Látkép

Látkép

2012. október 30., kedd

Étkezési szokásaim

Három hét után pénteken ettem először a menzán!
Végül ma is meggyőztek, de most egy időre megint elment tőle a kedvem. Nagyon hosszú sor áll és nem olcsó a kaja. Jó, hogy elkészítik, meg nagyon finom salátaöntetek vannak, ami miatt lesz még, hogy visszamegyek, de amúgy itthon fogok továbbra is főzni. Amennyit ott sorba állok azalatt itthon el tudok készíteni magamnak egy ebédet és még egy csomót spórolhatok is vele. Meg ha marad időm azt sokkal jobban ki tudom használni. Az egyetlen hátránya, hogy nem a társasággal vagyok.

Másik három hetes kontraszt? Bár Ilmenauban, majdnem minden héten megettem 1 kg joghurtot, itt még csak max 300 g-ot ettem, azokat is eredetileg gyümölcsleveshez vettem, csak végül arra fogva, hogy mindjárt lejárnak, megettem őket 2,5 hét után. Ma vettem újra joghurtot, de most már biztos, hogy csütörtökön csinálok egy nagy adag gyümölcslevest. Szóval nem fogok még egy ideig enni.

Müzlit még mindig sokat eszem, de most erre a hétre azt se vásároltam.

Legfrissebb Research: legjobb dolog telepakolt nagyhátizsákkal a bicikli csomagtartóján utazni, mert ebben az esetben nem a válladat nyomja a sok kaja súlya, hanem a biciklit.

Amúgy Rizs komával és Tészta Janóval nagyon jó barátságba keveredtem, főleg, hogy Rizs komán éltem az első 2,5 hét héten, majd mikor tegnap rájöttem, hogy Janót is ugyanolyan könnyen tudom elkészíteni, hogy csak behajigálom a dolgokat, oszt' néha kóstolgatom, hogy nekem megfelel-e, azóta nagyon boldog vagyok.

Mindazonáltal az a tény is bearanyozta a napomat, hogy rádöbbentem, hogy én biz ismerem a saját ízlésemet. Erre akkor jöttem rá, mikor vasárnap délután álldigálltam a különböző polcaim előtt, hogy mi a nyava hmmm szóval hogy mi a nyavaLYát ebédeljek, mikor megláttam a 3 konzerv kukoricámat, a tésztámat és a szószomat! És rádöbbentem, hogy hiszen én nagyon szeretem a kukoricás tésztát, főleg, ha alul van a szósz (na jó, ez igazából saját specialitás, és azért készült, mert így teljesen más íze lesz a tésztának (nem azért, mert először a szószt melegítettem a mikróban...))


Az a nagy helyzet, hogy most döbbentem rá, hogy olyan hiper gusztusos ebédet sikerült a szósz fölé rittyentenem, hogy el is felejtettem dokumentálni és rögtön benyomtam.

Viszont mindenképpen említést érdemel a nagyszerű, első alkalommal tesztelt TÉSZTASZŰRŐM! Nagyon jól szuperált, biztosan fogom még sokat használni!

És túl vagyok az első internetes ebayes vásárlásomon is itt Németországban! Lassan beindul a lavina és nem lehet majd megállítani!


Mai gyakorlatunk a campus szélén a hetedik emeleten van. Olyan szép kilátás van, hogy ihaj, de nem sikerült jól lencsevégre kapnom, ezért inkább a képzelőerőtökre bízom a témát.. Egy gyönyörű magas templom van a közelben, távolabb egy kastély a zöld fák között, és az egész gyöngyörűűű képbe BELELÓG EGY NAGY DARU!

2012. október 29., hétfő

TED.com

Találtam a telefonomra egy másik alkalmazást. TED app.

Már régebben is hallottam egy-két TED előadást, plusz tudom, hogy az amerikaiak iszonyatosan jó előadók, ezért belenéztem. Nagyon jó dolgokat lehet belőle tanulni. Annyira, hogy már vagy 5-öt meghallgattam (minden nap max 1-et) és most ki is jegyzeteltem, hogy mikre hívják fel a figyelmet.

Én is át akarok venni pár jó dolgot, plusz arra is próbáltam figyelni, hogy mitől lesz olyan ütős az előadás.

Mindenkinek ajánlani tudom, sokat lehet tanulni belőle/tőlük, nem hiába a tanulós alkalmazásaim közé került :)

Pl evvel kezdtem:

és ami elég testhezálló:

Október 29

-3 fok kint.
Lassan ugyanennyi bent is.
Történelmi pillanat.
Becsukom az eddig állandó jelleggel nyitva álló ablakomat, mert kezdek fázni...

2012. október 28., vasárnap

Hullámvölgy

Ma reggel a relativitáselmélettel próbáltam először magyarázni, hogy a telefonomon  még csak 9 óra van, a faliórámon meg már 10, de aztán rájöttem, hogy a nagyon okos telefonomnak és szintén nagyon kedvesen helyettem gondolkodó gépemnek köszönhetően megtudtam, hogy óraátállítás ténye forog fenn.

Délután megint pingpongoztunk, bár már síkabátban és kesztyűben, de rendületlenül :) odafele gyönyörű volt a templom a lemenő nap fényében (az építkezéstől ami mindenütt van, meg kell tanulni elvonatkoztatni...)

2012. október 27., szombat

Kalandos mai napom

Na kb 6 órás folyamatos havazás után elállt végre.

Még soha életemben nem kaptam gyakorlatilag ennyi levelet mint itt. Átlag napi kettő érkezik!


Meg akartam venni a repjegyemet hazaútra, még mielőtt feljebb megy az ára, de nem tudom használni az elvileg direkt internetes fizetésre szánt kártyámat.
15:51-kor durrant el a fejem, hogy na jó ebből elég, hogy 3 banknál van külön számlám, 4 bankkártyám van, és ezekután nem bírok sehol fizetni.
15:52-kor megállapítottam, hogy a közelemben levő bankfiók bizony bezárt 1-kor, mint ahogy a távolabbi is akkor zárt
15:53-kor megnéztem neten és megtaláltam, hogy 16:00-ig nyitva van még egy bankfiók a város túlsó végében.
15:54-kor szélvész sebességgel kitéptem a szobámból és száguldoztam le a lépcsőn, arra volt időm, hogy a kabátomat még felvegyem (ami szükségesnek tűnt a hóesésben) de az ajtómat már elfelejtettem bezárni. Felpattantam a bringámra és áttéptem vele a városon, mint aki most rabolt bankot és üldözik.
15:59:58-kor (körülbelül) az utolsó ügyfélként bebandukoltam a fiókba, mint aki épp arrajárt, aztán ha már itt vagyok elintézek valamit itt a bankban. A terepet utolsóként hagytam el, egy hátsó kijáraton, mivel már minden mást lezártak :)
Kiérve már a hó se esett izgalmában, hogy sikerült-e bejutnom.
és a szobámból se tűnt el semmi...

