasításokat.
Szerencsére már 7. hete járok edzésre, ezért tudom, hogy mit kell csinálni, de külső szemlélőnek már újra úgy néz ki az edzés, mint a legelején (amikor csak régi motorosok voltak, és nekünk 6 újoncnak mindig mindent fordítottak)
Egy kiabál valamit - nem történik semmi, majd előreüvölt mint a sakál mire 60 ember pl elkezd sprintelni egymás felé majd hátrál és visszafekszik. De kb 15 féle gyakorlat van, és tényleg abból tudom néha, hogy melyik jön éppen, hogy egy két hasonló betűt elcsípek :) De pöpec :)
És most tépek aludni, még pont időben éjfél előtt :))))
A cím...
...régóta érlelődik bennem... és már többször változott.
Péntek este az lett volna, hogy életem 5. BMW-s útja. És talán áradoztam volna, hogy mennyire menő volt, hogy 140-el mentünk. De időközben sok minden átértékelődött bennem, mondjuk annak az útnak a jelentősége mindenképpen. A társaság nem volt túl fényes, sőt. 4-en voltunk, 2 barna bőrű (az egyik ennek ellenére német volt - már itt született) lány, a sofőr, akit nagyon nehezen értettem, szerintem nem volt német és én. Szerencsére elöl ülhettem, úgyhogy kényelmes volt az út, de egy szót nem beszéltünk a 4 órán keresztül (kivéve párat mikor a srác kiment pisilni), de legalább jókat aludtam. A kocsi a korához képest jó volt, de ez annyit tesz, minthogy régi kocsi volt ennek ellenére jó felszerelésekkel. A hétvége további részei annyira jók voltak, hogy bár arra számítottam, hogy ez mély nyomot fog bennem hagyni (nagyon pozitív irányba), gyakorlatilag elenyésző a fontossága.
A hétvége alatt eszembe se jutott/ nem volt időm ilyeneken még gondolkozni se, mert annyi jóval árasztott el a kedvenc bratyóreszem, olyan jókat mókáztunk együtt és hiper jól éreztem magam. (Evvel szerencsére ő is így volt.)
Ötletem se volt, hogy mit fogunk együtt csinálni, de aztán tök sok jó dologgal készült Krisó, úgyhogy nagyon királyul sikerült. Pózoltunk németországban (durva, mi?!) de aztán átmentünk Belgiumon keresztül Hollandia legmagasabb pontjára, hogy aztán persze Tudjukki nyerjen, majd megismételtük először Bazsival végrehajtott garantált hányingerkeltő nagyon mókás játékot. Közben tök jót bicikliztünk, meg sokat beszéltünk és nagyon nagyon jót főztünk. Mostmár több ötletem van, hogy mit csináljak itthon. Moziban is jártunk ami nagyon menő volt együtt, a film is jó volt, de a társaság még sokkal többet dobott rajta. Este meg járkáltunk kicsit a belvárosban, ami gyönyörű volt. Bár kevesebb mint 1,5 évvel ezelőtt jártam ott, és bejártam már ugyanazokat az utakat, mégis teljesen más volt. Egyrészt már nem építkeztek a városházánál és ezért láttam a hátulját is, ami 50-szer olyan szép mint az eleje és szerintem szebb és mesebelibb kastély feelingje van a kivilágítástól, mint a Neuschwansteinnek. És pont elcsíptem a Weinachtsmarktot (nálunk még nem is indult be), ami nagyon drága, de szép volt.
Szóval szuper hétvégém volt, és közben még meg is szabadultam a hajam túlnyomó többségétől, arra hivatkozva, hogy kipróbáljuk a hajamon az új hipergépet. Végül ollóval vágott jobbnál jobb frizurákat a Mesterfodrász Úr, aminek következtében végül jó rövid lett a hajam. Szerintem az elmúlt 3 évben nem volt ilyen rövid hajam, mégis MFF (Menő Friszkó Faragó) Úron kívül 3 nap alatt még csak három embernek tűnt fel a változás annyira, hogy szóvá is tegye:
- egy gépész srácnak (a mechások közül senki nem mondott SEMMIT pedig 24-7-365 együtt vagyunk...)
- a velem egy szinten élő új lánynak, akit pénteken ismertem meg (most költözött be, lecserélte az előző Tunéziai lányt. A változatosság kedvéért ugyanonnan jött :)
- ÉÉÉÉÉS az egyik lacrosse-os srácnak, aki ráadásul edző... teljesen meglepődtem, hogy így emlékszik (min 50-en vagyunk újak és azért változik a társaság...)
És még visszatérve az Aachenben töltött időhöz: a végén még egy igazán NAGY ölelést is kaptam, és nem is csak amolyan kiprovokáltat, hanem olyat, amilyet Kristóftól ritkán kap az ember, de ha mégis, akkor a magamfajta a fellegekben jár :)
Aztán a következő cím ötletem "MÉG 10 NAP..." lett volna. Időközben már csak 9! (és még ha sokáig írom, akkor csak 8...) Ezt majd később kifejtem, mikor már magam is tudom, hogy miről beszélek :)
Aztán hazamentem...
hölgyek idáig olvassák :) akik nem kapnak hülyét a kocsikról való beszámolóimtól és az "adrenalinhajhászásomtól" azok olvashatnak tovább :)
Szóval nem akárhogy jöttem haza... Kifele is meg vissza is mitfahrgelegenheittal mentem, mert az olcsó, sok ajánlat volt nekem ideális időkben hirdetve, és gyors is eléggé. Kifelé nagyon megörültem, mikor megláttam a BMW-s hirdetést, kifele is mehettem volna evvel, csak a VW passat nem igazán nyerte el a tetszésem, meg mivel mindegyik 20€-ba került és ez csak 15€-be, ezért féltem, hogy ez valami olyan aki mindenképpen akar utastársakat, mert rászorul a pénzre.
Mint kiderült egyaltalán nem így volt, sokkal inkább, pontosan azért kér kevesebbet, mert szerintem egyaltalán nincs rá szüksége. A csávó azért teszi meg rendszeresen az Aachen-KA távot, mert fent lakik és itt dolgozik. A családja meg Krisónál várja. Az alternativ költsége (khm khm, milyen művelt itt valaki) valószínűleg elég nagy, ezért nem a legrövidebb úton jöttünk, hanem a leggyorsabban. Ez azt jelentette, hogy egy jó nagy kerülővel, de olyan úton, ahol "nincs folyamatosan 130-as korlátozás".
Amúgy nagyon rendes és törvénytisztelő volt a sofőr, szóval valóban minden táblát betartottunk, és nem is nyomtuk le igazán az embereket, hanem amikor lehetett akkor mentünk ezerrel, és ha mondjuk csak egy ember volt előttünk, akkor annak még emberi távolságból indexelve jelezte, hogy mi még gyorsabban mennénk. Szerintem teljesen jó volt ez így, végig biztonságban éreztem magam, és nem is éreztem magunkat aggresszivnek.
Még a jobbratartás szabályait is nagyon rendesen betartottuk, így
előfordult, hogy a háromsávos autópálya legkülső sávjában 140-el
mentünk. Amúgy simán felhúzta 220-ig is, és a kb 400 km-en át korlátozás mentes szakaszon SENKI nem előzött meg minket! Furcsa volt, amikor a gyorsabbnál gyorsabb álomautókat előzgettük és nem hittem a szememnek, amikor egy gyönyörű hátsó lámpát láttam a jobb oldalunkon, majd megelőzve megállapítottam, hogy itt bizony komoly dolgokról van szó: ilyet előztünk!
Amúgy hazafele már mindenki német volt a kocsiban, más is volt a hangulat (a kocsiban min 4 i-vel kezdődő telefontulajdonos ült (a sofőré nem tudom milyen volt) de végül itt is tudtam aludni és nagyon szuper utam volt.
Péntek este az lett volna, hogy életem 5. BMW-s útja. És talán áradoztam volna, hogy mennyire menő volt, hogy 140-el mentünk. De időközben sok minden átértékelődött bennem, mondjuk annak az útnak a jelentősége mindenképpen. A társaság nem volt túl fényes, sőt. 4-en voltunk, 2 barna bőrű (az egyik ennek ellenére német volt - már itt született) lány, a sofőr, akit nagyon nehezen értettem, szerintem nem volt német és én. Szerencsére elöl ülhettem, úgyhogy kényelmes volt az út, de egy szót nem beszéltünk a 4 órán keresztül (kivéve párat mikor a srác kiment pisilni), de legalább jókat aludtam. A kocsi a korához képest jó volt, de ez annyit tesz, minthogy régi kocsi volt ennek ellenére jó felszerelésekkel. A hétvége további részei annyira jók voltak, hogy bár arra számítottam, hogy ez mély nyomot fog bennem hagyni (nagyon pozitív irányba), gyakorlatilag elenyésző a fontossága.
A hétvége alatt eszembe se jutott/ nem volt időm ilyeneken még gondolkozni se, mert annyi jóval árasztott el a kedvenc bratyóreszem, olyan jókat mókáztunk együtt és hiper jól éreztem magam. (Evvel szerencsére ő is így volt.)
Ötletem se volt, hogy mit fogunk együtt csinálni, de aztán tök sok jó dologgal készült Krisó, úgyhogy nagyon királyul sikerült. Pózoltunk németországban (durva, mi?!) de aztán átmentünk Belgiumon keresztül Hollandia legmagasabb pontjára, hogy aztán persze Tudjukki nyerjen, majd megismételtük először Bazsival végrehajtott garantált hányingerkeltő nagyon mókás játékot. Közben tök jót bicikliztünk, meg sokat beszéltünk és nagyon nagyon jót főztünk. Mostmár több ötletem van, hogy mit csináljak itthon. Moziban is jártunk ami nagyon menő volt együtt, a film is jó volt, de a társaság még sokkal többet dobott rajta. Este meg járkáltunk kicsit a belvárosban, ami gyönyörű volt. Bár kevesebb mint 1,5 évvel ezelőtt jártam ott, és bejártam már ugyanazokat az utakat, mégis teljesen más volt. Egyrészt már nem építkeztek a városházánál és ezért láttam a hátulját is, ami 50-szer olyan szép mint az eleje és szerintem szebb és mesebelibb kastély feelingje van a kivilágítástól, mint a Neuschwansteinnek. És pont elcsíptem a Weinachtsmarktot (nálunk még nem is indult be), ami nagyon drága, de szép volt.
Szóval szuper hétvégém volt, és közben még meg is szabadultam a hajam túlnyomó többségétől, arra hivatkozva, hogy kipróbáljuk a hajamon az új hipergépet. Végül ollóval vágott jobbnál jobb frizurákat a Mesterfodrász Úr, aminek következtében végül jó rövid lett a hajam. Szerintem az elmúlt 3 évben nem volt ilyen rövid hajam, mégis MFF (Menő Friszkó Faragó) Úron kívül 3 nap alatt még csak három embernek tűnt fel a változás annyira, hogy szóvá is tegye:
- egy gépész srácnak (a mechások közül senki nem mondott SEMMIT pedig 24-7-365 együtt vagyunk...)
- a velem egy szinten élő új lánynak, akit pénteken ismertem meg (most költözött be, lecserélte az előző Tunéziai lányt. A változatosság kedvéért ugyanonnan jött :)
- ÉÉÉÉÉS az egyik lacrosse-os srácnak, aki ráadásul edző... teljesen meglepődtem, hogy így emlékszik (min 50-en vagyunk újak és azért változik a társaság...)
És még visszatérve az Aachenben töltött időhöz: a végén még egy igazán NAGY ölelést is kaptam, és nem is csak amolyan kiprovokáltat, hanem olyat, amilyet Kristóftól ritkán kap az ember, de ha mégis, akkor a magamfajta a fellegekben jár :)
Aztán a következő cím ötletem "MÉG 10 NAP..." lett volna. Időközben már csak 9! (és még ha sokáig írom, akkor csak 8...) Ezt majd később kifejtem, mikor már magam is tudom, hogy miről beszélek :)
Aztán hazamentem...
hölgyek idáig olvassák :) akik nem kapnak hülyét a kocsikról való beszámolóimtól és az "adrenalinhajhászásomtól" azok olvashatnak tovább :)
 | |
| amire számítottam |
Mint kiderült egyaltalán nem így volt, sokkal inkább, pontosan azért kér kevesebbet, mert szerintem egyaltalán nincs rá szüksége. A csávó azért teszi meg rendszeresen az Aachen-KA távot, mert fent lakik és itt dolgozik. A családja meg Krisónál várja. Az alternativ költsége (khm khm, milyen művelt itt valaki) valószínűleg elég nagy, ezért nem a legrövidebb úton jöttünk, hanem a leggyorsabban. Ez azt jelentette, hogy egy jó nagy kerülővel, de olyan úton, ahol "nincs folyamatosan 130-as korlátozás".
 |
| amihez hasonlóval mentem |
Amúgy nagyon rendes és törvénytisztelő volt a sofőr, szóval valóban minden táblát betartottunk, és nem is nyomtuk le igazán az embereket, hanem amikor lehetett akkor mentünk ezerrel, és ha mondjuk csak egy ember volt előttünk, akkor annak még emberi távolságból indexelve jelezte, hogy mi még gyorsabban mennénk. Szerintem teljesen jó volt ez így, végig biztonságban éreztem magam, és nem is éreztem magunkat aggresszivnek.
 |
| és amit leszorítottunk laza balra indexeléssel de a korlátozások alatt (amit mi betartottunk) mindig visszaelőzött |
 |
| amit alig volt időm felismerni, mert olyan tempóban előztük meg |
Amúgy hazafele már mindenki német volt a kocsiban, más is volt a hangulat (a kocsiban min 4 i-vel kezdődő telefontulajdonos ült (a sofőré nem tudom milyen volt) de végül itt is tudtam aludni és nagyon szuper utam volt.
