Újabb város került be a sorba

Ma reggel elindultunk Steyrbe, mert a robotunk már odautazott múlt héten, és nagyjából összerakták. Reggel hétre kellett megint az irodábn lennem, majd felkerekedtünk négyen, de szerencsére két kocsival (mondjuk mindkettő meg is volt töltve csurig). Én Attila munkatársammal jöttem, aki nagyon kedvesen engedett a kérésemnek, hogy hadd vezessek. Úgyhogy én nyomtam végig az egész utat és szerencsére volt olyan szakasz is, ahol nem volt korlátozás... Asszem egyenlőre 170 a max :)
Aztán megérkeztünk ide, beugrottunk a Bauhausba, és vettünk nekem egy szuper munkacipőt, meg egy pár asztalt meg széket, hogy legyen min dolgoznunk. kb Délre begördültünk a kedvenc autómárkám gyárába, és azt se árulom el, hogy mit írtam alá.

Tonképp ez az aláírásom tette fel az i-re a pontot, hogy én is biz zárttá teszem a blogomat. [Találós kérdés: hol van a "zárt blogban" i?!] Persze nem mindenki előtt, úgyhogy bármikor ha küldesz egy emailt, akkor szívesen felteszlek a zárt blogomra, de az a célom, hogy ne lássa minden jött ment, hogy mi a helyzet velem. Remélem ez a rövid email, senki érdeklődőnek nem jelent gátat értesülni a továbbiakban, hogy mi a helyzet velem.

Azért azt még elmondom, hogy bár kb még semmit nem láttam a városból, de már tudom, hogy nagyon szép...

Punktum!

Szomorkás hétvége

Szombaton felkerekedtem, de elég ráérősen, mert azt terveztem, hogy elmegyek Münchenbe és vasárnap jövök haza. Összepakoltam pár cuccot, meg kaját; nagyon cuppanósan pont befértem a kistáskámba. Már az autóban jutott eszembe, hogy nem hoztam váltás pólót, meg eső ellen is csak a nagyhátizsákom tokját vittem, ami igazán nem lett volna elég semmire, de majd meg haltam olyan meleg volt és tűzött a nap, úgyhogy csak fölösleges tehernek éreztem. Kristóf küldte honlap, és előző fuvarom javaslatára egy másik autópályafelhajtóhoz mentem, de nem volt annyival sokkal jobb hely, mint amennyire messze van. Mondjuk a szintidőm jobb lett...
Mindenki mondta, hogy oda táblával kell kiállni, úgyhogy vittem magammal egy lapot, de nem igazán volt kedvem irkálni, úgyhogy azt szabtam meg magamnak, hogy egy lámpányi autót szimplán várok, majd utána írok.
Írtam.
De már 60 km-rel később.
A harmadik autó megállt, egy kedves hölgy vett fel. Beszélgettünk jókat, de nem konkrétan Münchenbe ment, így a "kedvenc" benzimkutamnál kiszálltam. A München Regensburg útvonalat már úgy ismerem mint a tenyeremet... Szóval gondoltam, hogy itt aztán igazán nem lesz nehéz fuvart nyerni, de azért kiírtam egy "táblát", hogy Münchenbe akarok menni. Először a felhajtónál próbálkoztam, ahol még lassan mentek az emberek, de (azt hittem) mindenki elmegy, aki csak pihent, az is. Később rájöttem, hogy a benzinkútból már hamarabb ki lehet menni, és azok addigra már gyorsan mentek, úgyhogy átálltam, de ott se ment egyszerűen. Végül odajött egy kedves fiatal apuka, hogy hova is megyek (nem tudta elolvasni a táblám bár gyalog közeledett felém, szóval mégse volt olyan jó) és elvitt a városba.
A szokásos telefonomon levő térképem alapján elindultam tornyiránt a Mjúziumba. A fizikatanárom még évekkel ezelőtt ajánlgatta nekünk a Müncheni természettudományi múzeumot, hogy milyen király minden korosztálynak és mindenképpen el kell menni, meg egész napos program stb. Szóval nagyon nagy elvárásokkal elindultam keresztül a városon. Bár toronyiránt mentem, mégis először egy nagyon szép parkon, majd egy Lidl mellett (direkt készítettem innivalót magamnak, mert múltkor elfelejtettem vinni, és majd szomjan haltam, de a biciklimen hagytam most is.) majd az Andrássy úton kötöttem ki. Megnéztem utólag, hogy mik a nevezetességek, nem direkt, de mindegyiket megnéztem és láttam :)