Túl az első fél literen

Én is túl vagyok az első nagy Banánturmixomon :) Reggel óta boldog tulajdonosa vagyok egy király botmixernek, amit mostanra fel is avattam!  (annyira hogy már el is fogyott :) Nagyon jó cuccot kaptam a DB Bank jóvoltából. Tök praktikus, és nagyon finom turmixot tudtam vele csinálni (ha nem is volt még hozzá fahéjam és a tejet is meg a banánt is 10 perccel ezelőtt vettem:)

Volt aki hangosan kivevetett,

Még szárazon

Amikor a zuhogó hóesésből egyszercsak előtűnt egy teljesen idióta alak, aki miatt úgy tűnt az emlegetett járókelőnek, hogy neki már nem marad hely a kb 4 méter széles járdán (épp elinduláskor kacsázott)...  A behavazott dilibogyós, a bicikli csomagtartóján üldögélt, mivel nem maradt már hely az ülésen, ahonnan a kormányon is túllógó kb 1 méteres doboz törte a szelet neki. A kanyarokat nehéz volt bevenni(e), de végül épségben hazaért és még a doboz sem ázott el! Kibontásra csak óriásrendrakás után kerül(t) sor.

Update: IIIszonyatosan nagy ez a botmixer, nem csak a csomagolás volt hosszú...
Update2.: És láttam olyan autót a városban, amin már 3 cm hó állt!!!És még mindig esik a hó! októberben... A szieszta napján :(
Már szárazon

Hohoho

Na ezt kapjatok ki, ne a nathat!!!!

Tegnap meg esobe fekudtem le (szerencsere csak este kezdett el esni, ma reggel pedig HAVAZIK!!!! Bar nem marad meg de ha hideg lenne, akkor mar iglut lehetne epiteni annyi esik!!!

(A kep csak illusztracio, nem en keszitettem csak azert kerult be, hogy ha valaki nem lenne tisztaban avval, hogy mi a hó annak is legye rola fogalna:)

2012. október 26., péntek

Sportok



Ezennel voltam mind a három sporton amit a félévben űzni készülök.

Ma voltam Trambulinozni.

Nagyon baba, az elején frizbiztünk, meg olyat játszottunk, hogy párosával kő-papír-ollózunk, majd aki nyert annak el kell kapnia a másikat. (ez nehezen ment az elején, mert mi 4. negyedre mutatunk, ők meg már harmadikra...) Utána nekiálltunk edzeni (persze nyújtás, melegítés után). Innentől gyakorlatilag végig csak 4 fős csoportokban voltunk, de mindenkivel volt egy "edző", egy kb velünk egykorú, régebb óta járó valaki. Az én esetemben ez egy lány volt (Sara) aki ráadásul Krisót is esmérte. Anno szertornán mindig sokat kellett várni, míg sorrakerült az ember ezért nem szerettem. Itt szerencsére jobb volt a helyzet, itt is vártunk sokat, de sokkal kevesebben cseréltük egymást.
Összehasonlítás szempontjából ez volt a legcsaládiasabb, vagy legalábbis legszemélyesebb talán. Itt négy embert kb megismertem, de pl a vége nagyon bénán volt, csak úgy elbandukoltunk...

Tegnap este küzdöttem az életemért a víz alatt.

Egy két nagyon jófej és nyitott ember ott is bearanyozta az edzést és ott is volt egy párom akivel minimálisan többet beszéltem. Igazából játék alatt elég esélytelen, hogy bárkit is megismerjek, és ott is inkább csak egy-egy személlyel lehet ismerkedni... De amúgy nagyon élveztem, habár szintén nagyon határokat feszegető sport.

LL - for Lightos Lacrosse.

Az eheti Lacrosse edzés nagyon leegyszerűsített volt. kb 50 új ember volt, a versenyszerűen sportolók közül szerintem el se jött mindenki. A feladatokat fele távon csináltuk és sokkal lassabban, szóval ez nem volt egy reprezentatív edzés. De múlt héten teljesen más volt mint most, és leginkább teljesen más hangulatú, mint a másik két sport.
Iszonyatosan erős a csapatszellem,és az összetartozás élmény a hangulat által. Rögtön nyitottak voltak és pacsiztak velünk újakkal csak úgy is, és edzés kezdésekor, direkt kígyós módszerrel mindenki mindenkivel pacsizott. Az egész edzés elején is van egy nagy, közös "csatakiálltás", majd a gyakorlatok alatt is mindenki kiáltva válaszol a feladat ismertetésére kicsit Hakás feelinggel. Az edzés maga nagyon fárasztó tud lenni, viszont utána a lezárás is közösen volt, így volt egy kerete az egésznek. Ezen a héten pl, egy csomó labdát (4-et) elvesztettünk, ezért nyomni kellett "40" fekvőt. Úgy nézett ki, hogy egy ember előrekiáltotta, hogy 1- mire mindenki lenyomott egyet, majd mondtuk együtt, hogy und/mehr... a 38-adikat még 4-szer lenyomtuk, közben mindenki, kötelező jelleggel mosolygott és úgy kellett csinálni, mint akik határozottan élvezik :)

2012. október 24., szerda

Szerencsés LükePék

No azért még nem kezdtem el kenyeret sütni, de nem is vagyok pék... de pék vagyok :)

Szóval tegnap...