2012. november 22., csütörtök
Elég sokat írok az edzésekről...
Most is túl vagyok egy UWR-en (Vízalattirugbyn) és nagyon király volt. Nagyon jól megdolgoztat, viszonylag rövid időn belül mindenemet igénybe veszem (legalábbis a fizikai izmaim közül) és nagyon jó kihívás. Bár nem sikerült még egyszer se meccs alatt valódi gólt szereznem, mégis tök sok sikerélményt nyújt. Meg talán azért is közel áll a szívemhez, mert a levegőtlenség által sok kis új lehetőségből áll, nem lehet igazán elveszteni/feladni. Szóval nagyon baba volt és még egy kisegeret is láttam az egyetemen odafele menet!
 |
| =kisegér (azok kedvéért akik nem tudnák, mi az...) |
2012. november 21., szerda
Trotzdem
Bár elég fárasztó napom volt, mégis egész jól sikerült leülnöm tanulni suli után. A hátamban meg még mindig olyan izomláz van, hogy ihaj, olyan mintha érezném külön a kis izomrostjaimat, és fel tudnám sorolni, hogy mi hol van a hátamban meg derekamban. Minek nekem Bodies kiállításra menni...
2012. november 20., kedd
AUFGEHT'S JUNGS!!!
Minimum 10 éve nem szédültem meg ennyire. Annyira az elájulás határán voltam, hogy bandukoltam, és tudtam, hogy ha mondjuk legugolnék, akkor utána biztos nem állnék fel. Meg leginkább ha akármit csinálok, akkor átesek a határ túloldalára menthetetlenül.
Újabb Lacrosse edzésen vagyok túl, mostanában úgy csináljuk, hogy az igazán jó feladatokat feles osztásban csináljuk. Tehát amíg a fél csapat egy félfocipályán először tyúklépésben majd 2 méterenként megállva "rohan" addig a másik csapat pl alkaron és lábujjhegyen fekszik merev testtel. A lelkesítéssel egy szál gond sincs, csak mindegyik gyakorlat olyan, hogy az első 2 másodpercben még élvezi az ember, de a harmadikban már rájön, hogy ez iszonyatosan nagyon kényelmetlen és abba kéne már hagyni. Na ilyenkor már elindult a harmadik ember a másik csoportból, szóval már csak naaagyon sokáig kell úgy maradni.
Ehhez képest utolsó gyakorlatként "hídban" kellett várni a másik csapatra, talpad a talajon, vállaid érnek le, amúgy feneket minél magasabbra. A legeslegkönnyebb volt tartani, szépen magasan sikerült végig csinálnom, azonban mikor felálltam, (nem is gyorsan) akkor iszonyatosan beszédültem. Aztán most fáj a hátizmom mint állat, már most izomlázam van benne.
Amúgy volt ma még egy praktikumom, egy elég nehéz amire viszont tök jól sikerült minden kérdésre válaszolnom, úgyhogy nagyon jól sikerült. Érdekes volt, két csoportban vagyunk, először hozzánk jött, kérdezte, hogy készültünk-e, mire rávágtuk, hogy naná. Mikor a másik csoporthoz ment, annak ellenére, hogy szerintem simán volt amit sokkal jobban tudtak nálunk mégis az volt a válasz, hogy hááát majd meglátjuk...
Újabb Lacrosse edzésen vagyok túl, mostanában úgy csináljuk, hogy az igazán jó feladatokat feles osztásban csináljuk. Tehát amíg a fél csapat egy félfocipályán először tyúklépésben majd 2 méterenként megállva "rohan" addig a másik csapat pl alkaron és lábujjhegyen fekszik merev testtel. A lelkesítéssel egy szál gond sincs, csak mindegyik gyakorlat olyan, hogy az első 2 másodpercben még élvezi az ember, de a harmadikban már rájön, hogy ez iszonyatosan nagyon kényelmetlen és abba kéne már hagyni. Na ilyenkor már elindult a harmadik ember a másik csoportból, szóval már csak naaagyon sokáig kell úgy maradni.
Ehhez képest utolsó gyakorlatként "hídban" kellett várni a másik csapatra, talpad a talajon, vállaid érnek le, amúgy feneket minél magasabbra. A legeslegkönnyebb volt tartani, szépen magasan sikerült végig csinálnom, azonban mikor felálltam, (nem is gyorsan) akkor iszonyatosan beszédültem. Aztán most fáj a hátizmom mint állat, már most izomlázam van benne.
Amúgy volt ma még egy praktikumom, egy elég nehéz amire viszont tök jól sikerült minden kérdésre válaszolnom, úgyhogy nagyon jól sikerült. Érdekes volt, két csoportban vagyunk, először hozzánk jött, kérdezte, hogy készültünk-e, mire rávágtuk, hogy naná. Mikor a másik csoporthoz ment, annak ellenére, hogy szerintem simán volt amit sokkal jobban tudtak nálunk mégis az volt a válasz, hogy hááát majd meglátjuk...
2012. november 19., hétfő
papír - fa - ló
Tudniillik nem kő - papír - olló... Szóval a címben szereplő én lennék, minekutána kb 1 hónap alatt teleírtam 160 oldalt jegyzettel és az összes újrahasznosított papírom is elfogyott. Már csak a nyomtatásból (címoldalt mindig nyomtatnak pluszba) hátramaradt sok szép színes lapom van csak.
koncert vs tanulás
Próbálom nagyon beosztani az időmet, és minden eszközzel a tanulásra sarkallni magamat, de nem megy. Most viszont tök jó dolgom van, a koleszunk aljában van egy zongora, amin valaki valami nagyon vidám jazz szerűt játszik, és ez bejön az ablakomon és könnyít a tanuláson :)
Amúgy ma reggel is szükség volt a kreativitásomra és iszonyatosan feldobott, amikor meg tudtam oldani a feladatot (legalábbis az első részét). Tök nagy sikerélményt adnak a kis értékek, amiket kreatívan a hulladékokból teremtek elő. Most pl nem volt a helyén a közös szárító (remélem, hogy valaki használja...) viszont van egy másik, aminek teljesen szanaszét van törve az állványa, de a szárító része jó volna. Na mint a képen is látható talán, ezt sikerült megoldanom (wc papír gurigás és gyorskötözős próbálkozások után) a sok holmim aládúcolásával, és mivel iszonyatosan sokmindent mostam ki ma, ezért nem, hogy az összes dobozom fel lett használva, de a szekrényemben és -en, kofferomon is ruha lóg és még az ágyam is tele van... már csak azt nem tudom, hogyan fogok lefeküdni aludni...
2012. november 16., péntek
Irish musik...
Vajon mindenki szereti az ír zenét, csak van aki nem ismeri még,
vagy a véremben van, hogy egy ilyen szuper zenére táncra perdülök még akkor is, ha éppen akkor öltözni kezdtem. Lehet, hogy mondjuk egy jó hangulat is segít a dolgon, de olyan jót táncikáltam itt magamban, hogy csak na :)
ps.: azt mondjuk jelezném, hogy nekem nem pontosan ez van meg, hanem egy még sokkal jobb :)
vagy a véremben van, hogy egy ilyen szuper zenére táncra perdülök még akkor is, ha éppen akkor öltözni kezdtem. Lehet, hogy mondjuk egy jó hangulat is segít a dolgon, de olyan jót táncikáltam itt magamban, hogy csak na :)
ps.: azt mondjuk jelezném, hogy nekem nem pontosan ez van meg, hanem egy még sokkal jobb :)
Tékozló fiú?!
Bár erről azt hiszem csak én tudtam, és most sem árulom el senkinek, de kb három hónapja elvesztettem a fülhallgatómat. Az elején annyira nem zavart, aztán egy időben mindent átkutattam az utolsó (előtti) zsebig, minden gatyámat, pulcsimat, kabátomat. Semmi...
Mostanában néztem már, hogy amúgy se működött már a gombja (ami elég fontos), úgyhogy lehet veszek majd egy olcsó újat, de aztán mindig csak halogattam, annyira nem olcsó, meg egészen jól meg voltam nélküle. Felmerült bennem, hogy esetleg beruházzak a hiper szuper, még kényelmesebb új fajta apple fülhallgatóra, de aztán nem volt igazán égető a probléma, így nem lett belőle semmi.
Ma aztán mentem Trambulinra megint. Reggel iszonyatosan fájt a térdem, alig bírtam letekerni ezt a 200 m-t, pedig ma van a legközelebbi órám, és tényleg alig kell menni, de valószínűleg a tegnapi edzéstől megfájdult. Végül 5 órára kibírható lett, így gyorsan felkerekedtem és elszáguldoztam trambulinozni. Olyan jó, hogy mindig csinálok valami új gyakorlatot és mindig tud sikerélményt okozni. Szóval a végén mikor felmarkoltam a cuccomat, megláttam a télikabátomat, amit csak úgy a táskámra raktam, belseje volt kifelé, hogy a belső zsebében lapul valami. Gyakran oda rakom a telefonom télen, de amúgy kb soha nem használom. És akkor mint a villámcsapás rájöttem, hogy bizony itt van az utolsó átkutatandó zsebem, amiben valóban ott lapult a fülhallgatóm és a hosszú pihenő alatt még a gombja is jobb belátásra kényszerült és megjavult. Az ám, de mikor megint elkezdtem parancsolgatni neki, az németül szólt vissza!!!
Szóval mostmár újra van fülhallgatóm, bár nem hiszem, hogy sokat fogom használni...
Mostanában néztem már, hogy amúgy se működött már a gombja (ami elég fontos), úgyhogy lehet veszek majd egy olcsó újat, de aztán mindig csak halogattam, annyira nem olcsó, meg egészen jól meg voltam nélküle. Felmerült bennem, hogy esetleg beruházzak a hiper szuper, még kényelmesebb új fajta apple fülhallgatóra, de aztán nem volt igazán égető a probléma, így nem lett belőle semmi.
Ma aztán mentem Trambulinra megint. Reggel iszonyatosan fájt a térdem, alig bírtam letekerni ezt a 200 m-t, pedig ma van a legközelebbi órám, és tényleg alig kell menni, de valószínűleg a tegnapi edzéstől megfájdult. Végül 5 órára kibírható lett, így gyorsan felkerekedtem és elszáguldoztam trambulinozni. Olyan jó, hogy mindig csinálok valami új gyakorlatot és mindig tud sikerélményt okozni. Szóval a végén mikor felmarkoltam a cuccomat, megláttam a télikabátomat, amit csak úgy a táskámra raktam, belseje volt kifelé, hogy a belső zsebében lapul valami. Gyakran oda rakom a telefonom télen, de amúgy kb soha nem használom. És akkor mint a villámcsapás rájöttem, hogy bizony itt van az utolsó átkutatandó zsebem, amiben valóban ott lapult a fülhallgatóm és a hosszú pihenő alatt még a gombja is jobb belátásra kényszerült és megjavult. Az ám, de mikor megint elkezdtem parancsolgatni neki, az németül szólt vissza!!!Szóval mostmár újra van fülhallgatóm, bár nem hiszem, hogy sokat fogom használni...
2012. november 15., csütörtök
Hardcore UnterWasserRugby
Túl vagyok a mai edzésen is.
Ma sokkal keményebb volt, mert jóval kevesebben voltunk, így többet köllött dolgozni.
Szerintem kb ez az egyetlen sport, amiben a kezdőket rögtön csatárnak teszik be... Ami nagyon jó dolog. Ma is többször támadtunk, én is ott voltam az élvonalban, szokásos adrenalinbomba és +3l virtuális tüdő (az ember azt hiszi, hogy ott van, és felhasználhatja, és e szerint is cselekszik, közben ez nem létezik). A gondok csak ott léptek ki, hogy miután egy fél óra után feljöttem a víz fölé, konstatáltam, hogy bizony itten nincs visszaút, minekutána a pipa szelepét én biz útközben elhagytam. Ezt még nem sikerült megfejtenem, hgoy vajon a harcok közben-e, vagy amikor feltörök és iszonyat erővel nyomom ki a maradék kis levegőt magamból. Mindenesetre ilyenkor olyan vagyok mint egy hátára esett bogár, még a víz tetején se tudok megmaradni, mert eddigre már megszoktam a pipát, amit rágok tovább, csak éppen vizet szippantgatok fel.
Sajnos cserélni se tudok másokkal, mert nem találom a szelepet... na jó szóval ez naaaagyon rossz helyzet, ámde lehet még rontani a szituáción! Mindehhez a mai edzésen 3-szor görcsölt be iiiiiiszonyatosan a vádlim/lábfejem (néha ez, néha az, néha már minden...) és bár 3-an cseréltük egymást, mégis mikor kiusztam kb rögtön jött a srác, hogy váltson, így alig pihentem...
Dddde, nagyon király sport és nagyon jól lehet benne küzdeni!
Tja és a nap másik csúcspontja az volt, mikor hazajöttem és az fogadott, hogy a konyha megint tiszta retek (most pont ráadásul tudom is, hogy ki csinálta) és ezért elvitték az összes edényünket a szárítóval éééééééééés a mosogatószivacsainkkal együtt és még fizetnünk is kell, ha nem takarítjuk le. Ígyaztán sikamikáltam délután a csuvát és mérgelődtem.
Azt még megértem, hogy miért ne hagyjuk dzsuvásan a főzőlapot, de hogy miért nem száríthatunk egy szárítóállványon, ha direkt erre van tervezve, és miért nem maradhat a mosdó mellett két haszontalan szivacs az egyszerűen sehogyse megy a fejembe. Ezek semmit nem rontanak a koli értékén, és ha nekünk rossz igénytelen környezetben élni, akkor majd megváltoztatjuk mi, nehogymá egy házinéni pesztráljon minket.... aaaaah!