 Közben megint fantasztikusabbnál fantasztikusabb autókat láttam, pl egy ilyet, meg egy nagyszerű limót :)

 Aztán az egyik random zebránál (de tényleg már a semmi közepén) megláttam a BMW koncecpciós autóját, ami teljesen elektromos és eddig csak prospektusokban láttam, nem is tudtam, hogy ez már tényleg így áll, hogy ezzel valaki jár. Zöld lámpánál mikor a többi motor felbúgott, ez már el is ment mellettem, és SEMMI hangja nem volt... nagyon durva

 Aztán nagy nehezen eljutottam a Deutsches Museumba, de szerencsétlenségemre csak a Verkehrsmuseum részébe (szóval csak közlekedés tudományi) ekkor már fél 3 volt, és megnéztem, csak 5-ig van nyitva, szóval eléggé mérges voltam, még kellett egy csomót bandukolnom...

Negyed négyre végre megtaláltam azt amit kerestem, és be is repesztettem, de sajnos csak végigrohanni volt időm. Tényleg nagyon nagy és nagyon érdekes dolgok voltak benne, csak szomorú voltam, hogy ilyen kevés időm volt és hogy nem volt kivel megosztani az örömöm.

Ezt például a kedvenc nagypapámnak fotóztam!

Épp szórakoztam a hőkamerával, mikor egyszercsak
bzz
és lekapcsolták az áramot. Bemondták, hogy bocsifiúk, de negyed óra múlva zárunk, úgyhogy húzás kifelé, majd visszakapcsolták legalább a lámpákat.
Előtte viszont még sikerült kifognom egy bemutatót a nagyfeszültség laborban. Bár már láttam ilyet többször, de mindig nagy élmény látni mesterséges villámot meg mindenféle érdekes mókát, amit evvel csinálnak.

Eztán spuriztam a város másik végébe ahonnan jöttem, hogy megnézegessem a BMW-ket. Nagyon csini épülete(i) van(nak az egész BMW falvának, mert tényleg sok épületből áll), majd ez fogadott belépésemkor:

Ki volt amúgy még állítva minden modellből minimum egy, de be voltak zárva, úgyhogy nem lehetett beléjük üldögélni :( Elég hamar végeztem itt, is, mert már annyit láttam az elmúlt három hétben, hogy nem tartott sokáig a gyönyörködésem. Kivéve még az i8-at (amit aztán végképp nem tudom, hogy flangál-e már utcán, de nem hiszem...)
Gyönyörű autó, nagyon összekapták magukat a designerek. Sajnos a saját képem nagyon elmosódott lett, de olyan gyönyörű például, hogy nem sík mint az összes autó, hanem rétegek, élek vannak benne:

Bár amit én láttam, abban még egy réteg volt...

Aztán mivel még elég emberi időben végeztem, ezért elindultam vissza. Eredetileg az volt a tervem, hogy milyen jó móka ez egyedül, meg majd egy parkban fogok aludni és élvezni fogom.
De a hétvégém tanulsága, hogy ha valamit meg tudsz osztani valakivel, akkor az minimum 4-szer olyan nagy öröm lesz. Magányosan nem volt túl jó a móka, úgyhogy gyorsan hazastoppoltam. Szerencsére a városban (egy nem túl jó helyen) az 5. autó megállt és elvitt a másik kedvenc benzinkutamhoz. Ott is nagyon sokan voltak, szintén teli autókkal, és mindenki a nagy autópályán ment. Végül odamentem egy X5-ösöhöz... dobpergés ... és egész úton hazafelé az apukámon gondolkoztam, hogy ez valóban olyan kis neki való kocsi. Nem igazán extra, de kényelmes, mindannyian elfértünk benne, és mikor nem volt korlát... de ezt már tudjátok... csak a szokásos :)

MEGTALÁLTAM A GYÓGYMÓDOT!

Arra, hogy mit lehet tenni, hogy ne perdüljön táncra az ember, ha ír zenét hall.