Délelőtt nagyon jól viseltem az egyetemet... Sajnos nehéz az órákon figyelni, elég változó, hogy hogy megy. Arra jöttem ma rá, hogy a sikerélmények tudnak motiválni, ezért szeretem a gyakorlatokat, mert ott van egy cél, amit (legkésőbb) fél éven belül elérek. Az elméletnél sose érzem azt, hogy na most elkészültem valamivel/teljes mértékben tudom, és ezt le lehet tenni az asztalra...
és biz itten nincs kb egy darab gyakorlatom se :(

Az óráink 95%-a óriási előadókban van. Amúgy nagyon jó a felszereltség általában mindenütt. Nnna de hagyjuk a száraz tényeket!

a tegnapi nap termései ohne ajándék :)
Szóval van Málna koleszában (ahol még Sanyi és Hunor is lakik) egy szekrény "zu verschenken" felirattal... Ez úgy néz ki, hogy a németek odaviszik a cuccot, a magyarok meg elhozzák :) Na de nem is ez a lényeg, ennek evolúciós okai vannak, hanem, hogy én is egy csomó nagyon szuper dolgot találtam ott, pl valakinek a leendő karácsonyi ajándékát, meg egy köteg iszonyat jó (többek közt stabilo) tollat és egyéb hasznos dolgokat. Én nem járok oda sokszor, de most benéztem, és egy menő gyakorlatilag teljesen új markolatot bezsebeltem, amit fel is készülök használni. A gyufák meg mindamellett hogy hasznosak normál felhasználás mellett, nagyon jó játékokra is alkalmasak :)






Kicsit összevissza fogok írni...
Before


Szóval most nagyon örülök, mert kb 2 órája egyszercsak (amikor vpn-ekkel szórikáztam, hogy tudjak egyetemen nyomtatni, meg leginkább a BME-ről zenét hallgatni (ez volt a ludas szerintem) Egyszercsak 23"-on élvezhettem a blue screen adta élvezeteket, majd újraindítás után az internetet tekintve úgy tűnt, eljön a 7 szűk esztendő.

Szerencsére ez csak 2 hosszú órácskában testesült meg, de már az alatt halálra untam magam és azóta is viselem ennek nyomait.
Hétfő óta új Internet tutorok vannak (akikhez lehet fordulni segítségért) A srác akit felkerestem kb 2 órán át csinált mindenfélét, semmi eredménnyel, végül kinyomkodtunk pár dolgot és egyszercsak elindult. Gondoltam, egyesével visszaállítom őket, és majd jól kiderül, hogy mi okozta a hibát: ezt meg is tettem, most teljesen ugyanazok a beállítások és minden mint amikor nem akart működni és mégis megy... nem egészen értem, hogy miért



Az embernek nagyon jó kedve lesz amíg az 1000€ért kapható endorfintermelő szakeszközünket viseli

Ám mikor utána konstatálja, hogy 2 óra múlva is megmaradnak a véraláfutások, és eszébe jut, hogy Pálinkás Andris barátja pár évvel ezelőtt meddig járt piros orcával, kicsit megijed...




Aztán tegnap nyomtattam... Nagyon királyul megy itten a helyi BME copy. Hatodannyiba kerül mint a Campusbejárattal szemben, akár otthonról is lehet (bár ezt még nem sikerült kivitelezni egyelőre) és nagyon professzionális ez is. A kolidíjat automatikusan vonják le a számlánkról, a mensán a diákunkkal fizetünk és  nyomtatáshoz szintén a diákról megy pénz (ez kicsit komplikáltabb: befizetsz a diákra pénzt, és onnan egy virtuális nyomtatós számlára tovább küldhetsz még moneyt). Az a lényeg, hogy akárhol vagy, nyomsz egy ctrl P-t, majd ha van pénz a kártyádon, akkor bebandukolsz egy szobába, ahol milliónyi polc van, megkeresed a saját "neptunkódod " alapján a polcodat és ott van kinyomtatva a cucc. Ozt nem is kell fizetéssel bajlódnod! Plusz, ha nincs elég pénz a számládon, nem nyomtatják ki, csak kiírják, hogy bocsesz, majd ha raksz fel pénzt, lesz papírod...
 
Amúgy (szegény Aacheni bratyómmal szemben) nagyon jó időm van, öröm (állandóan javításra szoruló bringámmal) fel-alá tekerni. Tök sok dolgot intézek még, és mikor bringával megyek, úgy érzem, hogy tízszer olyan gyorsan haladok, mint akárhogy máshogy és ezt nagyon élvezem.
Tja és azt még nem is írtam:
Van a bringámhoz km-órám is. Egész pontosan sebesség mérőm... Na jó mondjuk inkább sebesség jelzőnek. Nem holmi újabb számokkal fáraszt engem, csak különböző fokozatai vannak amik különböző hangmagasságokban jelennek meg. Általában csak este használom és másik nagy előnye, hogy ha be van kapcsolva, akkor égnek a lámpáim is, de leginkább nagyon bíztató, hogy jelez, hogy (hangmagasság szerint növekvő sorrendben): 'elindultál'; 'na, ez már sebesség'; 'húúúú de gyorsan mész'; 'anyááás ebben a kanyarban még jobban felgyorsultál!'; 'Nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan is tudsz menni!'; stb

Nem tudom, hogy megszüntessem-e ezt a szuperképességét a bringámnak egy ártatlan olajozással...


Sziszónak izenem, hogy még ezt a képet is a telefonommal készítettem :)



Daddynek meg azt üzenem, hogy azért a sok bankolás és a sok kártya azt is magával vonzotta, hogy telefonon is vezetem a kiadásaimat és egy atomdurva exceltáblában is, mert különben teljesen elvesznék, hogy hol mennyi pénzem lapul...

Aztán vettem egy új tollat. Gyönyörű Lamy tollakba akadtam itt lépten nyomon, és sajnos az előzőm idén elkezdett nagyon elmosódni és elkenődni. Egy hétig teszteltem, hogy tudok-e jól tűfilccel írni, de nem igazán jött be. Én elkötelezett töltőtoll felhasználó vagyok, és ez még egy ideig így lesz azt hiszem...

2012. október 22., hétfő

Mai napom

Végre sikerült megjavítanom a bringámat, úgyhogy remélem holnapi edzésre megint avval tudok menni.

Amúgy tök jó napom volt, az órákon is tudtam jól figyelni, bár mindkettő nagyon extra volt, úgyhogy nem volt olyan nehéz.

Este halálunalmas Kolitalálkozó volt, ahol szavazni kellett a régi, új felelősökről, meg a szabálykönyvről. Kb 2,5 óráig vitatkoztunk a semmin, nagyon demokratikus volt, de emiatt nagyon lassú.