Ma sokkal keményebb volt, mert jóval kevesebben voltunk, így többet köllött dolgozni.
Szerintem kb ez az egyetlen sport, amiben a kezdőket rögtön csatárnak teszik be... Ami nagyon jó dolog. Ma is többször támadtunk, én is ott voltam az élvonalban, szokásos adrenalinbomba és +3l virtuális tüdő (az ember azt hiszi, hogy ott van, és felhasználhatja, és e szerint is cselekszik, közben ez nem létezik). A gondok csak ott léptek ki, hogy miután egy fél óra után feljöttem a víz fölé, konstatáltam, hogy bizony itten nincs visszaút, minekutána a pipa szelepét én biz útközben elhagytam. Ezt még nem sikerült megfejtenem, hgoy vajon a harcok közben-e, vagy amikor feltörök és iszonyat erővel nyomom ki a maradék kis levegőt magamból. Mindenesetre ilyenkor olyan vagyok mint egy hátára esett bogár, még a víz tetején se tudok megmaradni, mert eddigre már megszoktam a pipát, amit rágok tovább, csak éppen vizet szippantgatok fel.
Sajnos cserélni se tudok másokkal, mert nem találom a szelepet... na jó szóval ez naaaagyon rossz helyzet, ámde lehet még rontani a szituáción! Mindehhez a mai edzésen 3-szor görcsölt be iiiiiiszonyatosan a vádlim/lábfejem (néha ez, néha az, néha már minden...) és bár 3-an cseréltük egymást, mégis mikor kiusztam kb rögtön jött a srác, hogy váltson, így alig pihentem...
Dddde, nagyon király sport és nagyon jól lehet benne küzdeni!
Tja és a nap másik csúcspontja az volt, mikor hazajöttem és az fogadott, hogy a konyha megint tiszta retek (most pont ráadásul tudom is, hogy ki csinálta) és ezért elvitték az összes edényünket a szárítóval éééééééééés a mosogatószivacsainkkal együtt és még fizetnünk is kell, ha nem takarítjuk le. Ígyaztán sikamikáltam délután a csuvát és mérgelődtem.
Azt még megértem, hogy miért ne hagyjuk dzsuvásan a főzőlapot, de hogy miért nem száríthatunk egy szárítóállványon, ha direkt erre van tervezve, és miért nem maradhat a mosdó mellett két haszontalan szivacs az egyszerűen sehogyse megy a fejembe. Ezek semmit nem rontanak a koli értékén, és ha nekünk rossz igénytelen környezetben élni, akkor majd megváltoztatjuk mi, nehogymá egy házinéni pesztráljon minket.... aaaaah!
2012. november 14., szerda
Méééég hiperkirályabb lett!
Nem hogy gyártottam egy szemetest amivel pénzt spóroltam, miközben azonban nem igénytelen a szobám, hanem még az amúgy óriási pazarló kártyakézbesítő csomagomat is beépítettem, így már zárt szemetesem van, aminek még nyitó fogantyúja is van minden oldalon (kivéve, ahol a forgástengelye van)!
Kaptam még egy kártyát (most épp a DHL-től). Még otthon kivettem az összes otthoni dolgot (könyvtárjegy stb) mégis most majdnem annyi műanyag kártyám van (diák, bankkártya, ez, az stb), mint mikor kiskoromban gyűjtöttem a telefon és minden egyéb kártyát. És ráadásul a legtöbbet valóban használom is sokszor...
Szóval a legutóbb érkezett kártyámat egy A5-ös méretű, kb 5 cm vastag erőskartondobozban adták oda. Először azt hittem, hogy egy telefondockolót kapok, ehelyett egy db lap és a kártya volt benne. Nem volt szívem kidobni a cuccot, és ma egyszercsak támadt egy szuper ötletem, és nyitható szemetest gyártottam :)
A következő lépés már csak az lesz, hogy egy cérnát is belefűzök és akkor az asztalomtól nyitható lesz, és innen próbálgathatok beletalálni:)
Kaptam még egy kártyát (most épp a DHL-től). Még otthon kivettem az összes otthoni dolgot (könyvtárjegy stb) mégis most majdnem annyi műanyag kártyám van (diák, bankkártya, ez, az stb), mint mikor kiskoromban gyűjtöttem a telefon és minden egyéb kártyát. És ráadásul a legtöbbet valóban használom is sokszor...
Szóval a legutóbb érkezett kártyámat egy A5-ös méretű, kb 5 cm vastag erőskartondobozban adták oda. Először azt hittem, hogy egy telefondockolót kapok, ehelyett egy db lap és a kártya volt benne. Nem volt szívem kidobni a cuccot, és ma egyszercsak támadt egy szuper ötletem, és nyitható szemetest gyártottam :)
2012. november 13., kedd
A kihagyás oka
Na most egy kicsit ritkán születtek új bejegyzések, legfőképpen azért, mert Domi itt volt és nagyon jókat mókáztunk helyette együtt. Sajnos sokkal kevesebbet tudtam emiatt aludni, úgyhogy tegnap jó beteg is lettem, de mára már talán elmúlt. Legalábbis az étvágyam már annyira megjött, hogy lehet hogy fogok már vacsorázni, és nem húzom ki az 1 eurós kekszel két napig... Nem is találtam sehol sajna rendes háztartási kekszet, úgy Butterkekszen éltem, meg kamillán... ebből az egyikhez nem volt szűrőm, ami igen megnehezítette a bevitelt, legalábbis kicsit kevésbé élvezetes lett tőle...
Aztán hétvégén vettem egy lakatot, pénteken megvettem délután neten, másnap meg már ki is hozták! Mivel majdnem 1,5 szer annyiba került, mint a biciklim, így mostmár nem attól félek, hogy ellopják a bringámat a lakat ellenére, hanem hogy egyik napról a másikra eltűnik a lakatom a bicikli ellenére...
Meg úgy tűnik, megyek majd Krisót látogatni ráadásul nem is akárhogy, hanem mitfahrgelegenheittal. És az még mind semmi, mert oda BMW-vel, haza meg Merzedessel készülök jönni :)
Most megint ráfekszem amúgy a tanulásra, meg csütörtökön lesz majd egy "lacrosse party" arra kiváncsi vagyok milyen lesz...
No röviden ennyi most a helyzet, majd remélem az egészségemmel a sok és viccesebb bejegyzések is visszajönnek.
Aztán hétvégén vettem egy lakatot, pénteken megvettem délután neten, másnap meg már ki is hozták! Mivel majdnem 1,5 szer annyiba került, mint a biciklim, így mostmár nem attól félek, hogy ellopják a bringámat a lakat ellenére, hanem hogy egyik napról a másikra eltűnik a lakatom a bicikli ellenére...
Meg úgy tűnik, megyek majd Krisót látogatni ráadásul nem is akárhogy, hanem mitfahrgelegenheittal. És az még mind semmi, mert oda BMW-vel, haza meg Merzedessel készülök jönni :)Most megint ráfekszem amúgy a tanulásra, meg csütörtökön lesz majd egy "lacrosse party" arra kiváncsi vagyok milyen lesz...
No röviden ennyi most a helyzet, majd remélem az egészségemmel a sok és viccesebb bejegyzések is visszajönnek.
2012. november 12., hétfő
Most magamat nézegetem az ablakban!
Tisztelt Olvasók!
Ezen blogot saját akaratom teljes hiányában, csak külső kényszer hatására írom, a lentebb olvashatókért felelősséget nem vállalok.
D.
Bár az elmúlt hét izgalmait előző bejegyzésemben már mind megemlítettem, de a jelenlévő nyomás hatására kénytelen vagyok leírni a kevésbé szórakoztató , esetleg unalmas eseményeket is.
Mint azt előzőleg említettem, hétfőn este érkeztem, vagyis inkább éjszaka, pontosabban kedd reggel, illetve hajnalban fél 3 tájékában, persze a lényeg az, hogy Dávidnak!
Ez a nap elég fárasztóan telt mindkettőnk számára, hiszen egyikünk egyetemen volt, a másik meg otthon feküdt. Este azonban elmentünk a lacrosse edzésre, ahol nagyon jól érzetük magunkat, és bár féltem tőle egy kicsit, végül nem kellet szégyenkeznem nagyon Dávid teljesítménye miatt sem. Késő éjszaka érkeztünk haza, úgyhogy csak beestünk az ágyba.
Szerda lett, és este. Ekkor akartam megmutatni Origami tudásomat, de ő balga fejjel minden előkészület kikapott.*
Másnap meglátogattam Dávid vízalattirögby edzését, amin sajnos nem vehettem részt, mert nem jött rám a nadrág, és amúgy se akartak engedni úszógumiban játszani. Kintről akár láthattam is volna valamit a játékból, ha nem a medence mellet táncoló lányokat néztem volna végig.
Péntek este megnéztük aPa lotát, ahol találtunk egy szökőkutat, és úgy döntöttem, hogy ahelyett hogy átugranám én inkább megmártózom benne cipőstül. A hétvégén még sokat mókáztunk, és csúnya volt látni, hogy valaki mennyire nem tud veszíteni, de legalább a repülői sem túl szépek.
Még sok mindent tudnék írni, de mivel Dávid nem segít ezért a blognak hirtelen vége szakad
*Dávid és az Origami tudásom papírrepülő párbaja, mely során az előbb megnevezett állt a nem túl nagy, de annál szűkebb, viszont sok búvóhellyel rendelkező szoba egyik végében, és Sjómagam a másikban. A játék persze nem babra, hanem fejre ment. Végül természetesen, ami előre várható volt, mert mindenki számított rá a szobában, Dávid fejét találta el a tudás repülője.
Írta és rendezte: Leona ( Dávidot kell kérdezni)
2012. november 10., szombat
A hét eseményei by Domonkos Bodnár
Igen tisztelt olvasók!!!
Megérkeztem. Ezután kipihentük magunkat. Még aznap reggel meg is reggeliztünk. Ebédidőben Dávid hazajött, és felzabálta a főztöm. És ezután este is hazajött, amikor ismét ettünk.
Szerdán nem zajlott sokkal másképp a napunk. Este megint lefeküdtünk.
Csütörtök egy kicsit lazább nap volt, ekkor nem sokat csináltunk, másnap viszont még annyit se.
Hál Istennek, a szombati nap kényelmes volt, így ki tudtuk pihenni a hét fáradalmait.
Megérkeztem. Ezután kipihentük magunkat. Még aznap reggel meg is reggeliztünk. Ebédidőben Dávid hazajött, és felzabálta a főztöm. És ezután este is hazajött, amikor ismét ettünk.
Szerdán nem zajlott sokkal másképp a napunk. Este megint lefeküdtünk.
Csütörtök egy kicsit lazább nap volt, ekkor nem sokat csináltunk, másnap viszont még annyit se.
Hál Istennek, a szombati nap kényelmes volt, így ki tudtuk pihenni a hét fáradalmait.
2012. november 3., szombat
Impro
Tegnap voltam Trambulinozni megint, és alig hittem a fülemnek, mikor megkérdezték, hogy:
"Na és neked is van kedved jönni versenyezni?"
Az elején megijedtem, hogy milyen lesz az edzés, mert nagyon úgy tűnt, hogy magamra leszek utalva, de aztán egy nagyon jó fej sráccal voltam, aki sokat segített, hogy mit, hogy csináljak és már nagyon királyul ment a végére. Úgy ugráltam, hogy ülésbe érkeztem, majd 180° fordulás a levegőben és újra ülésbe érkeztem. És ezt ismételtem amíg ki nem döglöttem, kb 5 teljes fordulatot minimum megtettem :)
Aztán elmentem Improszínházba... Nagyon szuper volt, iszonyatosan jól bevonták a közönséget is, és közben azon gondolkoztam, hogy hát hiszen a mi bulink is nagyon hasonló volt anno, úgyhogy gyorsan fel is írtam minden ötletet, hogy megint csináljunk olyat... mondjuk ahhoz elég nélkülözhetetlen egy kétméteres langalétra is, hogy igazán ütős legyen...
Ma meg tanultam, egy nagyot főztünk Sanyival, meg kipróbáltunk egy "bögrés sütit". Mivel két adagot csináltunk, meg nagy bögrém se volt, ezért inkább "Salátatálas -" vagy "Nagytányéros süti" lett, én eléggé meglepődtem az egész rendszeren, meg nem is volt olyan ütős elsőre, de aztán jött Dávid, aki mindig előre gondolkodik :) csak felnyúlt a polcára és levette a sütőcsokiját, amitől aztán olyan finom lett, hogy nnnna! (jól ráolvadt a tetejére)
Végül délután a tanulás szüneteiben pedig kitisztítottam a halál gány teafőzőt. Olyan gusztusos lett a kiindulási állapothoz képest, hogy nagyon. Eddig sose lehetett látni, hogy mennyit tölt bele az ember, mert a kis kukucskáló "üvegen" is 3 mm-es vízkő állt, az alján meg 5-6 mm volt, és mindig lejött egy guszti darab belőle. Ehhez képest, most már a műanyag falán is át lehet látni, olyan tiszta :)
Köszi a tippeket kedves Familiám ;)
Tja és még délután megnéztünk Sanyival közösen egy filmet itt nálam... a 23"-os képet a szoba másik feléből élveztük, és mikor a hang már kicsit túl hangos volt, csak lazán lenyúltam a telefonomért és lejjebb állítottam :) nagyon laza volt, hogy nem kell odamenjek az egérhez vagy valami...
"Na és neked is van kedved jönni versenyezni?"