Lefutottam most 5 km-t úgy, hogy már nagyon rég nem mozogtam biciklizésen kívül. Most megpróbáltam felugrani, de már nem megy. Így nyugodtan hallgathatok ír zenét táncolás nélkül :)

Milyen előrelátó voltam...

, hogy ilyen nagyszerű címet adtam a blogomnak.

Ma megint max fél órával a napom vége előtt felhívott a fő főnök, hogy akkor jövő héten Ausztriában kéne dolgoznom, és már lefoglalta nekem a hotelt. Ugye jó nekem?!

Direkt kérdeztem is egy hete, hogy vajon megyek-e oda is, de mondták, hogy ááá nem. Aztán ma reggel a másik fő főnök az kérdezte, hogy hívott-e már ez a fő főnök... mert megyek Ausztriába, ha nem gáz...

Igazából örülök, mert kíváncsi is vagyok, meg jó az a munka, érdekes és hasznos. Csak nagyon nem lenne jó, ha a hétvégémet is elvennék, pedig úgy néz ki, hogy lehet az lesz belőle.

Ha valaki eljön,

és holnapig befut, akkor azt tuti meghívom egy nagy adag pudingra! Már be is van készítve a hűtőbe és még a kukoricás tojáskrémemet is kipróbálhatja!

Más esetben legalább 36 órával előbb szóljon, különben nem igazán tudok adni neki mást, mint finom müzlit tejecskével...

Az első biciklis kiruccanásom

Ma megint szerencsét próbáltam a ruhaboltban, de még kevesebb sikerrel jártam, még sokkal hamarabb beláttam, hogy biztos nem veszek semmit, utálok ruhát venni.

Szóval hazaértem hamar, és rövid szusszanás után felpattantam a bringámra, elindultam a Regen mentén felfelé. Nem megy annyira nagyon közel a bringaút mellette, vagy nem mindig volt szép, de azért megérte elmenni. Találtam egy nagyon szuper fürdő helyet, meg mentem egy nagy kört vadásztam áfonyát (de csak csalánt leltem). Az elején megelőzött egy görkoris fickó, aki nagyon tolta neki (utána azért nem hagytam magam és a nyomában maradtam persze). Szóval biringáztam egy nagyot, izmoztam egy sort a játszótéren (de sajnos még mindig ócska a csuklóm :( ) majd mentem pár kört a gördeszkás parkban is :)

Szokásos kedd...

Mocsok bénán voltam, megint attól féltem, hogy valakit lehányok miközben magyaráz nekem, és a hasam is egész nap kavargott. Bent tartottam magam 13:55-ig, majd húztam haza. Már hétfőn is aludtam délután egy órát, de kedden aztán amint hazaértem, még a gépemet se kapcsoltam be, csak levetettem a ruháimat, és bedőltem az ágyba. Este még skypeoltam egyet az ősökkel (telefonomnak hála, ehhez se kellett felkelnem) majd húztam tovább a lóbőrt.

Szóval kb 13 órát aludtam, mondjuk sajnos nem úgy mint a tej. De legalább rendbe jöttem.

Vezető néküli kötött pályás járművek...

Ezt nem tudtam mire vélni Ingolstadtban.

Nem tudom eldönteni, hogy ilyen fokú az autómatizáltság, vagy valami más turpisság van a dologban, vagy csak véletlenül elgurult ez az X kocsi.

Audifalva mérnökúr mit szól ehhez?!

Megérkezett az első fizetésem!

De még nem tudom, hogy mire akarom költeni egy történelmi pillanat keretében...

Újabb programdús hétvége

Pénteken rövidebb nap(ot tartottam, mert hétközben nagyon sokat dolgoztam) után elmentem este a Müller családhoz, (akiket itt ismertem meg Rgb-ben, és nagyon aranyosak,) eleget tenni a kedves vacsorameghívásuknak. Nagyon finomat készített az anyuka, és még egy üveg lekvárt ajándékozott nekem, ami nagyon jól fog jönni, mert sajnos "túl jó" a hűtőm, és ennek keretében a legalacsonyabb fokozaton is brutálisan hűt, és minden megnyitott ételt tönkrevág. Ráadásul reggelente nagyon fáradt vagyok, ezért csak müzlit eszem, este meg szintén mindig van valami, úgyhogy nem is tudok semmit gyorsan megenni. Szóval lehet lekváron és csokikrémen kell majd éljek, hogyha nem lesz kedvem megint egy csomó mindent venni, amit ki kell vágnom mint most kell folyamatosan.
Aztán este benéztem egy helyi fesztiválra vagy akármire (már nem volt semmi, csak dumáltak a fiatalok és iszogáltak). Nagyon kiábrándító volt, tele volt punkkal, meg ijesztő emberekkel. aaah...