Elhatároztam, hogy hamarabb fekszem le, és rendszeresebb életet fogok élni, amit eddig egész jól sikerült betartani, csak holnap pl sokkal korábban kell kelnem, úgyhogy most szaladok is aludni!

2012. október 21., vasárnap

Uuuuh de jó kedvem lett mostanra...



Máma elhatároztam, hogy ha fú ha fagy, addig alszom  ameddig csak birok (azért a szokásos 12-kor szóló vekkert beállítottam, hogy legalább tudjam, hogy nagyjából mennyi az idő, ha nagyon belejönnék az alvásba...)

Végül 10 felé már fel is ébredtem. Nagyon hosszú listám volt/van már, hogy miket kell csinálnom, úgyhogy rögtön neki is láttam (miután olvastam Krisótól és Máriától a nagyon vidám és pozitiv, nekem is energiát adó leveleket.) Kezdtem egy mosogatással, amit már régóta halogattam, és nagyon rossznak ígérkezett. Szerencsére beáztattam mialatt megreggeliztem, így mikor mosogatásra került a sor, gyakorlatilag semmi teendőm nem volt, csak mint a bűvésztrükkökben: rá kellett fújnom és már tiszta volt!

Aztán következett a mosás projekt. Abból is már nagy halom összgyűlt és rettegtem, hogy nem lesz már szabad mosógép, mivel (gondoltam) mindenkinek ilyenkor jut eszébe a téma, amikor nem lehet semmit csinálni... Szerencsére kaptam egy nagyobb hátizsákot az egyetemtől, úgyhogy abba belegyömöszöltem mindent és elindultam. Kiérve a lépcsőházba két galamb nézett szembe velem!

Életem kockáztatásával lekergettem őket 2,5 emeletet (már szerintem egy ideje bent voltak, mert kb meg is foghattam volna őket, annyira nem reagáltak a hesegetésre. Mikor lejutottunk a bejárathoz, kitártam azt és elbújtam mögé, mire szép lassan kimerészkedtek. Így végül végre lejutottam a mosógépekhez.

Itten beraktam a cuccaimat, de nem tudtam, hogyan kéne használni az egész masinát, ráadásul egy kártyával kéne fizetnem. Végül a kártyát sikerült előbb elintéznem amin elindult egy számláló (nem egészen értem, hogy miért), majd pár gomb nyomogatása után a gép is elindult, de nem raktam még bele anyagokat. Ígyaztán ezt utólag pótoltam valamilyen módon... Az eredményről egyelőre annyit tudok, hogy a ruhák vizesek lettek, a tisztaságukkal meg szintén egész elégedett vagyok :)

Következhetett volna a bicikliszerelés, csak éppen sajnos a srác, akinél a szerszámos kamra kulcsa van még mindig nincs sehol és senki nem tud róla semmit.

Végül egyszercsak elkezdett fájni a fejem... Még megfőztem egy óriási adag rizst (mostmár kétszeres vízzel (rizshez képest) de még mindig elég kemény maradt és kicsit sótlan is lett...) meg egy kis húst hozzá. Mire végeztem az ebéddel egyre rosszabb lett a fejfájásom, végül arra jutottam, hogy az ágyba fekszem lehúzott zsarukkal... mármint zsalukkal. Egy ideig bírtam végül olyan elviselhetetlen lett (és csak romlott), hogy elhatároztam, hogy át kell jussak valahogy Sanyihoz, akinél tudtommal van valami szer ellene :) Átmásztam hozzá, de nagyon nagyon rossz volt :(

Szerencsére Dr Sanyi adott nekem cuccot, így már volt esély a túlélésre és lementem az előre leegyeztetett pingpongra, hogy az feledtesse a fejfájásom. Ez olyan jól sikerült, hogy sorra vertem el mindenkit, a legszebb egy 11-2-es győzelmem lett :)

A végére már nagyon jó lett a kedvem, a fejfájásnak nyoma veszett és boldogan mentem be a templomba. Az elején azon gondolkoztam, hogy milyen jó dolgom van, pont a legközelebbi templomban van Karlsruhe egyetlen diákmiséje!

Megkezdődött a mise, egy Kameruni fiatalokból álló zenés kórus táncolt elöl és doboltak, csörgőztek énekeltek kameruniul, közben meg a pap helyett teljes katonai díszegyenruhába (pl térdig érő csizma stb) kezdtek jönni fiúk mindig egy zászlóvivő + 2 másik ember (mint a cserkészek). Végül 5 zászló után megjelent a pap is. Akiről megállapítottam, hogy hiszen ez a pap ez az a "srác" akivel tegnap spannoltam reggeli közben :) Akkor még nem tudtam, hogy ő pap :)

A mise is nagyon kircsi volt, Kameruniak nagyon tolták a partyt saját nyelvükön, franciául és angolul, táncoltak meg mindent hejehujáztak, közben velük szembe a német hívek álltak mint a cövek :)
Aztán egy német (KHG-s) kórus is énekelt közben, ők meg király basszusgitárral meg zongorával játszottak. Az is nagyon jó volt.

A végén meghívtak még egy kis pezsgőzésre, meg nagyon finom sütiket adtak, úgyhogy kb meg is vacsoráztam :) Tök jó volt, hogy beszéltem pár emberrel akik voltak szombaton, meg egy újjal is megismerkedtem, úgyhogy úgy érzem, hogy belekerültem a pozitiv spirálba, hogy egyre több jófej fiatalt ismerek meg. Amúgy a templomban tényleg nagyon sok diák van, és valóban élő a közösség! Végén még beszéltem a pappal is pár szót, a KHG-s találkozók is pont kedden vannak, mint a Lacrosse, de végül megbeszéltük a pappal, hogy lehet azt, hogy odamegyek a KHG elejére, aztán még edzésre is eljutok!

Szóval nagyon jóra fordult a mai napom, és még a VIK-es lánnyal (Zsuzsóval) is összfutottam hazauton, aki mondta, hogy amúgy ismeri mindkét bratyómat :)

Most meg elkezdek iszonyatosan rendszeres életet élni és olyan hamar lefekszem (tervek szerint), hogy ihaj!

2012. október 20., szombat

Hosszú nap

No az első évközi hétvégém is megkezdődött!