Az elején megijedtem, hogy milyen lesz az edzés, mert nagyon úgy tűnt, hogy magamra leszek utalva, de aztán egy nagyon jó fej sráccal voltam, aki sokat segített, hogy mit, hogy csináljak és már nagyon királyul ment a végére. Úgy ugráltam, hogy ülésbe érkeztem, majd 180° fordulás a levegőben és újra ülésbe érkeztem. És ezt ismételtem amíg ki nem döglöttem, kb 5 teljes fordulatot minimum megtettem :)
Aztán elmentem Improszínházba... Nagyon szuper volt, iszonyatosan jól bevonták a közönséget is, és közben azon gondolkoztam, hogy hát hiszen a mi bulink is nagyon hasonló volt anno, úgyhogy gyorsan fel is írtam minden ötletet, hogy megint csináljunk olyat... mondjuk ahhoz elég nélkülözhetetlen egy kétméteres langalétra is, hogy igazán ütős legyen...
Ma meg tanultam, egy nagyot főztünk Sanyival, meg kipróbáltunk egy "bögrés sütit". Mivel két adagot csináltunk, meg nagy bögrém se volt, ezért inkább "Salátatálas -" vagy "Nagytányéros süti" lett, én eléggé meglepődtem az egész rendszeren, meg nem is volt olyan ütős elsőre, de aztán jött Dávid, aki mindig előre gondolkodik :) csak felnyúlt a polcára és levette a sütőcsokiját, amitől aztán olyan finom lett, hogy nnnna! (jól ráolvadt a tetejére)
Végül délután a tanulás szüneteiben pedig kitisztítottam a halál gány teafőzőt. Olyan gusztusos lett a kiindulási állapothoz képest, hogy nagyon. Eddig sose lehetett látni, hogy mennyit tölt bele az ember, mert a kis kukucskáló "üvegen" is 3 mm-es vízkő állt, az alján meg 5-6 mm volt, és mindig lejött egy guszti darab belőle. Ehhez képest, most már a műanyag falán is át lehet látni, olyan tiszta :)
Köszi a tippeket kedves Familiám ;)
Tja és még délután megnéztünk Sanyival közösen egy filmet itt nálam... a 23"-os képet a szoba másik feléből élveztük, és mikor a hang már kicsit túl hangos volt, csak lazán lenyúltam a telefonomért és lejjebb állítottam :) nagyon laza volt, hogy nem kell odamenjek az egérhez vagy valami...
2012. november 2., péntek
Ami igazából történt November elsején:
Meghirdettem egy nagy gyümölcslevespartyt! (igazából eddig
mindig, ha együtt ettünk, akkor mindenki beszállt, úgyhogy úgy
gondoltam, hogy most is így lesz, de végül én hívtam meg mindenkit.)
Nagyon előrelátó módon megcsináltam előző este, szokásos Krisó féle hiperjó recept: kompótok, habtejszín és egy nagy joghurt. Végül gyakorlatilag két cseresznye kompót ment bele meg egy ananász, ozt ennyi volt, joghurtból meg nem volt tisztességes méretű így két kicsit vettem. Ha már kettőt veszek, gondoltam kétféle legyen, így egy eper meg egy áfonya nyert.
Másnap reggelre az egéééész átváltozott egy óriási áfonyajughurttá!!!!! Iszonyatosan jól nézett ki, de nem fotóztam, mert már mindenki itt volt mire elővettem, előtte meg nem láttam én se. Szóval mennyei áfonyajoghurtot ettünk cseresznyeméretű magozott áfonyával :) Nagyon jól sikerült, de sajnos rögtön elfogyott mind...
Előtte kb mindenki késett, de a relative korábban érkezőkkel BAS-t játszottunk (kocka, gyufa, basok, 21... nem tudom ki ismeri) örültem, mert mindenki élvezte, "ebéd" után meg mocsaraztunk. Az is elég jól sült el, természetesen első kör után mondanom se kell, hogy ki lett a király :)
Most meg elkezdtem olvasni egy "könyvet": Fegyencedzés. Egy évfolyamtársam ajánlotta, egy edzéstervet ír le, de nagyon részletesen és "tudományosan", annak ellenére, hogy gyakorlatilag az eszköz nélküli hatékony edzésről ír, amit börtönben tanult, és amit legfőképp ott alkalmaznak. Kiváncsi vagyok, hogy hogy fog menni...
Nagyon előrelátó módon megcsináltam előző este, szokásos Krisó féle hiperjó recept: kompótok, habtejszín és egy nagy joghurt. Végül gyakorlatilag két cseresznye kompót ment bele meg egy ananász, ozt ennyi volt, joghurtból meg nem volt tisztességes méretű így két kicsit vettem. Ha már kettőt veszek, gondoltam kétféle legyen, így egy eper meg egy áfonya nyert.
Másnap reggelre az egéééész átváltozott egy óriási áfonyajughurttá!!!!! Iszonyatosan jól nézett ki, de nem fotóztam, mert már mindenki itt volt mire elővettem, előtte meg nem láttam én se. Szóval mennyei áfonyajoghurtot ettünk cseresznyeméretű magozott áfonyával :) Nagyon jól sikerült, de sajnos rögtön elfogyott mind...
Előtte kb mindenki késett, de a relative korábban érkezőkkel BAS-t játszottunk (kocka, gyufa, basok, 21... nem tudom ki ismeri) örültem, mert mindenki élvezte, "ebéd" után meg mocsaraztunk. Az is elég jól sült el, természetesen első kör után mondanom se kell, hogy ki lett a király :)
Most meg elkezdtem olvasni egy "könyvet": Fegyencedzés. Egy évfolyamtársam ajánlotta, egy edzéstervet ír le, de nagyon részletesen és "tudományosan", annak ellenére, hogy gyakorlatilag az eszköz nélküli hatékony edzésről ír, amit börtönben tanult, és amit legfőképp ott alkalmaznak. Kiváncsi vagyok, hogy hogy fog menni...
2012. november 1., csütörtök
November 1.
Túl vagyok megint egy keddi napon, amikor délelőtt lemegy a 3 legfontosabb/legnehezebb tárgyunk. A fő baj csak az, hogy két óra alatt, így az egyikre sose tudok bejárni.
Este elmentünk egy halloween buliba. Oooooolyan sokan be voltak öltözve és ki voltak festve, hogy nagyon. És nagyon ijesztő alakok is voltak. Szokásos iszonyatosan nagy party volt mint múltkor, nagyon drága felszerelés ellenére ingyenes belépő, sok ember és természetesen senki nem táncol a mi szokásos stílusunkban.
Éjszakai research:
Annak ellenére, hogy benn maradt még 3,5 pajtásom a szekrényben: Co. Ferkó, Do Bozó, Hát Izsák (plusz még egy egy méteres doboz, de ő már a 3 pajtáson aludt) Jót aludtam a szekrényben :) Nagyon nagy ez a beépített szekrény és egyik este ellenállhatatlan vágyat és kíváncsiságot éreztem, hogy ott aludjak, hogy vajon lehetséges-e ott aludni, amit végül módosítottam tegnap estére, nehogy, ha rosszul sül el, ne tudjak figyelni a "suliban" a fáradtságtól. Végül nagyon jót aludtam, úgyhogy ez azt jelenti, hogy
VÁROK MINDEN KEDVES LÁTOGATÓT, az se jelent szűk keresztmetszetet, ha valaki "saját szobát" akar, nem akar velem egy légtérben aludni :) Mármint én vállalom, hogy átköltözöm, természetesen nem a vendégeket zárnám oda :)
Tja és a másik amit még nem publikáltam:
Sokan beszóltak a régi fehér kék kockás nadrágomra, hogy pizsama... Na ez a srác sokkal merészebb...
Este elmentünk egy halloween buliba. Oooooolyan sokan be voltak öltözve és ki voltak festve, hogy nagyon. És nagyon ijesztő alakok is voltak. Szokásos iszonyatosan nagy party volt mint múltkor, nagyon drága felszerelés ellenére ingyenes belépő, sok ember és természetesen senki nem táncol a mi szokásos stílusunkban.
Éjszakai research:
Tja és a másik amit még nem publikáltam:
2012. október 30., kedd
Étkezési szokásaim
Három hét után pénteken ettem először a menzán!
Végül ma is meggyőztek, de most egy időre megint elment tőle a kedvem. Nagyon hosszú sor áll és nem olcsó a kaja. Jó, hogy elkészítik, meg nagyon finom salátaöntetek vannak, ami miatt lesz még, hogy visszamegyek, de amúgy itthon fogok továbbra is főzni. Amennyit ott sorba állok azalatt itthon el tudok készíteni magamnak egy ebédet és még egy csomót spórolhatok is vele. Meg ha marad időm azt sokkal jobban ki tudom használni. Az egyetlen hátránya, hogy nem a társasággal vagyok.
Másik három hetes kontraszt? Bár Ilmenauban, majdnem minden héten megettem 1 kg joghurtot, itt még csak max 300 g-ot ettem, azokat is eredetileg gyümölcsleveshez vettem, csak végül arra fogva, hogy mindjárt lejárnak, megettem őket 2,5 hét után. Ma vettem újra joghurtot, de most már biztos, hogy csütörtökön csinálok egy nagy adag gyümölcslevest. Szóval nem fogok még egy ideig enni.
Müzlit még mindig sokat eszem, de most erre a hétre azt se vásároltam.
Legfrissebb Research: legjobb dolog telepakolt nagyhátizsákkal a bicikli csomagtartóján utazni, mert ebben az esetben nem a válladat nyomja a sok kaja súlya, hanem a biciklit.
Amúgy Rizs komával és Tészta Janóval nagyon jó barátságba keveredtem, főleg, hogy Rizs komán éltem az első 2,5 hét héten, majd mikor tegnap rájöttem, hogy Janót is ugyanolyan könnyen tudom elkészíteni, hogy csak behajigálom a dolgokat, oszt' néha kóstolgatom, hogy nekem megfelel-e, azóta nagyon boldog vagyok.
Mindazonáltal az a tény is bearanyozta a napomat, hogy rádöbbentem, hogy én biz ismerem a saját ízlésemet. Erre akkor jöttem rá, mikor vasárnap délután álldigálltam a különböző polcaim előtt, hogy mi a nyava hmmm szóval hogy mi a nyavaLYát ebédeljek, mikor megláttam a 3 konzerv kukoricámat, a tésztámat és a szószomat! És rádöbbentem, hogy hiszen én nagyon szeretem a kukoricás tésztát, főleg, ha alul van a szósz (na jó, ez igazából saját specialitás, és azért készült, mert így teljesen más íze lesz a tésztának (nem azért, mert először a szószt melegítettem a mikróban...))
Az a nagy helyzet, hogy most döbbentem rá, hogy olyan hiper gusztusos ebédet sikerült a szósz fölé rittyentenem, hogy el is felejtettem dokumentálni és rögtön benyomtam.
Viszont mindenképpen említést érdemel a nagyszerű, első alkalommal tesztelt TÉSZTASZŰRŐM! Nagyon jól szuperált, biztosan fogom még sokat használni!
És túl vagyok az első internetes ebayes vásárlásomon is itt Németországban! Lassan beindul a lavina és nem lehet majd megállítani!
Mai gyakorlatunk a campus szélén a hetedik emeleten van. Olyan szép kilátás van, hogy ihaj, de nem sikerült jól lencsevégre kapnom, ezért inkább a képzelőerőtökre bízom a témát.. Egy gyönyörű magas templom van a közelben, távolabb egy kastély a zöld fák között, és az egész gyöngyörűűű képbe BELELÓG EGY NAGY DARU!
Végül ma is meggyőztek, de most egy időre megint elment tőle a kedvem. Nagyon hosszú sor áll és nem olcsó a kaja. Jó, hogy elkészítik, meg nagyon finom salátaöntetek vannak, ami miatt lesz még, hogy visszamegyek, de amúgy itthon fogok továbbra is főzni. Amennyit ott sorba állok azalatt itthon el tudok készíteni magamnak egy ebédet és még egy csomót spórolhatok is vele. Meg ha marad időm azt sokkal jobban ki tudom használni. Az egyetlen hátránya, hogy nem a társasággal vagyok.
Másik három hetes kontraszt? Bár Ilmenauban, majdnem minden héten megettem 1 kg joghurtot, itt még csak max 300 g-ot ettem, azokat is eredetileg gyümölcsleveshez vettem, csak végül arra fogva, hogy mindjárt lejárnak, megettem őket 2,5 hét után. Ma vettem újra joghurtot, de most már biztos, hogy csütörtökön csinálok egy nagy adag gyümölcslevest. Szóval nem fogok még egy ideig enni.
Müzlit még mindig sokat eszem, de most erre a hétre azt se vásároltam.
Legfrissebb Research: legjobb dolog telepakolt nagyhátizsákkal a bicikli csomagtartóján utazni, mert ebben az esetben nem a válladat nyomja a sok kaja súlya, hanem a biciklit.
Amúgy Rizs komával és Tészta Janóval nagyon jó barátságba keveredtem, főleg, hogy Rizs komán éltem az első 2,5 hét héten, majd mikor tegnap rájöttem, hogy Janót is ugyanolyan könnyen tudom elkészíteni, hogy csak behajigálom a dolgokat, oszt' néha kóstolgatom, hogy nekem megfelel-e, azóta nagyon boldog vagyok.
Mindazonáltal az a tény is bearanyozta a napomat, hogy rádöbbentem, hogy én biz ismerem a saját ízlésemet. Erre akkor jöttem rá, mikor vasárnap délután álldigálltam a különböző polcaim előtt, hogy mi a nyava hmmm szóval hogy mi a nyavaLYát ebédeljek, mikor megláttam a 3 konzerv kukoricámat, a tésztámat és a szószomat! És rádöbbentem, hogy hiszen én nagyon szeretem a kukoricás tésztát, főleg, ha alul van a szósz (na jó, ez igazából saját specialitás, és azért készült, mert így teljesen más íze lesz a tésztának (nem azért, mert először a szószt melegítettem a mikróban...))