Szombat reggel aztán tekertem (sajna egész korán) az irodába, mert onnan indultunk céges "buliba" egy alapítványnak dolgozni. Én végül mivel nincs ócska ruhám, a tervezős csapatba mentem (lehetett még fát ültetni, meg ebédet főzni) és azt terveztük, hogy a teljesen szétesőben levő malmot hogyan volna érdemes felújítani, és mivel lehetne szemléletesen bemutatni egészséges és mozgáskorlátozott embereknek, hogy mire használható a víz ereje. Ennek keretében egy erkélyt húztunk fel a malomkerék köré, és ahhoz terveztünk gyakorlatilag egy fliegende Teppich-et. A munkatársam olyan csúcsszuperül dolgozott CATIA-ban (3D-s tervezőprogram), mint amilyen gyorsan autózott később. Mint ott kiderült, a srác is ment vissza ebéd tájban, mert a legjobb barátjának volt szülinapja. Gyorsan meg is kértem, hogy vigyen el egy darabon, és mivel legújabb BMW-je van, és brutál gyorsan ment (volt, hogy 250-ig felnyomtuk), ezért nem volt szívem kiszállni stoppolni, hanem kihasználtam a lehetőséget és visszamentem Regensburgig.

Útközben kitaláltuk, hogy Bayerntickettel a legjobb ha megyek, és álljak össze emberekkel, sokan mennek egy irányba és csinálják így (van egy alapdíj, amit max 5 ember között lehet elosztani, szóval megéri együtt utazni.) Ott voltam 3-ra a pályaudvaron, és akkor indult egy Nürnbergi vonat, amire tényleg össze is jött ott spontán 3 öt fős csapat. Közben jött egy néger hölgy és egy "úriember", a férfi kérdezte, hogy München felé jövök-e. Végül arra jutottam, hogy mivel Augsburgba úgyse megy senki, ezért elmegyek velük Münchenig, majd tovább megyek ugyanazzal a jeggyel (ez szabályos, ha az én nevemre van véve). Örültem hogy már megvagyunk hárman, és mikor jött egy német srác (typisch közgázos forma) őt is beszerveztem hozzánk, nagy szerencsémre. Őt előzőleg megbüntették 40 euróra, mert hasonló segítőkész emberekkel utazott. A bökkenő ott van, hogy emberek (eladják a lelküket és) vesznek reggel egy ilyen bayernticketet, ami egy napra jó, majd föl alá furikáznak mindig újabb négy emberrel. Ezzel általában nincs gond, de mivel ugyanott mennek, ezért van, hogy felismerik az ellenőrök és a négy embert jól megbüntetik, mivel nem érvényes jeggyel utaznak, mivel ami az embernél van, az már le van pecsételve, ergo másokkal utazott, ami szabálytalan.
Szóval a fiú szerencsére megkérdezte először a néger nőt, hogy le van-e pecsételve a jegye. Mire az tört angolsággal, hogy jaaa jaaa, Ticket! és elővette a jegyet, "véletlenül" pont úgy mutatva nekünk, hogy az ujja takarta a pecsétet. Ezekután otthagytuk őt, ő meg megnyugodva visszaült, (hogy nem jött most be;látszott rajta, hogy tényleg ebből él ezekszerint,) majd a másik fickóhoz mentünk, aki jól tudott németül. Ő mondta, hogy persze, ő jön majd velem Augsburgig is, és van jó jegye, de kiderült, hogy ő is csak handabandás. Végül aztán jött két lány, meg egy harmadik is az utolsó pillanatban, szóval összejött egy tiszta lelkiismeretű ötös, és mivel nem tartott senki extra igényt a jegyre, ezért megvehettem én, és tovább tudtam egyedül utazni Augsburgba. (Sajna mindkét vonat iszonyat sokat késett, amikkel utaztam, de mindegy.)
Mikor megérkeztem Augsburgba, nem egészen tudtam, hogy mi legyen, mert nem emlékeztem a városrészre (csak arra, hogy hol állt Theo kocsija) és nem tudtam merre induljak el. Ráadásul Theóék még elvileg nem voltak ott, csak este érkeztek volna, és Anettéékhez mehettem egy Waldfestre. Meglett volna a számuk, de nem akartam kellemetlenséget okozni, meg csak 4 km volt, ezért gondoltam legyaloglom (vagy mivel buszozhattam is volna, ezért az terveztem először) Telefonomon volt térkép, úgyhogy aszerint elindultam, és pont láttam egy buszt, ami ugyanabba az irányba ment. Felpattantam és megkérdeztem a sofőrt, hogy ez ugyibár király nekem, mire mondta, hogy denemám, nekem pont az ellenkező irány köll.
Na erre leszálltam és bandukoltam tovább (ugyanabba az irányba :) majd szépen lassan egyre ismerősebb helyekre értem (4 évvel ezelőtt voltam ott asszem két hétre). A "falujuk" és a folyó között húzódik egy erdő, amin át lehet vágni, de az út persze megkerüli. Én megpróbáltam emlékezet alapján átvágni, és ennek keretében pont a Waldfest közepébe csöppentem. Egy csomó embert láttam, de ismerőst sehol.  (ez a házuk mögött van pont szóval az útra ki se tudtam volna menni.)