Reggel elmentem a a helyi KHG által szervezett Internationale Frühstückre. Nem akartam túl korán kelni, és később meg mentünk Suttgartba, de végül elmentem, mert a szuper buszos appemmel megtaláltam, hogy pont van egy jó villamos amivel pöccre pontosan odaérek. Na persze ez késett, úgyhogy én is nagyon izgultam, hogy nem ismerek senkit, azt se tudom hova megyek és még kések is.

Ehhez képest, egyaltalán nem volt gáz, hogy késtem, a fél szalámimat odaadtam nekik, cserébe én is olyan reggeliben részesültem, amilyenben már 2,5 hete nem volt részem  (minimum, de lehet hogy még régebb óta). Nagyon nagyon sok országból jöttek emberek, és nyitottak voltak, úgyhogy összességében jól éreztem magam, és érdemes volt elmenni. A nagy reggeli után egy mexikói srác tartott egy prezentációt az országáról, ami nagyon érdekes volt, csak végül le kellett lépnem a végéről, ami nagyon nem jött ki szerencsésen, és ráadásul még a többiek is vártak rám egy fél órát :(

Szóval felkerekedtünk mechások és Málna egy barátnője, hogy megnézzük Stuttgartot és a Mercedesmúzeumot. Sajnos többek közt az én késésem miatt nem jutottunk el egy mjúziumba se, de a várost kicsit bejártuk. Mint kiderült visszaúton a Villanyososoktól (akik szintén ott jártak) a Mercedesre egy egész napot érdemes szánni, úgyhogy én örülök, hogy legalább nincs hiányérzetem/nem kell kétszer kifizetni a belépőt...(mi csak a zárás előtt mentünk volna a tervek szerint, mert akkor olcsóbb)

Este aztán elmentem vásárolni, mivel már nem volt itthon kenyerem csak egy szelet, és itt vasárnap semmi de SEMMI nincs nyitva, úgyhogy nagyon megijedtem, hogy éhen fogok pusztulni... (tja mert müzlim se volt már...) De mint kiderült a Kaufland (nagyon nagy bevásárlóközpont) fél 12-ig nyitva tart, ezért még elmentünk gyorsan oda. Én még beugrottam a nagyhátizsákomért, amit nagyon jól is tettem, mert sokkal könnyebb vele menni, a többiek meg nagyon kedvesen megvártak.
Azám! De itten a nagy bankolok itt, meg bankolok oooot közben a sok pénzemet mind beraktam a bankokba. De persze a kártya meg minden kiküldése idő, úgyhogy a végeredmény az lett, hogy tegnap még nagy előrelátóan 20 petákkal kevesebbet tettem be, de ma végül úgy mentem vásárolni, hogy már csak kb 30-am van. Az elején számoltam, de persze ahogy közben gondolkoztam minden máson, meg keresgéltem, elvesztettem a fonalat, úgyhoyg arra koncentráltam, hogy azt vegyem ami fontos és érzésre benne legyek a keretben.

Végül elmentem a kasszához, sorbanállás közben kitaláltam, hogy melyik az ami a legdrágább lesz, hogy melyiket adjam vissza, ha nem lenne elég pénzem :) Végül mondta a lány, hogy 26 összesen. Na erre megörültem, hogy annyim ám van! De mikor benyúltam a pénztárcámba csak egy 10-es meg egy szégyellős 5-ös bújt elő.... Nnnna ekkor kezdtem ám igazán izzadni :) Végül mélyebbre nyúltam és szerencsémre megtaláltam a 20-asomat :)

Aztán hazajöttünk (a villamoson egy külföldi felismerte, hogy magyarul beszélünk!) és itthon a postaládában a DB bankos jelszavam fogadott, ahonnan már a kártyát is megkaptam, úgyhogy meg vagyok mentve! :)

Kedves aranyos kocsikat preferáló olvasóimnak fotóztam ezt :)

 Stuttgart amúgy nagyon szép volt, tűzött a nap és ott is nagyon sok zöld placc volt meg két szép kastély. Az egyik nagy bevásárlóközpontba beugorva pedig egy kürtőskalácsos pulttal találtam szembe magamat, ahol ékes német nyelvemmel beadtam magam külföldinek és így kaptam kóstolót :) az élelmesek tesók :) Meg a piacon is találkoztunk egy magyar árussal aki még túrórudit is árult :) persze nem vettünk semmit :)





Nem kicsit állat...

És a nagy bandukolások közepette egyszercsak beleakadtunk egy olyan parkolóba, hogy ihaj! (előre is elnézést kérek a női olvasóimtól, de én ilyen autóra teljesen begizdultam és ezt nem hagyhatom írás nélkül...) Szóval ilyet interneten láttam már, de igazán nagy élmény volt itten testközelben is tapasztalni...








További képeket itt láthattok (kocsiról is meg Suttgartról is :)



2012. október 19., péntek

tjaaaaj mit is írjak...

Most pl örülök a telefonomnak, mert találtam rá egy közlekedési eszközök appet, és az megmondta, hogy nagoyn jó hamar odafogok érni holnap a KHG internationales frühstückre...

Meg nyitottam ma egy másik számlát ingyen, eredetileg csak kis ügyeskedés céljából, de utólag kiderült, hogy nagyon jól tettem, mert így magyar mechások közül (közülünk biztosan) én leszek az egyetlen, aki tudok interneten fizetni. Persze mindezt ingyen és még egy szuper labdát is kaptam (tényleg elég király!)

Sajnos a bringámmal csütörtök reggel rámentem véletlenül egy üvegszilánkra, még betekertem órára, de óra után hót lapos volt a kerék, és azóta nem tudom elkérni a Werkstatt kulcsát, így nem tudtam megszerelni :(

Már csak két emberrel nem találkoztam a szintről, a többiekkel már legalább egy bemutatkozáson túlestünk :)

A tanítás sajna itt is nagyon kemény, az előadók nem amerikaiak (meglepő módon) ígyaztán itt is nehéz figyelni.

Most hétvégén megint jó sok a teendőm, de holnap asszem elmegyek Stuttgartba a többiekkel.

Röviden ennyi, majd még jelentkezem!

2012. október 18., csütörtök

18.10.2012

Majd 12 óra alvás után is fáradtan ébredtem.