Viszont mindenképpen említést érdemel a nagyszerű, első alkalommal tesztelt TÉSZTASZŰRŐM! Nagyon jól szuperált, biztosan fogom még sokat használni! És túl vagyok az első internetes ebayes vásárlásomon is itt Németországban! Lassan beindul a lavina és nem lehet majd megállítani!
Mai gyakorlatunk a campus szélén a hetedik emeleten van. Olyan szép kilátás van, hogy ihaj, de nem sikerült jól lencsevégre kapnom, ezért inkább a képzelőerőtökre bízom a témát.. Egy gyönyörű magas templom van a közelben, távolabb egy kastély a zöld fák között, és az egész gyöngyörűűű képbe BELELÓG EGY NAGY DARU!
2012. október 29., hétfő
TED.com
Találtam a telefonomra egy másik alkalmazást. TED app.
Már régebben is hallottam egy-két TED előadást, plusz tudom, hogy az amerikaiak iszonyatosan jó előadók, ezért belenéztem. Nagyon jó dolgokat lehet belőle tanulni. Annyira, hogy már vagy 5-öt meghallgattam (minden nap max 1-et) és most ki is jegyzeteltem, hogy mikre hívják fel a figyelmet.
Én is át akarok venni pár jó dolgot, plusz arra is próbáltam figyelni, hogy mitől lesz olyan ütős az előadás.
Mindenkinek ajánlani tudom, sokat lehet tanulni belőle/tőlük, nem hiába a tanulós alkalmazásaim közé került :)
Pl evvel kezdtem:
és ami elég testhezálló:
Már régebben is hallottam egy-két TED előadást, plusz tudom, hogy az amerikaiak iszonyatosan jó előadók, ezért belenéztem. Nagyon jó dolgokat lehet belőle tanulni. Annyira, hogy már vagy 5-öt meghallgattam (minden nap max 1-et) és most ki is jegyzeteltem, hogy mikre hívják fel a figyelmet.
Én is át akarok venni pár jó dolgot, plusz arra is próbáltam figyelni, hogy mitől lesz olyan ütős az előadás.
Mindenkinek ajánlani tudom, sokat lehet tanulni belőle/tőlük, nem hiába a tanulós alkalmazásaim közé került :)
Pl evvel kezdtem:
és ami elég testhezálló:
Október 29
-3 fok kint.
Lassan ugyanennyi bent is.
Történelmi pillanat.
Becsukom az eddig állandó jelleggel nyitva álló ablakomat, mert kezdek fázni...
Lassan ugyanennyi bent is.
Történelmi pillanat.
Becsukom az eddig állandó jelleggel nyitva álló ablakomat, mert kezdek fázni...
2012. október 28., vasárnap
Hullámvölgy
Ma reggel a relativitáselmélettel próbáltam először magyarázni, hogy a telefonomon még csak 9 óra van, a faliórámon meg már 10, de aztán rájöttem, hogy a nagyon okos telefonomnak és szintén nagyon kedvesen helyettem gondolkodó gépemnek köszönhetően megtudtam, hogy óraátállítás ténye forog fenn.
Délután megint pingpongoztunk, bár már síkabátban és kesztyűben, de rendületlenül :) odafele gyönyörű volt a templom a lemenő nap fényében (az építkezéstől ami mindenütt van, meg kell tanulni elvonatkoztatni...)
2012. október 27., szombat
Kalandos mai napom
Na kb 6 órás folyamatos havazás után elállt végre.
Még soha életemben nem kaptam gyakorlatilag ennyi levelet mint itt. Átlag napi kettő érkezik!
Meg akartam venni a repjegyemet hazaútra, még mielőtt feljebb megy az ára, de nem tudom használni az elvileg direkt internetes fizetésre szánt kártyámat.
15:51-kor durrant el a fejem, hogy na jó ebből elég, hogy 3 banknál van külön számlám, 4 bankkártyám van, és ezekután nem bírok sehol fizetni.
15:52-kor megállapítottam, hogy a közelemben levő bankfiók bizony bezárt 1-kor, mint ahogy a távolabbi is akkor zárt
15:53-kor megnéztem neten és megtaláltam, hogy 16:00-ig nyitva van még egy bankfiók a város túlsó végében.
15:54-kor szélvész sebességgel kitéptem a szobámból és száguldoztam le a lépcsőn, arra volt időm, hogy a kabátomat még felvegyem (ami szükségesnek tűnt a hóesésben) de az ajtómat már elfelejtettem bezárni. Felpattantam a bringámra és áttéptem vele a városon, mint aki most rabolt bankot és üldözik.
15:59:58-kor (körülbelül) az utolsó ügyfélként bebandukoltam a fiókba, mint aki épp arrajárt, aztán ha már itt vagyok elintézek valamit itt a bankban. A terepet utolsóként hagytam el, egy hátsó kijáraton, mivel már minden mást lezártak :)
Kiérve már a hó se esett izgalmában, hogy sikerült-e bejutnom.
és a szobámból se tűnt el semmi...
Még soha életemben nem kaptam gyakorlatilag ennyi levelet mint itt. Átlag napi kettő érkezik!
Meg akartam venni a repjegyemet hazaútra, még mielőtt feljebb megy az ára, de nem tudom használni az elvileg direkt internetes fizetésre szánt kártyámat.
15:51-kor durrant el a fejem, hogy na jó ebből elég, hogy 3 banknál van külön számlám, 4 bankkártyám van, és ezekután nem bírok sehol fizetni.
15:52-kor megállapítottam, hogy a közelemben levő bankfiók bizony bezárt 1-kor, mint ahogy a távolabbi is akkor zárt
15:53-kor megnéztem neten és megtaláltam, hogy 16:00-ig nyitva van még egy bankfiók a város túlsó végében.
15:54-kor szélvész sebességgel kitéptem a szobámból és száguldoztam le a lépcsőn, arra volt időm, hogy a kabátomat még felvegyem (ami szükségesnek tűnt a hóesésben) de az ajtómat már elfelejtettem bezárni. Felpattantam a bringámra és áttéptem vele a városon, mint aki most rabolt bankot és üldözik.
15:59:58-kor (körülbelül) az utolsó ügyfélként bebandukoltam a fiókba, mint aki épp arrajárt, aztán ha már itt vagyok elintézek valamit itt a bankban. A terepet utolsóként hagytam el, egy hátsó kijáraton, mivel már minden mást lezártak :)
Kiérve már a hó se esett izgalmában, hogy sikerült-e bejutnom.
és a szobámból se tűnt el semmi...
Túl az első fél literen
Én is túl vagyok az első nagy Banánturmixomon :) Reggel óta boldog tulajdonosa vagyok egy király botmixernek, amit mostanra fel is avattam! (annyira hogy már el is fogyott :) Nagyon jó cuccot kaptam a DB Bank jóvoltából. Tök praktikus, és nagyon finom turmixot tudtam vele csinálni (ha nem is volt még hozzá fahéjam és a tejet is meg a banánt is 10 perccel ezelőtt vettem:)
Volt aki hangosan kivevetett,
 |
| Még szárazon |
Amikor a zuhogó hóesésből egyszercsak előtűnt egy teljesen idióta alak, aki miatt úgy tűnt az emlegetett járókelőnek, hogy neki már nem marad hely a kb 4 méter széles járdán (épp elinduláskor kacsázott)... A behavazott dilibogyós, a bicikli csomagtartóján üldögélt, mivel nem maradt már hely az ülésen, ahonnan a kormányon is túllógó kb 1 méteres doboz törte a szelet neki. A kanyarokat nehéz volt bevenni(e), de végül épségben hazaért és még a doboz sem ázott el! Kibontásra csak óriásrendrakás után kerül(t) sor.
Update: IIIszonyatosan nagy ez a botmixer, nem csak a csomagolás volt hosszú...
Update2.: És láttam olyan autót a városban, amin már 3 cm hó állt!!!És még mindig esik a hó! októberben... A szieszta napján :(
 |
| Már szárazon |
Hohoho
Na ezt kapjatok ki, ne a nathat!!!!
Tegnap meg esobe fekudtem le (szerencsere csak este kezdett el esni, ma reggel pedig HAVAZIK!!!! Bar nem marad meg de ha hideg lenne, akkor mar iglut lehetne epiteni annyi esik!!!
(A kep csak illusztracio, nem en keszitettem csak azert kerult be, hogy ha valaki nem lenne tisztaban avval, hogy mi a hó annak is legye rola fogalna:)
Tegnap meg esobe fekudtem le (szerencsere csak este kezdett el esni, ma reggel pedig HAVAZIK!!!! Bar nem marad meg de ha hideg lenne, akkor mar iglut lehetne epiteni annyi esik!!!
(A kep csak illusztracio, nem en keszitettem csak azert kerult be, hogy ha valaki nem lenne tisztaban avval, hogy mi a hó annak is legye rola fogalna:)
2012. október 26., péntek
Sportok
Ezennel voltam mind a három sporton amit a félévben űzni készülök.
Nagyon baba, az elején frizbiztünk, meg olyat játszottunk, hogy párosával kő-papír-ollózunk, majd aki nyert annak el kell kapnia a másikat. (ez nehezen ment az elején, mert mi 4. negyedre mutatunk, ők meg már harmadikra...) Utána nekiálltunk edzeni (persze nyújtás, melegítés után). Innentől gyakorlatilag végig csak 4 fős csoportokban voltunk, de mindenkivel volt egy "edző", egy kb velünk egykorú, régebb óta járó valaki. Az én esetemben ez egy lány volt (Sara) aki ráadásul Krisót is esmérte. Anno szertornán mindig sokat kellett várni, míg sorrakerült az ember ezért nem szerettem. Itt szerencsére jobb volt a helyzet, itt is vártunk sokat, de sokkal kevesebben cseréltük egymást.
Összehasonlítás szempontjából ez volt a legcsaládiasabb, vagy legalábbis legszemélyesebb talán. Itt négy embert kb megismertem, de pl a vége nagyon bénán volt, csak úgy elbandukoltunk...
Tegnap este küzdöttem az életemért a víz alatt.Egy két nagyon jófej és nyitott ember ott is bearanyozta az edzést és ott is volt egy párom akivel minimálisan többet beszéltem. Igazából játék alatt elég esélytelen, hogy bárkit is megismerjek, és ott is inkább csak egy-egy személlyel lehet ismerkedni... De amúgy nagyon élveztem, habár szintén nagyon határokat feszegető sport.
LL - for Lightos Lacrosse.
Az eheti Lacrosse edzés nagyon leegyszerűsített volt. kb 50 új ember volt, a versenyszerűen sportolók közül szerintem el se jött mindenki. A feladatokat fele távon csináltuk és sokkal lassabban, szóval ez nem volt egy reprezentatív edzés. De múlt héten teljesen más volt mint most, és leginkább teljesen más hangulatú, mint a másik két sport.
Iszonyatosan erős a csapatszellem,és az összetartozás élmény a hangulat által. Rögtön nyitottak voltak és pacsiztak velünk újakkal csak úgy is, és edzés kezdésekor, direkt kígyós módszerrel mindenki mindenkivel pacsizott. Az egész edzés elején is van egy nagy, közös "csatakiálltás", majd a gyakorlatok alatt is mindenki kiáltva válaszol a feladat ismertetésére kicsit Hakás feelinggel. Az edzés maga nagyon fárasztó tud lenni, viszont utána a lezárás is közösen volt, így volt egy kerete az egésznek. Ezen a héten pl, egy csomó labdát (4-et) elvesztettünk, ezért nyomni kellett "40" fekvőt. Úgy nézett ki, hogy egy ember előrekiáltotta, hogy 1- mire mindenki lenyomott egyet, majd mondtuk együtt, hogy und/mehr... a 38-adikat még 4-szer lenyomtuk, közben mindenki, kötelező jelleggel mosolygott és úgy kellett csinálni, mint akik határozottan élvezik :)
2012. október 24., szerda
Szerencsés LükePék
No azért még nem kezdtem el kenyeret sütni, de nem is vagyok pék... de pék vagyok :)
Szóval tegnap...
Délelőtt nagyon jól viseltem az egyetemet... Sajnos nehéz az órákon figyelni, elég változó, hogy hogy megy. Arra jöttem ma rá, hogy a sikerélmények tudnak motiválni, ezért szeretem a gyakorlatokat, mert ott van egy cél, amit (legkésőbb) fél éven belül elérek. Az elméletnél sose érzem azt, hogy na most elkészültem valamivel/teljes mértékben tudom, és ezt le lehet tenni az asztalra...
és biz itten nincs kb egy darab gyakorlatom se :(
Az óráink 95%-a óriási előadókban van. Amúgy nagyon jó a felszereltség általában mindenütt. Nnna de hagyjuk a száraz tényeket!
Szóval van Málna koleszában (ahol még Sanyi és Hunor is lakik) egy szekrény "zu verschenken" felirattal... Ez úgy néz ki, hogy a németek odaviszik a cuccot, a magyarok meg elhozzák :) Na de nem is ez a lényeg, ennek evolúciós okai vannak, hanem, hogy én is egy csomó nagyon szuper dolgot találtam ott, pl valakinek a leendő karácsonyi ajándékát, meg egy köteg iszonyat jó (többek közt stabilo) tollat és egyéb hasznos dolgokat. Én nem járok oda sokszor, de most benéztem, és egy menő gyakorlatilag teljesen új markolatot bezsebeltem, amit fel is készülök használni. A gyufák meg mindamellett hogy hasznosak normál felhasználás mellett, nagyon jó játékokra is alkalmasak :)
Kicsit összevissza fogok írni...
