Olyat főztem, hogy ihaj!
Persze olajat nem vettem, az nem kell semmihez... De pont kint volt az egyik srác (Thomas) és ő adott szerencsére nekem, és olyan halrudacskás rizst ettem, hogy aaaaaah... Mondjuk nem mondom, hogy mamafőztje fölött győzedelmeskedett volna, DE azért az jelent valamit, hogy bár két napra főztem, rögtön benyomtam mind a 8 halrudacskát :) azt volt ám a nehezebb elkészíteni :)
És bár olajam nem volt, de citromlevem viszont igen, úgyhogy olyan finom volt, hogy csak na.
Végül mást nem csináltam, de pont kijött a vietnámi srác (Son) akivel tök sokat beszélgettünk! Persze kiderült, hogy kb semmit nem tudok Vietnámról és égett a pofám, hogy most én vagyok a bunkó Európai, de azért szerencsére ő se tudott sokat Magyarországról :)
És a legjobb, hogy van egy csomó helyen itt a szabadban pingpongasztal, ahol már volt is, hogy játszottunk, csak éppen csak két évfolyamtársamnak volt ütője (szóval 2 volt kb hatunkra). Erre Son egyszercsak mondta, hogy blabla (ezt így!) szóval hogy ő pingpongozik meg minden, meg mondtam, hogy húú de jó, meg én is készülök, mire ő: Adjak egy ütőt?! há mondom: NANÁÁÁÁ!
Szóval még egy kircsi ütőt is adott tokostul egy labdával, szóval nagyon király.
Meg mondta, hogy több mint 3 éve lakik itt, és ő se ismer mindenkit a 9 emberből, szóval lehet én se fogok... Kevesen főznek kint és kb senki nem eszik ott, úgyhogy ezért is a hiányos ismerettség mindenkinél... De majd ÉN!
1 megjegyzés:
Helyes! Majd megismerik a magyarok közösségteremtő képességét!!!
Megjegyzés küldése