Már megint arra ébredtem valamikor reggel, hogy a karomat csak vállból tudom mozgatni és naaagyon rossz érzés, hogy akármennyire koncentrálok a szokásos utasításra, hogy valami mozduljon meg a könyökön túl, nem történik semmi, és ha nem látnám a karom, akkor nem is tudnám, hogy épp hol van... Nem tudom, hogy mennyire kéne változtatnom valamin, hogy ne legyen ilyen...

Elmentem a klinikumra, ahonnan kivágtak, így végül egy random netről szedett orvosnál kötöttem ki, ahol kb rögtön bemehettem és végül sikeresen ki is égette az egyik orromat! Úgyhogy egy darabig (vagy remélem naaagyon hosszú távon) meg vannak oldva az orrvérzős témáim!

Sajna emiatt nem tudtam menni Unterwasserrugbyre :(

Holnap megint sokáig aludhatok jeeee

:)

2012. október 16., kedd

Lacrosse - the fastest game on two feet

Na máma már volt igazi tanítás. Reggel az első két óránk elmaradt, de kettő óriási meg volt tartva. Legalábbis a terem óriási volt, meg a hangzavar is, kb egész órán.

Éééés ma volt az első Lacrosse-edzésem! Iszonyat durva! Én is így néztem ki, legalábbis, sisakom, kesztyűm meg ez a bot+kosaram volt...





Az elején a bemelegítő alatt már azt hittem, hogy meghalok, olyan durva gyakorlatokat csináltunk. Aztán az egész sport iiiiszonyatos izmokat követelt. Tényleg a leggyorsabb játék két lábon... De élveztem. Meg a társaság is király, és szerencse, hogy már most elmentem, mert egyrészt nem tudtam, hogy hova kell menni, és az első ember akit megszólítottam, az pont oda jött, másrészt a legelején én voltam az egyetlen aki egy pro-val kezdett játszani, harmadrészt most még csak kb7-en voltunk újak, jövő héten viszont több mint 40-en leszünk. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg, ha csak jövőhéten jövök, akkor azt mondják, hogy bocsesz, de nagyon sokan vagyunk. Szóval újabb hasznos Krisótipp vált be. Kösz brada!


Múlt héten írtam nekik, hogy na mizu?! és válaszba írták, hogy 'tja, egész évben kint vannak ám az edzések... Erre most kimentem sálban vastag polárpulcsiban stb, a biciklim már majdnem deres lett, én meg úgy izzadtam, hogy az egész fejem olyan nedves volt, mintha most mostam volna hajat...

És ráadásul iszonyat sok lány is volt. Bár nem láttam őket, mert külön edzünk (nekik a szabályok is kicsit mások), de egyszer pl felálltak egy sorba, és az egész nagyfocipálya szélességet lefedték, úgy, hogy kb könyöktávolságban álltak...

Aztán ilyen hiper szuper állapotban hazajöttem és találkoztam egy újabb lakótársammal, akit még nem is láttam. Megkérdeztem, hogy hogy hívják, először nem hallottam, aztán azt mondta, hogy Háde' mire mindig mondtam valamit, szóval lehet, hogy nem a nevét mondta, hanem azt kezdte, hogy Háde' mondtam már a nevem...ő meg Iráni! szóval elég jól kezdjük lefedni az egész világot :)

na megyek aludni, mert holnap viszonylag reggel lesz órám, most meg jól lefáradtam...

Tja és kibírhatatlan az orrvérzésem, persze itt is elkezdett, úgyhogy csütörtökön biztos megpróbálok elmenni orvoshoz. Utánaolvastam már az E111-nek, és elvileg szerintem meg fogják csinálni.

Update: Reggel fájt a torkom, úgyhogy erőst gondolva a mamára öblögettem sós vízzel... napközben egy fokkal jobb lett. Mostanra már feledteti a beteg torkomat a tény, hogy már most alig bírok mozogni... mi lesz itt holnap?!

2012. október 15., hétfő

Méltó megkoronázása a napnak

A biciklim elpatkolását akartam orvosolni és bár nem akkor amikor terveztem, de sikerült is. Kiderítettem, hogy van ám itt egy Werkstatt, amit mindenki használhat és tök sok cucc van benne. Úgyhogy telepakoltam a zsebeimet, felpattantam egy villamosra és körbevillamosozva a várost (mert egy elég bénára szálltam fel, ami körbevitt...) megérkeztem Senator Úrhoz. Szegény már elég szomorkásan majdnem elaludt állva a sötétben, de gyorsan fejre állítottam, meghúztam a kerekét, aztán már gurultam is haza. Az első lámpája határozottan csak arra jó, hogy jelezze, hogy valaki itten jön, a hátsót nem tudom mennyire lehet látni, de szintén világít. Még asszem pár helyen megszikszalagozom, de most megint nagyon király az egész. Aztán most jutott eszembe, hogy nem csak a koli előtt van biciklitároló, hanem elvileg a pincében is, és mikor benyitottam lentre, ez fogadott:


még egy baba hóseprő is volt mellékelve!
Teljesen elámultam, tök sok bringa van nagyon kis helyen tárolva és nagyon praktikus! Ilyen kéne otthonra is :)













És azt nem is írtam, hogy sikerült rákapcsolódnom az összes koli közti hálózatra, ami azt jelenti, hogy iiiiiiiszonyatosan sok film, program, könyv és mindenféle elérhető számomra amit a többiek megosztanak. Van aki 12,37 Terrabite anyagot oszt meg!!! És nagyon sok ember van fent :)
Impossible is nothing

Update: Tja és ma is németnek néztek (igaz csak egy francia lány... de azért az is számít!)

Update2.: ééés végül majdnem lett még egy szabadnapom is, 4 csütörtökből 3-on csak egy órám lesz..

Huhúúúú - Jóság dömping

Minden nagyon jó ezen a héten!

Múlt hét végén már eléggé sokszor szontyolodtam el, hogy nem jön össze semmi, de aztán most minden kezd nagyon jóra fordulni.