Szóval most nagyon örülök, mert kb 2 órája egyszercsak (amikor vpn-ekkel szórikáztam, hogy tudjak egyetemen nyomtatni, meg leginkább a BME-ről zenét hallgatni (ez volt a ludas szerintem) Egyszercsak 23"-on élvezhettem a blue screen adta élvezeteket, majd újraindítás után az internetet tekintve úgy tűnt, eljön a 7 szűk esztendő.
Szerencsére ez csak 2 hosszú órácskában testesült meg, de már az alatt halálra untam magam és azóta is viselem ennek nyomait.
Hétfő óta új Internet tutorok vannak (akikhez lehet fordulni segítségért) A srác akit felkerestem kb 2 órán át csinált mindenfélét, semmi eredménnyel, végül kinyomkodtunk pár dolgot és egyszercsak elindult. Gondoltam, egyesével visszaállítom őket, és majd jól kiderül, hogy mi okozta a hibát: ezt meg is tettem, most teljesen ugyanazok a beállítások és minden mint amikor nem akart működni és mégis megy... nem egészen értem, hogy miért
Aztán tegnap nyomtattam... Nagyon királyul megy itten a helyi BME copy. Hatodannyiba kerül mint a Campusbejárattal szemben, akár otthonról is lehet (bár ezt még nem sikerült kivitelezni egyelőre) és nagyon professzionális ez is. A kolidíjat automatikusan vonják le a számlánkról, a mensán a diákunkkal fizetünk és nyomtatáshoz szintén a diákról megy pénz (ez kicsit komplikáltabb: befizetsz a diákra pénzt, és onnan egy virtuális nyomtatós számlára tovább küldhetsz még moneyt). Az a lényeg, hogy akárhol vagy, nyomsz egy ctrl P-t, majd ha van pénz a kártyádon, akkor bebandukolsz egy szobába, ahol milliónyi polc van, megkeresed a saját "neptunkódod " alapján a polcodat és ott van kinyomtatva a cucc. Ozt nem is kell fizetéssel bajlódnod! Plusz, ha nincs elég pénz a számládon, nem nyomtatják ki, csak kiírják, hogy bocsesz, majd ha raksz fel pénzt, lesz papírod...
Amúgy (szegény Aacheni bratyómmal szemben) nagyon jó időm van, öröm (állandóan javításra szoruló bringámmal) fel-alá tekerni. Tök sok dolgot intézek még, és mikor bringával megyek, úgy érzem, hogy tízszer olyan gyorsan haladok, mint akárhogy máshogy és ezt nagyon élvezem.
Tja és azt még nem is írtam:
Van a bringámhoz km-órám is. Egész pontosan sebesség mérőm... Na jó mondjuk inkább sebesség jelzőnek. Nem holmi újabb számokkal fáraszt engem, csak különböző fokozatai vannak amik különböző hangmagasságokban jelennek meg. Általában csak este használom és másik nagy előnye, hogy ha be van kapcsolva, akkor égnek a lámpáim is, de leginkább nagyon bíztató, hogy jelez, hogy (hangmagasság szerint növekvő sorrendben): 'elindultál'; 'na, ez már sebesség'; 'húúúú de gyorsan mész'; 'anyááás ebben a kanyarban még jobban felgyorsultál!'; 'Nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan is tudsz menni!'; stb
Nem tudom, hogy megszüntessem-e ezt a szuperképességét a bringámnak egy ártatlan olajozással...
Sziszónak izenem, hogy még ezt a képet is a telefonommal készítettem :)
Daddynek meg azt üzenem, hogy azért a sok bankolás és a sok kártya azt is magával vonzotta, hogy telefonon is vezetem a kiadásaimat és egy atomdurva exceltáblában is, mert különben teljesen elvesznék, hogy hol mennyi pénzem lapul...
Aztán vettem egy új tollat. Gyönyörű Lamy tollakba akadtam itt lépten nyomon, és sajnos az előzőm idén elkezdett nagyon elmosódni és elkenődni. Egy hétig teszteltem, hogy tudok-e jól tűfilccel írni, de nem igazán jött be. Én elkötelezett töltőtoll felhasználó vagyok, és ez még egy ideig így lesz azt hiszem...
Szóval tegnap...
Délelőtt nagyon jól viseltem az egyetemet... Sajnos nehéz az órákon figyelni, elég változó, hogy hogy megy. Arra jöttem ma rá, hogy a sikerélmények tudnak motiválni, ezért szeretem a gyakorlatokat, mert ott van egy cél, amit (legkésőbb) fél éven belül elérek. Az elméletnél sose érzem azt, hogy na most elkészültem valamivel/teljes mértékben tudom, és ezt le lehet tenni az asztalra...
és biz itten nincs kb egy darab gyakorlatom se :(
Az óráink 95%-a óriási előadókban van. Amúgy nagyon jó a felszereltség általában mindenütt. Nnna de hagyjuk a száraz tényeket!
 |
| a tegnapi nap termései ohne ajándék :) |
Kicsit összevissza fogok írni...
 |
| Before |
Szóval most nagyon örülök, mert kb 2 órája egyszercsak (amikor vpn-ekkel szórikáztam, hogy tudjak egyetemen nyomtatni, meg leginkább a BME-ről zenét hallgatni (ez volt a ludas szerintem) Egyszercsak 23"-on élvezhettem a blue screen adta élvezeteket, majd újraindítás után az internetet tekintve úgy tűnt, eljön a 7 szűk esztendő.
Szerencsére ez csak 2 hosszú órácskában testesült meg, de már az alatt halálra untam magam és azóta is viselem ennek nyomait.
Hétfő óta új Internet tutorok vannak (akikhez lehet fordulni segítségért) A srác akit felkerestem kb 2 órán át csinált mindenfélét, semmi eredménnyel, végül kinyomkodtunk pár dolgot és egyszercsak elindult. Gondoltam, egyesével visszaállítom őket, és majd jól kiderül, hogy mi okozta a hibát: ezt meg is tettem, most teljesen ugyanazok a beállítások és minden mint amikor nem akart működni és mégis megy... nem egészen értem, hogy miért
 |
| Az embernek nagyon jó kedve lesz amíg az 1000€ért kapható endorfintermelő szakeszközünket viseli |
 | |
| Ám mikor utána konstatálja, hogy 2 óra múlva is megmaradnak a véraláfutások, és eszébe jut, hogy Pálinkás Andris barátja pár évvel ezelőtt meddig járt piros orcával, kicsit megijed... |
Aztán tegnap nyomtattam... Nagyon királyul megy itten a helyi BME copy. Hatodannyiba kerül mint a Campusbejárattal szemben, akár otthonról is lehet (bár ezt még nem sikerült kivitelezni egyelőre) és nagyon professzionális ez is. A kolidíjat automatikusan vonják le a számlánkról, a mensán a diákunkkal fizetünk és nyomtatáshoz szintén a diákról megy pénz (ez kicsit komplikáltabb: befizetsz a diákra pénzt, és onnan egy virtuális nyomtatós számlára tovább küldhetsz még moneyt). Az a lényeg, hogy akárhol vagy, nyomsz egy ctrl P-t, majd ha van pénz a kártyádon, akkor bebandukolsz egy szobába, ahol milliónyi polc van, megkeresed a saját "neptunkódod " alapján a polcodat és ott van kinyomtatva a cucc. Ozt nem is kell fizetéssel bajlódnod! Plusz, ha nincs elég pénz a számládon, nem nyomtatják ki, csak kiírják, hogy bocsesz, majd ha raksz fel pénzt, lesz papírod...
Amúgy (szegény Aacheni bratyómmal szemben) nagyon jó időm van, öröm (állandóan javításra szoruló bringámmal) fel-alá tekerni. Tök sok dolgot intézek még, és mikor bringával megyek, úgy érzem, hogy tízszer olyan gyorsan haladok, mint akárhogy máshogy és ezt nagyon élvezem.
Tja és azt még nem is írtam:
Van a bringámhoz km-órám is. Egész pontosan sebesség mérőm... Na jó mondjuk inkább sebesség jelzőnek. Nem holmi újabb számokkal fáraszt engem, csak különböző fokozatai vannak amik különböző hangmagasságokban jelennek meg. Általában csak este használom és másik nagy előnye, hogy ha be van kapcsolva, akkor égnek a lámpáim is, de leginkább nagyon bíztató, hogy jelez, hogy (hangmagasság szerint növekvő sorrendben): 'elindultál'; 'na, ez már sebesség'; 'húúúú de gyorsan mész'; 'anyááás ebben a kanyarban még jobban felgyorsultál!'; 'Nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan is tudsz menni!'; stb
Nem tudom, hogy megszüntessem-e ezt a szuperképességét a bringámnak egy ártatlan olajozással...
Sziszónak izenem, hogy még ezt a képet is a telefonommal készítettem :)
Daddynek meg azt üzenem, hogy azért a sok bankolás és a sok kártya azt is magával vonzotta, hogy telefonon is vezetem a kiadásaimat és egy atomdurva exceltáblában is, mert különben teljesen elvesznék, hogy hol mennyi pénzem lapul...
Aztán vettem egy új tollat. Gyönyörű Lamy tollakba akadtam itt lépten nyomon, és sajnos az előzőm idén elkezdett nagyon elmosódni és elkenődni. Egy hétig teszteltem, hogy tudok-e jól tűfilccel írni, de nem igazán jött be. Én elkötelezett töltőtoll felhasználó vagyok, és ez még egy ideig így lesz azt hiszem...
2012. október 22., hétfő
Mai napom
Végre sikerült megjavítanom a bringámat, úgyhogy remélem holnapi edzésre megint avval tudok menni.
Amúgy tök jó napom volt, az órákon is tudtam jól figyelni, bár mindkettő nagyon extra volt, úgyhogy nem volt olyan nehéz.
Este halálunalmas Kolitalálkozó volt, ahol szavazni kellett a régi, új felelősökről, meg a szabálykönyvről. Kb 2,5 óráig vitatkoztunk a semmin, nagyon demokratikus volt, de emiatt nagyon lassú.
Elhatároztam, hogy hamarabb fekszem le, és rendszeresebb életet fogok élni, amit eddig egész jól sikerült betartani, csak holnap pl sokkal korábban kell kelnem, úgyhogy most szaladok is aludni!
Amúgy tök jó napom volt, az órákon is tudtam jól figyelni, bár mindkettő nagyon extra volt, úgyhogy nem volt olyan nehéz.
Este halálunalmas Kolitalálkozó volt, ahol szavazni kellett a régi, új felelősökről, meg a szabálykönyvről. Kb 2,5 óráig vitatkoztunk a semmin, nagyon demokratikus volt, de emiatt nagyon lassú.
Elhatároztam, hogy hamarabb fekszem le, és rendszeresebb életet fogok élni, amit eddig egész jól sikerült betartani, csak holnap pl sokkal korábban kell kelnem, úgyhogy most szaladok is aludni!
2012. október 21., vasárnap
Uuuuh de jó kedvem lett mostanra...
Máma elhatároztam, hogy ha fú ha fagy, addig alszom ameddig csak birok (azért a szokásos 12-kor szóló vekkert beállítottam, hogy legalább tudjam, hogy nagyjából mennyi az idő, ha nagyon belejönnék az alvásba...)
Végül 10 felé már fel is ébredtem. Nagyon hosszú listám volt/van már, hogy miket kell csinálnom, úgyhogy rögtön neki is láttam (miután olvastam Krisótól és Máriától a nagyon vidám és pozitiv, nekem is energiát adó leveleket.) Kezdtem egy mosogatással, amit már régóta halogattam, és nagyon rossznak ígérkezett. Szerencsére beáztattam mialatt megreggeliztem, így mikor mosogatásra került a sor, gyakorlatilag semmi teendőm nem volt, csak mint a bűvésztrükkökben: rá kellett fújnom és már tiszta volt!
Aztán következett a mosás projekt. Abból is már nagy halom összgyűlt és rettegtem, hogy nem lesz már szabad mosógép, mivel (gondoltam) mindenkinek ilyenkor jut eszébe a téma, amikor nem lehet semmit csinálni... Szerencsére kaptam egy nagyobb hátizsákot az egyetemtől, úgyhogy abba belegyömöszöltem mindent és elindultam. Kiérve a lépcsőházba két galamb nézett szembe velem!
Életem kockáztatásával lekergettem őket 2,5 emeletet (már szerintem egy ideje bent voltak, mert kb meg is foghattam volna őket, annyira nem reagáltak a hesegetésre. Mikor lejutottunk a bejárathoz, kitártam azt és elbújtam mögé, mire szép lassan kimerészkedtek. Így végül végre lejutottam a mosógépekhez.
Itten beraktam a cuccaimat, de nem tudtam, hogyan kéne használni az egész masinát, ráadásul egy kártyával kéne fizetnem. Végül a kártyát sikerült előbb elintéznem amin elindult egy számláló (nem egészen értem, hogy miért), majd pár gomb nyomogatása után a gép is elindult, de nem raktam még bele anyagokat. Ígyaztán ezt utólag pótoltam valamilyen módon... Az eredményről egyelőre annyit tudok, hogy a ruhák vizesek lettek, a tisztaságukkal meg szintén egész elégedett vagyok :)
Következhetett volna a bicikliszerelés, csak éppen sajnos a srác, akinél a szerszámos kamra kulcsa van még mindig nincs sehol és senki nem tud róla semmit.