Aztán egyszercsak megláttam Theót, ahogy jön felém, úgyhogy nagyon megörültem, meg utána sorban mindenki mást is felismertem. Egyedül Maxit, az egyik unokát nem ismertem meg elsőre, de aztán vele is pacsiztunk. Mindenki teljesen meglepődött, hogy honnan bukkantam elő, és hogy végig sétáltam a vonattól. Este jó nagy buli volt kajával piával, medence meg minden, jókat játszottunk, aztán másnap beszélgettem többet Theóékkal, meg még kimentem a mesterséges patakjukba fürdeni a családdal meg barátokkal. Ez egy elég erős sodrású kis kanális, az elején egy híddal meg nagy gáttal.
Rövid huligánkodás után elindultam haza, legrövidebb és legdrágább úton :) Mire ideértem, leszakadt az eső (eddig nem esett, állandóan tűzött a nap, és nagy szárazság volt). Még el kellett buszoznom a bringámért, aztán megint végig stresszeltem, hogy el ne kapjon a lámpátlanságomért a rendőr. vagy 10-szer lepattantam, amint megláttam egy autó lámpáját, de végül újra hazajutottam és megúsztam ezúttal is. A baj csak az, hogy napközben is megbüntethetnek...

Nagyon nagyon kedvesek voltak, és segítőkészek, nagyon jó volt újra ott lenni, és találkozni velük. Én is ilyen akarok lenni, kiegyensúlyozott, és hogy mindenki ilyen boldogan jöjjön be a nyitott ajtómon. Nagypapaként meg végképp csúcsszuper lehet, hogy már X éve nem dolgozik "rendes" munkát, csak otthon építenek ezt azt, meg a gyerekeinek épít pl betlehemet, az összes (5) gyereke 200m-es, (na jó most a legkisebb fia már 2 km-re lakik, de hazajár ebédelni) körön belül lakik, az unokák simán átbandukolnak a kertjükbe és nagyon jó egészségnek örvendenek mindketten. Majdnem Kőszeg feeling :)
És mindez egyaltalán nem a német gazdagságból ered, csak éppen nem járnak messzire nyaralni, sokat dolgoznak saját maguk és szeretetben egymással küzdenek az életben.

Valami hasonló volt Augsburgban is

Es meg a delutan tanulsaga

Valamit tud az anyukam (csak mi nem erre koltjuk), hog miert erdemes hova jarni vasarolni: ilyen arak de leginkabb gyors kiszolgalas mellett ilyenre futja az embernek. Itt mindenkeppen:)

Nagyon jó ez a mechatronika!