Éjszakára pl nem sikerült lezárnom a bringámat (nem nyomtam össze a lakatot eléggé) és mégis ott várt reggel :) Aztán mentünk az egyetemre órát foglalni, óriási küzdelemre készítettek fel minket és bár 9től lehetett feliratkozni, a többiek már 7kor találkoztak... Ééééés másodikként sikerült mindenkit felírni az ideális órára!
Utána egy másik praktikumra is sikerült feliratkozni, amire pedig kérdéses volt, hogy egyaltalán bejutunk-e.
A bringával meg kenterbe vertem a többieket. Elmentünk a vasútállomásra, a többiek egyenesen villamossal, én meg még hazaugrottam valamiért, és még így is 10 percet vártam rájuk. Aztán visszafelejövet úgy döntöttem, hogy inkább nem akarok jogtalan előnyökhöz jutni a hipergyors biciklizés által, ezért lezártam a semmi közepén. Naiv elemzők azt gondolhatnák, hogy ezt azért tettem, mert keresztbeállt a kerekem, és egy métert nem tudtam megtenni a drótszamárral, és eszköz híján (ezt nem lehet gézzel orvosolni) nem tudtam mit tenni, de ez nem így van.

Aztán végül nem voltak még megtartva a délelőtti gyakorlataim, ezért haza tudtam jönni, és megint mennyei halrudacskákat ebédeltem. És ráadásul gyönyörűen letisztított konyha várt, úgyhogy öröm volt benne főzni! aztán én is nagyon kicsinosítottam magam után :)

Na most meg megyek a délutáni órákra

Update: egyre jobb a mai napom, most még a telefonomat is sikerült megcsinálni, úgyhogy már van német számom! És azt is tudom, hogy honnan fogok tudni szerszámot kölcsönözni!

2012. október 14., vasárnap

Ééééés IGGGEN!

Olyat főztem, hogy ihaj!

Persze olajat nem vettem, az nem kell semmihez... De pont kint volt az egyik srác (Thomas) és ő adott szerencsére nekem, és olyan halrudacskás rizst ettem, hogy aaaaaah... Mondjuk nem mondom, hogy mamafőztje fölött győzedelmeskedett volna, DE azért az jelent valamit, hogy bár két napra főztem, rögtön benyomtam mind a 8 halrudacskát :) azt volt ám a nehezebb elkészíteni :)

És bár olajam nem volt, de citromlevem viszont igen, úgyhogy olyan finom volt, hogy csak na.

Végül mást nem csináltam, de pont kijött a vietnámi srác (Son) akivel tök sokat beszélgettünk! Persze kiderült, hogy kb semmit nem tudok Vietnámról és égett a pofám, hogy most én vagyok a bunkó Európai, de azért szerencsére ő se tudott sokat Magyarországról :)

És a legjobb, hogy van egy csomó helyen itt a szabadban pingpongasztal, ahol már volt is, hogy játszottunk, csak éppen csak két évfolyamtársamnak volt ütője (szóval 2 volt kb hatunkra). Erre Son egyszercsak mondta, hogy blabla (ezt így!) szóval hogy ő pingpongozik meg minden, meg mondtam, hogy húú de jó, meg én is készülök, mire ő: Adjak egy ütőt?! há mondom: NANÁÁÁÁ!
Szóval még egy kircsi ütőt is adott tokostul egy labdával, szóval nagyon király.

Meg mondta, hogy több mint 3 éve lakik itt, és ő se ismer mindenkit a 9 emberből, szóval lehet én se fogok... Kevesen főznek kint és kb senki nem eszik ott, úgyhogy ezért is a hiányos ismerettség mindenkinél... De majd ÉN!

Research

Tegnap pontos kutatást folytattam, hogy vajon a 1,5 liter forralt vízhez 3 kanál cukor mellett hány filter kell a jó teához (5 perces ázási idő mellett). A kutatásban egy 3filteres és egy 2 filteres versenyző vett részt, gyors hűtés után egyértelműen meghatároztuk, hogy azért a 3 filteresnek jobb az íze, úgyhogy eztán így fogjuk készíteni a teácskákat.

Bevásárlás



Tegnap a csudabiciklimmel elmentem végre bevásárolni az Aldiba. Az volt az elhatározásom, hogy addig nem megyek, amíg nincs bringám, úgyhogy már épp ideje volt. Akkora bevásárlást csaptam, hogy a táskám majdnem teljesen megtelt, szóval olyan 70 liternyi cucc körül lehetett és iszonyatosan nehéz volt. Majd meg haltam mire a 3 km-t letekertem... De mostaztán már van itt is egy kicsi csokis polcom (a legfelső, úgyhogy nehezebb lesz enni mint otthon) egy csomó féle kajám van, meg mindenféle hosszútávú dolgot is vettem.
Majdnem így néztem ki...



Már nagyon kezdek berendezkedni a fél évre...

Amúgy nagyon előrelátó módon, iszonyat maga bringát vettem, úgyhogy még a kedves bratyóimnak is nehéz lesz rá felszállni, ha méltóztatnak meglátogatni...

Update: a nagy biciklikeresésben találtam egy ilyen képet:

jó volna ilyenre feljavítani az enyémet is télre :)

Vasárnap - megállás

Máma úgy döntöttem, hogy itthon maradok és teljesen összekapom magam, meg sütök magamban. Ebből az első fele lendületesen el is indult. Olyan szépséget vágtam magam körül, hogy minden csillog!

Eszközök híjján ezt maradék WC papírral, 1000 éves szivaccsal és steril gézlappal értem el, de nem az eszközök a fontosak... Közben meg szól a partymuzsika, úgyhogy jókat táncolgatok magamban :)

Paplan komával meg egy két hónapra mindenképpen szakítok, így el is dolgoztam a szekrényem mélyébe...

Na kezdődik lassan a második fázis...

2012. október 13., szombat

ENDLICH!!!

Éééééés 2012.10.13-án Szombaton, 12:32-kor rátaláltam! Gyors próba, hogy összeillünk-e, apjától megkértem a kez.. mármint kerekét, majd együtt gurultunk tovább ebédelni!

A korával is elégedett vagyok, ő kicsit máshogy kezel, mint mások szoktak: nagyon kedvesen, mint egy nagypapát hord a hátán. Dinamós lámpája is működik ha minden igaz, csak sajnos a váltója tropa, és kénye kedve szerint néha úgy dönt a síkabbnál síkabb terepekan, hogy ő most nagyon könnyűbe vált. Én meg csavargatom először kedvesen, majd kicsit erőteljesebben, majd miután feladom, hogy megneveljem, ő szépen visszavált rendesebbe. Gatyám szárát mindig gondosan védi gyönyörű fekete láncvédőjével, s még rugós mellső vázaival is tompítja a hepéket s a hupákat. Sajnos ezt a fenekem alatt is próbálja (mármint a tompítást), azonban ez csak hiábavaló kotyogásban testesül meg. Még a kontrát kell rajta megszoknom, mert néha tekernék hátrafelé, de az első féke is fog mint állat, úgyhogy szerencsére nem fogok karambolozni... Legalábbis én így tervezem.