Végül egyszercsak elkezdett fájni a fejem... Még megfőztem egy óriási adag rizst (mostmár kétszeres vízzel (rizshez képest) de még mindig elég kemény maradt és kicsit sótlan is lett...) meg egy kis húst hozzá. Mire végeztem az ebéddel egyre rosszabb lett a fejfájásom, végül arra jutottam, hogy az ágyba fekszem lehúzott zsarukkal... mármint zsalukkal. Egy ideig bírtam végül olyan elviselhetetlen lett (és csak romlott), hogy elhatároztam, hogy át kell jussak valahogy Sanyihoz, akinél tudtommal van valami szer ellene :) Átmásztam hozzá, de nagyon nagyon rossz volt :(
Szerencsére Dr Sanyi adott nekem cuccot, így már volt esély a túlélésre és lementem az előre leegyeztetett pingpongra, hogy az feledtesse a fejfájásom. Ez olyan jól sikerült, hogy sorra vertem el mindenkit, a legszebb egy 11-2-es győzelmem lett :)
A végére már nagyon jó lett a kedvem, a fejfájásnak nyoma veszett és boldogan mentem be a templomba. Az elején azon gondolkoztam, hogy milyen jó dolgom van, pont a legközelebbi templomban van Karlsruhe egyetlen diákmiséje!
Megkezdődött a mise, egy Kameruni fiatalokból álló zenés kórus táncolt elöl és doboltak, csörgőztek énekeltek kameruniul, közben meg a pap helyett teljes katonai díszegyenruhába (pl térdig érő csizma stb) kezdtek jönni fiúk mindig egy zászlóvivő + 2 másik ember (mint a cserkészek). Végül 5 zászló után megjelent a pap is. Akiről megállapítottam, hogy hiszen ez a pap ez az a "srác" akivel tegnap spannoltam reggeli közben :) Akkor még nem tudtam, hogy ő pap :)
A mise is nagyon kircsi volt, Kameruniak nagyon tolták a partyt saját nyelvükön, franciául és angolul, táncoltak meg mindent hejehujáztak, közben velük szembe a német hívek álltak mint a cövek :)
Aztán egy német (KHG-s) kórus is énekelt közben, ők meg király basszusgitárral meg zongorával játszottak. Az is nagyon jó volt.
A végén meghívtak még egy kis pezsgőzésre, meg nagyon finom sütiket adtak, úgyhogy kb meg is vacsoráztam :) Tök jó volt, hogy beszéltem pár emberrel akik voltak szombaton, meg egy újjal is megismerkedtem, úgyhogy úgy érzem, hogy belekerültem a pozitiv spirálba, hogy egyre több jófej fiatalt ismerek meg. Amúgy a templomban tényleg nagyon sok diák van, és valóban élő a közösség! Végén még beszéltem a pappal is pár szót, a KHG-s találkozók is pont kedden vannak, mint a Lacrosse, de végül megbeszéltük a pappal, hogy lehet azt, hogy odamegyek a KHG elejére, aztán még edzésre is eljutok!
Szóval nagyon jóra fordult a mai napom, és még a VIK-es lánnyal (Zsuzsóval) is összfutottam hazauton, aki mondta, hogy amúgy ismeri mindkét bratyómat :)
Most meg elkezdek iszonyatosan rendszeres életet élni és olyan hamar lefekszem (tervek szerint), hogy ihaj!
2012. október 20., szombat
Hosszú nap
No az első évközi hétvégém is megkezdődött!
Reggel elmentem a a helyi KHG által szervezett Internationale Frühstückre. Nem akartam túl korán kelni, és később meg mentünk Suttgartba, de végül elmentem, mert a szuper buszos appemmel megtaláltam, hogy pont van egy jó villamos amivel pöccre pontosan odaérek. Na persze ez késett, úgyhogy én is nagyon izgultam, hogy nem ismerek senkit, azt se tudom hova megyek és még kések is.
Ehhez képest, egyaltalán nem volt gáz, hogy késtem, a fél szalámimat odaadtam nekik, cserébe én is olyan reggeliben részesültem, amilyenben már 2,5 hete nem volt részem (minimum, de lehet hogy még régebb óta). Nagyon nagyon sok országból jöttek emberek, és nyitottak voltak, úgyhogy összességében jól éreztem magam, és érdemes volt elmenni. A nagy reggeli után egy mexikói srác tartott egy prezentációt az országáról, ami nagyon érdekes volt, csak végül le kellett lépnem a végéről, ami nagyon nem jött ki szerencsésen, és ráadásul még a többiek is vártak rám egy fél órát :(
Szóval felkerekedtünk mechások és Málna egy barátnője, hogy megnézzük Stuttgartot és a Mercedesmúzeumot. Sajnos többek közt az én késésem miatt nem jutottunk el egy mjúziumba se, de a várost kicsit bejártuk. Mint kiderült visszaúton a Villanyososoktól (akik szintén ott jártak) a Mercedesre egy egész napot érdemes szánni, úgyhogy én örülök, hogy legalább nincs hiányérzetem/nem kell kétszer kifizetni a belépőt...(mi csak a zárás előtt mentünk volna a tervek szerint, mert akkor olcsóbb)
Este aztán elmentem vásárolni, mivel már nem volt itthon kenyerem csak egy szelet, és itt vasárnap semmi de SEMMI nincs nyitva, úgyhogy nagyon megijedtem, hogy éhen fogok pusztulni... (tja mert müzlim se volt már...) De mint kiderült a Kaufland (nagyon nagy bevásárlóközpont) fél 12-ig nyitva tart, ezért még elmentünk gyorsan oda. Én még beugrottam a nagyhátizsákomért, amit nagyon jól is tettem, mert sokkal könnyebb vele menni, a többiek meg nagyon kedvesen megvártak.
Azám! De itten a nagy bankolok itt, meg bankolok oooot közben a sok pénzemet mind beraktam a bankokba. De persze a kártya meg minden kiküldése idő, úgyhogy a végeredmény az lett, hogy tegnap még nagy előrelátóan 20 petákkal kevesebbet tettem be, de ma végül úgy mentem vásárolni, hogy már csak kb 30-am van. Az elején számoltam, de persze ahogy közben gondolkoztam minden máson, meg keresgéltem, elvesztettem a fonalat, úgyhoyg arra koncentráltam, hogy azt vegyem ami fontos és érzésre benne legyek a keretben.
Végül elmentem a kasszához, sorbanállás közben kitaláltam, hogy melyik az ami a legdrágább lesz, hogy melyiket adjam vissza, ha nem lenne elég pénzem :) Végül mondta a lány, hogy 26 összesen. Na erre megörültem, hogy annyim ám van! De mikor benyúltam a pénztárcámba csak egy 10-es meg egy szégyellős 5-ös bújt elő.... Nnnna ekkor kezdtem ám igazán izzadni :) Végül mélyebbre nyúltam és szerencsémre megtaláltam a 20-asomat :)
Aztán hazajöttünk (a villamoson egy külföldi felismerte, hogy magyarul beszélünk!) és itthon a postaládában a DB bankos jelszavam fogadott, ahonnan már a kártyát is megkaptam, úgyhogy meg vagyok mentve! :)
Stuttgart amúgy nagyon szép volt, tűzött a nap és ott is nagyon sok zöld placc volt meg két szép kastély. Az egyik nagy bevásárlóközpontba beugorva pedig egy kürtőskalácsos pulttal találtam szembe magamat, ahol ékes német nyelvemmel beadtam magam külföldinek és így kaptam kóstolót :) az élelmesek tesók :) Meg a piacon is találkoztunk egy magyar árussal aki még túrórudit is árult :) persze nem vettünk semmit :)
És a nagy bandukolások közepette egyszercsak beleakadtunk egy olyan parkolóba, hogy ihaj! (előre is elnézést kérek a női olvasóimtól, de én ilyen autóra teljesen begizdultam és ezt nem hagyhatom írás nélkül...) Szóval ilyet interneten láttam már, de igazán nagy élmény volt itten testközelben is tapasztalni...
További képeket itt láthattok (kocsiról is meg Suttgartról is :)
Ehhez képest, egyaltalán nem volt gáz, hogy késtem, a fél szalámimat odaadtam nekik, cserébe én is olyan reggeliben részesültem, amilyenben már 2,5 hete nem volt részem (minimum, de lehet hogy még régebb óta). Nagyon nagyon sok országból jöttek emberek, és nyitottak voltak, úgyhogy összességében jól éreztem magam, és érdemes volt elmenni. A nagy reggeli után egy mexikói srác tartott egy prezentációt az országáról, ami nagyon érdekes volt, csak végül le kellett lépnem a végéről, ami nagyon nem jött ki szerencsésen, és ráadásul még a többiek is vártak rám egy fél órát :(Szóval felkerekedtünk mechások és Málna egy barátnője, hogy megnézzük Stuttgartot és a Mercedesmúzeumot. Sajnos többek közt az én késésem miatt nem jutottunk el egy mjúziumba se, de a várost kicsit bejártuk. Mint kiderült visszaúton a Villanyososoktól (akik szintén ott jártak) a Mercedesre egy egész napot érdemes szánni, úgyhogy én örülök, hogy legalább nincs hiányérzetem/nem kell kétszer kifizetni a belépőt...(mi csak a zárás előtt mentünk volna a tervek szerint, mert akkor olcsóbb)
Este aztán elmentem vásárolni, mivel már nem volt itthon kenyerem csak egy szelet, és itt vasárnap semmi de SEMMI nincs nyitva, úgyhogy nagyon megijedtem, hogy éhen fogok pusztulni... (tja mert müzlim se volt már...) De mint kiderült a Kaufland (nagyon nagy bevásárlóközpont) fél 12-ig nyitva tart, ezért még elmentünk gyorsan oda. Én még beugrottam a nagyhátizsákomért, amit nagyon jól is tettem, mert sokkal könnyebb vele menni, a többiek meg nagyon kedvesen megvártak.
Azám! De itten a nagy bankolok itt, meg bankolok oooot közben a sok pénzemet mind beraktam a bankokba. De persze a kártya meg minden kiküldése idő, úgyhogy a végeredmény az lett, hogy tegnap még nagy előrelátóan 20 petákkal kevesebbet tettem be, de ma végül úgy mentem vásárolni, hogy már csak kb 30-am van. Az elején számoltam, de persze ahogy közben gondolkoztam minden máson, meg keresgéltem, elvesztettem a fonalat, úgyhoyg arra koncentráltam, hogy azt vegyem ami fontos és érzésre benne legyek a keretben.
Végül elmentem a kasszához, sorbanállás közben kitaláltam, hogy melyik az ami a legdrágább lesz, hogy melyiket adjam vissza, ha nem lenne elég pénzem :) Végül mondta a lány, hogy 26 összesen. Na erre megörültem, hogy annyim ám van! De mikor benyúltam a pénztárcámba csak egy 10-es meg egy szégyellős 5-ös bújt elő.... Nnnna ekkor kezdtem ám igazán izzadni :) Végül mélyebbre nyúltam és szerencsémre megtaláltam a 20-asomat :)Aztán hazajöttünk (a villamoson egy külföldi felismerte, hogy magyarul beszélünk!) és itthon a postaládában a DB bankos jelszavam fogadott, ahonnan már a kártyát is megkaptam, úgyhogy meg vagyok mentve! :)
 |
| Kedves aranyos kocsikat preferáló olvasóimnak fotóztam ezt :) |
Stuttgart amúgy nagyon szép volt, tűzött a nap és ott is nagyon sok zöld placc volt meg két szép kastély. Az egyik nagy bevásárlóközpontba beugorva pedig egy kürtőskalácsos pulttal találtam szembe magamat, ahol ékes német nyelvemmel beadtam magam külföldinek és így kaptam kóstolót :) az élelmesek tesók :) Meg a piacon is találkoztunk egy magyar árussal aki még túrórudit is árult :) persze nem vettünk semmit :)
 |
| Nem kicsit állat... |
És a nagy bandukolások közepette egyszercsak beleakadtunk egy olyan parkolóba, hogy ihaj! (előre is elnézést kérek a női olvasóimtól, de én ilyen autóra teljesen begizdultam és ezt nem hagyhatom írás nélkül...) Szóval ilyet interneten láttam már, de igazán nagy élmény volt itten testközelben is tapasztalni...
További képeket itt láthattok (kocsiról is meg Suttgartról is :)
2012. október 19., péntek
tjaaaaj mit is írjak...
Most pl örülök a telefonomnak, mert találtam rá egy közlekedési eszközök appet, és az megmondta, hogy nagoyn jó hamar odafogok érni holnap a KHG internationales frühstückre...
Meg nyitottam ma egy másik számlát ingyen, eredetileg csak kis ügyeskedés céljából, de utólag kiderült, hogy nagyon jól tettem, mert így magyar mechások közül (közülünk biztosan) én leszek az egyetlen, aki tudok interneten fizetni. Persze mindezt ingyen és még egy szuper labdát is kaptam (tényleg elég király!)
Sajnos a bringámmal csütörtök reggel rámentem véletlenül egy üvegszilánkra, még betekertem órára, de óra után hót lapos volt a kerék, és azóta nem tudom elkérni a Werkstatt kulcsát, így nem tudtam megszerelni :(
Már csak két emberrel nem találkoztam a szintről, a többiekkel már legalább egy bemutatkozáson túlestünk :)
A tanítás sajna itt is nagyon kemény, az előadók nem amerikaiak (meglepő módon) ígyaztán itt is nehéz figyelni.
Most hétvégén megint jó sok a teendőm, de holnap asszem elmegyek Stuttgartba a többiekkel.
Röviden ennyi, majd még jelentkezem!