Ezt vontam le máma de az elmúlt két hét és tanulmányaim után együttvéve.

Utolsó nap volt Münchenben, ezután elvisznek mindent Steierbe Ausztriába, és ott összeszerelik. Oda már nem megyek (azt mondta ma az egyik munkatársam), de mindenesetre mostmár teljesen kikristályosodott minden, hogy mit csináltam, fogok még várhatóan csinálni, és miért jó okosnak lenni, és mechatronikát tanulni, művelni.

Dióhéjban: Az elmúlt két hétben nagyon sok mindennel foglalkoztattak, általában az elején foggalmam sem volt, hogy mit miért teszek. Aki először foglalkozott velem, egy elég bambicsek ember, aki egybként csinál mindent rendesen, de nem főnök, vezető típus. Elég durva dialektust beszél.
Aztán a szárnyai alá vett és tanított egy számomra új programot használni egy informatikus. Öltözet, viselkedés, életvitel; mindről meglehetne mondani, hogy programozó. Elég jól átlátja a szoftveres dolgokat, (ami igazából hardveres,) de a konkrét megvalósításban, kétkezi munkában már nagyon sokat dühöngött és naaagyon sokat emlegette a Kristóf által is leggyakrabban emlegetett SZót :)
Ő később átirányított egy fickóhoz, aki testes, minimum óránként dohányzik, hamar bent volt általában, de az elejét elkávézgatták (kb mindenki aki korán bement) és aztán elég hamar lelépett mindig, amikor láttam, hogy mikor megy el (mivel külön szobában dolgozunk, ezért simán el tud úgy menni, hogy nem látom). 
Aztán Münchenbe járt még velünk egy (szerintem csak kivitelező) kétkezi munkás, nem sokat ért a dolgokhoz, de megcsinál mindent, amit mondanak. Nála már jobban értek a dolgokhoz. Szintén brutálisan dohányzott, mindig nevettek a többiek, amikor ezerrel szellőztettem az autót, mikor az elszívott csikkje után beszállt. Ez az első fickóval olyan bajort beszélt, főleg mikor csak egymással beszéltek, hogy a helyi NÉMET sem értette! Miután harmadszorra ismételték, akkor már mindent értettem. Fú nagyon keményen tolták, de szerintem ők is nagyon élvezték, és sokat mókáztak, hogy még erősebben mondják és érthetetlenebbül.
De mindemellett mindenki nagyon kedves és nyitott általában, és végeredményben elég tuti munkát hagyunk magunk után, szóval ezek csak apróságok. 

Szóval első héten "nyomtattam" egy csomót (erről akarok filmet csinálni, de nem munkaidőben, és mivel most pl Münchenben volt velem a gép, (ezért járok, mert én tudom a legjobban használni a gépet két fő főnökön kívül,) ezért nem bírtam külön ottmaradni, mert akkor a gyárban kellett volna aludnom. Közben pedig elkezdtek tanítgatni egy programot.

Az autógyárak  ugyibár már nem emberrel tetetik össze a menőbbnél menőbb autókat,  hanem brutálisan óriási robotokkal. Ezt kiadta egy cégnek, hogy hozzon neki ilyet Ausztriába. A cég (azt gondolom) alapvetően gépész cég, egy kupac munkással. Ámde az elektronikához má nem értenek, és itt jön be a mechatronika. Szóval rendelkeznek egy brutális robottal, ami mindent tudNA. Erre jövünk mi, megcsináljuk gépen a terveket, (ezt a programot tanultam meg,) majd utána be is kábelezünk mindent, és hogy ez később is átlátható legyen, ezért fel is cimkézzük; ilyen cimkéket nyomtattam.
[sajnos azonban nagyon rossz volt szembesülni vele, hogy fölöslegesen dolgoztam, pl egy csomó cimke, amit tegnap kerestem, mondta mindenki, hogy az nincs, írjam fel, nyomtassam újra, majd mikor ma bementem, megtaláltam kb az összes szükségeset.csak már kicsit késő...]
Tehát mi "legyártunk" valami ilyesmit (összeszereljük, kábelezzük, az apró elemeket nem gyártjuk, csak rendeljük):

Majd cimkézzük, és hasonló gyönyörűt varázsolunk belőle:

Majd szétszedtünk mindent darabokra, és viszik el a gyárba. A nagy ide oda pakolásba például targoncáztam is, és a brutál nehéz szekrényt emeltem fel, egy laza karmozdulattal :)

Mostmár a munka nagy részét mind csináltam, a tervezést, (az előösszeszerelést nem, de) a rendszer átláthatóságát és regenerálhatóságát elkészíteni, és az egészet bekötni, szétszedni, rajz alapján egy iszonyatosan bonyolult rendszert átlátni.
Műszaki rajzot nem könnyű olvasni. De egy ilyen kapcsoló szekrényt, ami ember magasságú, és konkrétan végtelen sok drót van benne (megszámoltam!) - ezt mind átlátni - még sokkal komplikáltabb, de már megy!

A másik amin csodálkoztam, hogy - az egyetem alatt legfőképpen - kegyetlenül belém verték, hogy a határidő az határidő, "mussgehn", és nincs teketória, ha leadási határidő van és nincs kész, akkor később fekszem le. Vagy nem fekszem le. De másnap be kell adni, ha nem, akkor óriási a bukó, jövő stb minden változik. Itt egyedül tegnap dolgoztunk tovább, de amúgy mindenki eldobja a csavarhúzót/billentyűzetet. (Legalábbis a hierarchia alján...) Csodálom, hogy nem érzik sajátjuknak, pedig nem egy multi cég, ahol elvész a munka meg senki nem ismer senkit. 

Szóval tök jó, hogy a fejünket kell használni legfőképpen, és hogy átlátom a dolgot, és valóban teremtek valamit a munkámmal, amire vágytam mindig is.

És ráadásul szombaton a főfőnökkel (akiknek persze a Papa a főnöke, de itten ezt nem mindenki tudja, és ezért a német fickót tekintik főnöknek) megyek Nürnberg fölé, fehér BMW-vel. Már várom!

Már csak azt nem tudom, hogy mit fogok hétfőtől csinálni konkrétan. Vagy holnap.

Megse kell Audit venni

Ma reggel is 7-kor indultunk es teptunk Munchenbe. A "gyar" elott kb 2km-rel kiallt elenk egy busz, mi meg satufekeztunk de megis eleg kemenyen belementunk az elottunk levo autoba. En nagyjabol aludtam, szoval nagyon varatlan volt. Akibe belecsusztunk, az is ceges kocsi volt (egy fiatal csitri fiuval), meg a mienk is es raadasul berelt auto.

Elejen nagyon nem ugy tunt, mint akik papirozni keszulnek, ( meg asszem a mi soforunknel a jogsija se volt nala) de aztan, hogy ne alldogaljunk tetlenul, kijott ertunk a fonok, a (termeszetesen mi mas ha nem) BMW-jevel. Temszetesen automata valtos, meg egesz sok extra volt mar csak a hatso reszen is... Aztan kiszallaskor rosszul csuktam be az ajtot, de ez is behuzta utanam, mint az A7-es. Szoval huseges maradhatok a markamhoz lemondasok nelkul:)

Ma vegul eleg kemeny volt a munka, 9-ig dolgoztunk M-ben, most huzunk haza. Egy (amugy) motoros ficko vezet, eleg furcsan valt, 4-esben mentunk 120-al, aztan lassulaskor meg 60-al is 6osban...

Pont tegnap kicsit tovabb maradtam fent, mint kellett volna/szoktam, es raadasul meg holnap is megyek vissza...

Szoval most valoban csak haza "gurulok" es bedolok az agyba a tervek szerint...

Ui. Dolgozom valami nagyon jo kis "osszefoglalon" a munkamrol, varjatok izgalommal!

Ui2.0: most vegre ki van hasznalva az auto kraftossaga, 180-al tepunk es nem csak 140-el, mint eddig

Ui3.0: ja es reggel egy brutal kiraly lamborghini allt mogottunk a dugoban, kaptok rola egy ocska kepet

UiX.Y: es ma reggel is dolt az orrombol a ver, amint megerkeztem a munkahelyemre es kifujtam az orrom, de az a lenyeg, hogy epp ott fogocskaztak a nyuszik, aztan ket nagyon apro is elojott. Jo keresgelest

UIX.Y2: es ezt kapjatok ki mit talaltam az irodaban az informatikus sracnal. (na mit?!)