Már nagyon vártam erre a pillanatra, tényleg két napja nem alszom emiatt, pénteken is felkeltem jó korán, hogy kimenjek a Flohmarktra, ahol voltam múlt héten, és láttam egy nagyon király bringát (féltem, hogy elviszik), de csak egy gyümölcsös Marktot találtam. Elmentem még tegnap ezért egy másik helyre (közben zuhogott az eső) ahova meg nem vitt semmilyen közlekedési eszköz, így bandukolnom kellett, de 20 perces kereségélés után mondták, hogy jaaaa, azt elmosta az eső...
Tegnap voltunk egy nagyon állat partiban, úgyhogy nem mertem túl koraira állítani az órámat, mondván, hogy úgyse fogok bírni felkelni. Lecsekkoltam, az a Flohmarkt ahol láttam, az valóban szombaton van nyitva, és nyolctól... Végül nyolcra állítottam be az ébresztőt, hogy akkor már talán fel tudok kelni, és még hamar kiérek, hogy ne vigye el más a bringát... Ehhez képest, a nyolc órás ébresztőmet a Flohmarkt helyén lőttem le, szomorúan, minekutána kiderült, hogy mégsincs ott semmi.
Erre hazajöttem, keresgéltem neten, nem találtam semmit. Még tegnap találtam egy táblát, hogy lesz valahol: elmentem a világ végére érte: kiderült, hogy nem rendes Floh, hanem csak közlekedési táblákat meg lámpákat lehet ott venni... végül hazaérve olvastam a leveleimet, hogy mindenki más csoporttársam a Flohmarkton van... úgyhogy rögtön fordultam is ki a szobámból és sprinteltem a nagy ismeretlenbe, ahol több árust kalandosan lerázva végül Rátaláltam.

*és kifelejtettem, hogy ügyesen tud még csilingelni is... na meg súrlódni a nyolcasával :S


13 év némettanulás után!

-Blabla
-blabla
-amúgy én se vagyok, csak egy hete itt (németül, én)
(mire ő - Karlsruhei:) - Svájcból jöttél?
(mire én: Krahácsi) - Nem éééén! Magyarországról! Miért svájci kiejtésem vóna?! (zavarában nevet)
- Olyan akcentusod van!

Pali el
Dávid el


Ez történt velem miután ma is tettem két nagy fölösleges kört. Lehet ezért érdemes volt :)

Pali egész végig dumált a kb 20 percen át, amíg együtt utaztunk, leghosszabban, kb 5 másodpercig volt csöndben. Beszélgetős partnereit nem nagyon válogatta, aki épp ráfigyelt avval beszélt :)

Megkaptam Krisótól a szülinapi ajándékomat

Egy receptes könyvet

2012. október 11., csütörtök

Ohne VB

2010-ben nekiveselkedtem, de kiszavaztak.
2012 október 11-én azonban megmásíthatatlan elhatározással, hogy én biz tüzön vizen át is akár VÉRT FOGOK ADNI, sikerült!!!!!

Sikerült meggyőznöm Sanyit az elmúlt egy hétben, hogy menjünk el. Máma hol én támogattam őt, hol ő engem, hogy menni fog ez és el is jutottunk a kórházba, megkaptuk a kitöltendő lapot (lezsíroztam, hogy nem vagyunk németek, de azért adhatunk), éééééés elkezdett vérezni az orrom. A nagy semmitől. Így aztán módosítanom kellett a "tüzön, vizen át"-on: még a felsorolásba biggyesztettem a vért is. Feltűnés nélkül szolidan mindig hátrahajtott fejjel kitöltöttem a papírt, mentem elővizsgálatra, koncentráltam az orvosnál, hogy na most ne kezdjen el igazán folyni, és eljutottam az "ágyig"!

Maximum öt perc alatt meg is töltöttem a zacsit és közben még az orromból se folyt (bár gondolkoztam, hogy inkább szólok nekik, hogy oda tartsák a tűt :)

Szóval ezennel én is túl estem a vérkeresztségen és remélem, hogy valakit frankón tudok majd így segíteni.

Nem volt ott helyben nagy buli, mint itthon szokott lenni pl ahol "bálkirálykodni" szoktam, de azért elmentünk nagy boldogan a polgármesterhez, aki hálája jeléül adott nekünk perecet meg sok narancs és almalevet (persze miután már a véradósoknál is kaptunk kaját is meg innivalót :)

2012. október 10., szerda

Dunyha

Eddig bírtam...
A párnát már bele se húztam a huzatába, hanem rögtön érkezésem után bevágtam a szekrény legtávolabbi zugába. A dunyhának még adtam 5 esélyt, de ő is elvérzett. Úgy tűnik fél éven át hálózsákban fogok aludni :) jeeee


A város

Ma bejártam az egész várost, összesen kb 20 km-t gyalogoltam.
Na ebből, kb 18at tök fölöslegese :(

A délelőtti túrám

Viszont amikor elkaptak az évfolyamtársaim és meggyőztek, hogy gyrosozzak velük, elkezdtem enni és felcsendült...
Tegnap nem bírtam lejátszani netről a Beethoven 7. szimfóniát, de szerencsére le van mentve, úgyhogy azért meg tudtam végül hallgatni, csak nagyon halk a "felvétel". A görög gyrososnál meg egyszercsak (egy feldolgozás volt, de én kihallottam a háttérben) elkezdett menni, és annyira megörültem neki, hogy csak na. A többiek meg csak lestek, hogy honnan tudom, hogy ez mi... 6-ból rajtam kívül csak Sanyi tudta (miután megmondtam, hogy mi ez), hogy mit hallunk.

 Viszont mostmár végre van fél éves bérletem, úgyhogy járhatok végre villanyosokkal. 

2012. október 9., kedd

Zene

Először ez fogad (nem az első):


Jó, akkor mondom rászokom a Groovesharkra... Mire ő:













A nénikéjükkel szórikázzanak... mit fogok én itten hallgatni? csak a szomszéd szobából a zenét?!
 Kérdem én...