Meg nyitottam ma egy másik számlát ingyen, eredetileg csak kis ügyeskedés céljából, de utólag kiderült, hogy nagyon jól tettem, mert így magyar mechások közül (közülünk biztosan) én leszek az egyetlen, aki tudok interneten fizetni. Persze mindezt ingyen és még egy szuper labdát is kaptam (tényleg elég király!)
Már csak két emberrel nem találkoztam a szintről, a többiekkel már legalább egy bemutatkozáson túlestünk :)
A tanítás sajna itt is nagyon kemény, az előadók nem amerikaiak (meglepő módon) ígyaztán itt is nehéz figyelni.
Most hétvégén megint jó sok a teendőm, de holnap asszem elmegyek Stuttgartba a többiekkel.
Röviden ennyi, majd még jelentkezem!
2012. október 18., csütörtök
18.10.2012
Majd 12 óra alvás után is fáradtan ébredtem.
Már megint arra ébredtem valamikor reggel, hogy a karomat csak vállból tudom mozgatni és naaagyon rossz érzés, hogy akármennyire koncentrálok a szokásos utasításra, hogy valami mozduljon meg a könyökön túl, nem történik semmi, és ha nem látnám a karom, akkor nem is tudnám, hogy épp hol van... Nem tudom, hogy mennyire kéne változtatnom valamin, hogy ne legyen ilyen...
Elmentem a klinikumra, ahonnan kivágtak, így végül egy random netről szedett orvosnál kötöttem ki, ahol kb rögtön bemehettem és végül sikeresen ki is égette az egyik orromat! Úgyhogy egy darabig (vagy remélem naaagyon hosszú távon) meg vannak oldva az orrvérzős témáim!
Sajna emiatt nem tudtam menni Unterwasserrugbyre :(
Holnap megint sokáig aludhatok jeeee
:)
Már megint arra ébredtem valamikor reggel, hogy a karomat csak vállból tudom mozgatni és naaagyon rossz érzés, hogy akármennyire koncentrálok a szokásos utasításra, hogy valami mozduljon meg a könyökön túl, nem történik semmi, és ha nem látnám a karom, akkor nem is tudnám, hogy épp hol van... Nem tudom, hogy mennyire kéne változtatnom valamin, hogy ne legyen ilyen...
Elmentem a klinikumra, ahonnan kivágtak, így végül egy random netről szedett orvosnál kötöttem ki, ahol kb rögtön bemehettem és végül sikeresen ki is égette az egyik orromat! Úgyhogy egy darabig (vagy remélem naaagyon hosszú távon) meg vannak oldva az orrvérzős témáim!
Sajna emiatt nem tudtam menni Unterwasserrugbyre :(
Holnap megint sokáig aludhatok jeeee
:)
2012. október 16., kedd
Lacrosse - the fastest game on two feet
Na máma már volt igazi tanítás. Reggel az első két óránk elmaradt, de
kettő óriási meg volt tartva. Legalábbis a terem óriási volt, meg a
hangzavar is, kb egész órán.
Éééés ma volt az első Lacrosse-edzésem! Iszonyat durva! Én is így néztem ki, legalábbis, sisakom, kesztyűm meg ez a bot+kosaram volt...
Múlt héten írtam nekik, hogy na mizu?! és válaszba írták, hogy 'tja, egész évben kint vannak ám az edzések... Erre most kimentem sálban vastag polárpulcsiban stb, a biciklim már majdnem deres lett, én meg úgy izzadtam, hogy az egész fejem olyan nedves volt, mintha most mostam volna hajat...
És ráadásul iszonyat sok lány is volt. Bár nem láttam őket, mert külön edzünk (nekik a szabályok is kicsit mások), de egyszer pl felálltak egy sorba, és az egész nagyfocipálya szélességet lefedték, úgy, hogy kb könyöktávolságban álltak...
Aztán ilyen hiper szuper állapotban hazajöttem és találkoztam egy újabb lakótársammal, akit még nem is láttam. Megkérdeztem, hogy hogy hívják, először nem hallottam, aztán azt mondta, hogy Háde' mire mindig mondtam valamit, szóval lehet, hogy nem a nevét mondta, hanem azt kezdte, hogy Háde' mondtam már a nevem...ő meg Iráni! szóval elég jól kezdjük lefedni az egész világot :)
na megyek aludni, mert holnap viszonylag reggel lesz órám, most meg jól lefáradtam...
Tja és kibírhatatlan az orrvérzésem, persze itt is elkezdett, úgyhogy csütörtökön biztos megpróbálok elmenni orvoshoz. Utánaolvastam már az E111-nek, és elvileg szerintem meg fogják csinálni.
Update: Reggel fájt a torkom, úgyhogy erőst gondolva a mamára öblögettem sós vízzel... napközben egy fokkal jobb lett. Mostanra már feledteti a beteg torkomat a tény, hogy már most alig bírok mozogni... mi lesz itt holnap?!
Éééés ma volt az első Lacrosse-edzésem! Iszonyat durva! Én is így néztem ki, legalábbis, sisakom, kesztyűm meg ez a bot+kosaram volt...
Az
elején a bemelegítő alatt már azt hittem, hogy meghalok, olyan durva
gyakorlatokat csináltunk. Aztán az egész sport iiiiszonyatos izmokat
követelt. Tényleg a leggyorsabb játék két lábon... De élveztem. Meg a
társaság is király, és szerencse, hogy már most elmentem, mert egyrészt
nem tudtam, hogy hova kell menni, és az első ember akit megszólítottam,
az pont oda jött, másrészt a legelején én voltam az egyetlen aki egy
pro-val kezdett játszani, harmadrészt most még csak kb7-en voltunk újak,
jövő héten viszont több mint 40-en leszünk. Arról nem is beszélve, hogy
valószínűleg, ha csak jövőhéten jövök, akkor azt mondják, hogy bocsesz,
de nagyon sokan vagyunk. Szóval újabb hasznos Krisótipp vált be. Kösz
brada!
Múlt héten írtam nekik, hogy na mizu?! és válaszba írták, hogy 'tja, egész évben kint vannak ám az edzések... Erre most kimentem sálban vastag polárpulcsiban stb, a biciklim már majdnem deres lett, én meg úgy izzadtam, hogy az egész fejem olyan nedves volt, mintha most mostam volna hajat...
És ráadásul iszonyat sok lány is volt. Bár nem láttam őket, mert külön edzünk (nekik a szabályok is kicsit mások), de egyszer pl felálltak egy sorba, és az egész nagyfocipálya szélességet lefedték, úgy, hogy kb könyöktávolságban álltak...
Aztán ilyen hiper szuper állapotban hazajöttem és találkoztam egy újabb lakótársammal, akit még nem is láttam. Megkérdeztem, hogy hogy hívják, először nem hallottam, aztán azt mondta, hogy Háde' mire mindig mondtam valamit, szóval lehet, hogy nem a nevét mondta, hanem azt kezdte, hogy Háde' mondtam már a nevem...ő meg Iráni! szóval elég jól kezdjük lefedni az egész világot :)
na megyek aludni, mert holnap viszonylag reggel lesz órám, most meg jól lefáradtam...
Tja és kibírhatatlan az orrvérzésem, persze itt is elkezdett, úgyhogy csütörtökön biztos megpróbálok elmenni orvoshoz. Utánaolvastam már az E111-nek, és elvileg szerintem meg fogják csinálni.
Update: Reggel fájt a torkom, úgyhogy erőst gondolva a mamára öblögettem sós vízzel... napközben egy fokkal jobb lett. Mostanra már feledteti a beteg torkomat a tény, hogy már most alig bírok mozogni... mi lesz itt holnap?!
2012. október 15., hétfő
Méltó megkoronázása a napnak
A biciklim elpatkolását akartam orvosolni és bár nem akkor amikor terveztem, de sikerült is. Kiderítettem, hogy van ám itt egy Werkstatt, amit mindenki használhat és tök sok cucc van benne. Úgyhogy telepakoltam a zsebeimet, felpattantam egy villamosra és körbevillamosozva a várost (mert egy elég bénára szálltam fel, ami körbevitt...) megérkeztem Senator Úrhoz. Szegény már elég szomorkásan majdnem elaludt állva a sötétben, de gyorsan fejre állítottam, meghúztam a kerekét, aztán már gurultam is haza. Az első lámpája határozottan csak arra jó, hogy jelezze, hogy valaki itten jön, a hátsót nem tudom mennyire lehet látni, de szintén világít. Még asszem pár helyen megszikszalagozom, de most megint nagyon király az egész. Aztán most jutott eszembe, hogy nem csak a koli előtt van biciklitároló, hanem elvileg a pincében is, és mikor benyitottam lentre, ez fogadott:
Teljesen elámultam, tök sok bringa van nagyon kis helyen tárolva és nagyon praktikus! Ilyen kéne otthonra is :)
És azt nem is írtam, hogy sikerült rákapcsolódnom az összes koli közti hálózatra, ami azt jelenti, hogy iiiiiiiszonyatosan sok film, program, könyv és mindenféle elérhető számomra amit a többiek megosztanak. Van aki 12,37 Terrabite anyagot oszt meg!!! És nagyon sok ember van fent :)
Impossible is nothing
Update: Tja és ma is németnek néztek (igaz csak egy francia lány... de azért az is számít!)
Update2.: ééés végül majdnem lett még egy szabadnapom is, 4 csütörtökből 3-on csak egy órám lesz..
 |
| még egy baba hóseprő is volt mellékelve! |
És azt nem is írtam, hogy sikerült rákapcsolódnom az összes koli közti hálózatra, ami azt jelenti, hogy iiiiiiiszonyatosan sok film, program, könyv és mindenféle elérhető számomra amit a többiek megosztanak. Van aki 12,37 Terrabite anyagot oszt meg!!! És nagyon sok ember van fent :)
Impossible is nothing
Update: Tja és ma is németnek néztek (igaz csak egy francia lány... de azért az is számít!)
Update2.: ééés végül majdnem lett még egy szabadnapom is, 4 csütörtökből 3-on csak egy órám lesz..
Huhúúúú - Jóság dömping
Minden nagyon jó ezen a héten!
Múlt hét végén már eléggé sokszor szontyolodtam el, hogy nem jön össze semmi, de aztán most minden kezd nagyon jóra fordulni.
Éjszakára pl nem sikerült lezárnom a bringámat (nem nyomtam össze a lakatot eléggé) és mégis ott várt reggel :) Aztán mentünk az egyetemre órát foglalni, óriási küzdelemre készítettek fel minket és bár 9től lehetett feliratkozni, a többiek már 7kor találkoztak... Ééééés másodikként sikerült mindenkit felírni az ideális órára!
Utána egy másik praktikumra is sikerült feliratkozni, amire pedig kérdéses volt, hogy egyaltalán bejutunk-e.
A bringával meg kenterbe vertem a többieket. Elmentünk a vasútállomásra, a többiek egyenesen villamossal, én meg még hazaugrottam valamiért, és még így is 10 percet vártam rájuk. Aztán visszafelejövet úgy döntöttem, hogy inkább nem akarok jogtalan előnyökhöz jutni a hipergyors biciklizés által, ezért lezártam a semmi közepén. Naiv elemzők azt gondolhatnák, hogy ezt azért tettem, mert keresztbeállt a kerekem, és egy métert nem tudtam megtenni a drótszamárral, és eszköz híján (ezt nem lehet gézzel orvosolni) nem tudtam mit tenni, de ez nem így van.
Aztán végül nem voltak még megtartva a délelőtti gyakorlataim, ezért haza tudtam jönni, és megint mennyei halrudacskákat ebédeltem. És ráadásul gyönyörűen letisztított konyha várt, úgyhogy öröm volt benne főzni! aztán én is nagyon kicsinosítottam magam után :)
Na most meg megyek a délutáni órákra
Update: egyre jobb a mai napom, most még a telefonomat is sikerült megcsinálni, úgyhogy már van német számom! És azt is tudom, hogy honnan fogok tudni szerszámot kölcsönözni!
Múlt hét végén már eléggé sokszor szontyolodtam el, hogy nem jön össze semmi, de aztán most minden kezd nagyon jóra fordulni.
Éjszakára pl nem sikerült lezárnom a bringámat (nem nyomtam össze a lakatot eléggé) és mégis ott várt reggel :) Aztán mentünk az egyetemre órát foglalni, óriási küzdelemre készítettek fel minket és bár 9től lehetett feliratkozni, a többiek már 7kor találkoztak... Ééééés másodikként sikerült mindenkit felírni az ideális órára!
Utána egy másik praktikumra is sikerült feliratkozni, amire pedig kérdéses volt, hogy egyaltalán bejutunk-e.
A bringával meg kenterbe vertem a többieket. Elmentünk a vasútállomásra, a többiek egyenesen villamossal, én meg még hazaugrottam valamiért, és még így is 10 percet vártam rájuk. Aztán visszafelejövet úgy döntöttem, hogy inkább nem akarok jogtalan előnyökhöz jutni a hipergyors biciklizés által, ezért lezártam a semmi közepén. Naiv elemzők azt gondolhatnák, hogy ezt azért tettem, mert keresztbeállt a kerekem, és egy métert nem tudtam megtenni a drótszamárral, és eszköz híján (ezt nem lehet gézzel orvosolni) nem tudtam mit tenni, de ez nem így van.
Aztán végül nem voltak még megtartva a délelőtti gyakorlataim, ezért haza tudtam jönni, és megint mennyei halrudacskákat ebédeltem. És ráadásul gyönyörűen letisztított konyha várt, úgyhogy öröm volt benne főzni! aztán én is nagyon kicsinosítottam magam után :)
Na most meg megyek a délutáni órákra
Update: egyre jobb a mai napom, most még a telefonomat is sikerült megcsinálni, úgyhogy már van német számom! És azt is tudom, hogy honnan fogok tudni szerszámot kölcsönözni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)