 Ui 999999: 15 oras munkanap... Holnap egy laza 7oraval is meglenne mar a heti 40 oram...

"Rövid" szösszenet a mai napról

Tegnap nagyon fáradt voltam, mivel csak 6 órát aludtam, előtte meg elég sokat "stresszeltem". Ebéd után negyed kettőkor brutálisan rámtört a fáradtság, és csak ültem a képernyő előtt és atommód koncentráltam, hogy ne csukódjanak le a szemeim. Sikertelenül. Végül akivel tanultam, lelépett kb fél kettőkor, adott még egy kis feladatot ( kb fél órányit), majd mondta, hogy holnap találkozunk, én meg örültem, hogy téphetek haza aludni. Ekkor betoppant a múltheti tanítóm, hogy tudom-e, hogy holnap megyek én is Münchenbe. Végül még adott ő is egy kalap feladatot, de szerencsére mozgósokat, úgyhogy sikerült felébrednem és mindent megcsinálnom. Ha lelépek hamar, tuti nem derült volna ki, hogy megyek én is...
Átalakultam ma "mérnökúrból" "kétkezimunkássá". Reggel hétre kellett ma mennem, de sajna fél óráig csak kávézgatás és dohányzás folyt, aztán elindultunk egy csini Ford Focussal (pedig nagyon bíztam benne, hogy BMW-vel fogunk döngetni). Nem volt rövid az út, de aztán megérkeztünk valami akármilyen helyre, mint este kiderült, nem is konkrétan a kedvenc autógyáramnak dolgozunk, hanem az megbízott egy céget, akik megbíztak minket, hogy dógozzunk. Végtelen sok kábelt cimkéztünk fel a robot körül, hogy később áttekinthető legyen. Elég koncentrálós munka volt, képet nem készítettem, mert nem egészen tudom, hogy mit szabad kiadni, meg mit nem.
Aztán megfigyelője lehettem egy nagy német balhénak, kiakadt az egyik munkatársam a másiknak, de nagyon szolidan lebonyolították egymás között.
Közben láttam két magyart is, a németjük alapján rögtön gondoltam, hogy azok, aztán később hallottam magyarul is beszélni őket. Elvileg még nem tudják, hogy én se helyi vagyok :)

Délben elmentem ebédelni az egyik munkatársammal, és fennakadtam rajta, hogy a kocsi, amivel jöttünk  müncheni rendszámú. Kérdeztem, hogy onnan jött-e, mire mondta, hogy nem; egy kis faluból Kelheim mellől. Mondta, hogy biztos nem ismerem, mire mondtam, hogy bebukta, mert mégis. Mikor a honnan kérdésére felvázoltam a vasárnapi kalandomat dióhéjban, szóhoz se jutott, és nem kérdezett többet. (Először azt ajánlották, hogy arrafelé menjek, onnan ismertem).
A munka ma sokkal fizikaibb volt, egész sok bögöly is volt, meg kemény drótokat kellett hajlítgatni, szóval nem volt túl kézkímélő. Viszont szükség volt a kreativitásomra is, és sikerült helyt állnom!
A maró plotter ("nyomtató") amivel dolgozom (és csak én tudtam kezelni a 4 emberből) reggel beadta az unalmast. Nem emelgette a fejét, ezért vagy szétszedte a lemezt, amibe kellett volna írnia, vagy 2 mm-el fölötte mozgott. Iszonyat idegesítő volt, mert elég nagy nyomás volt rajtam, és tuti volt, hogy kell még használni, de végtelen mennyiségű újraindítás, nyomkodás, drótkibehuzigálás, dühöngés után nagyjából ment újra. Viszont mivel a jó lapok, amiből a kinyomtatott dolgokat ki lehet pattintani elfogytak, ezért nekem kell nulláról készítenem a dolgokat, de nem ment elég mélyre a marófej. A lap alá nem lehet mást tenni, mert akkor elcsúszik és szemét a gyártmány, viszont kitaláltam, hogy az egész migyusz alá teszek. Az a lényeg, hogy nem volt magától érthetődő, viszont kitaláltam, és tutit tudtam gyártani!

Megvan meg a vesem

Es ha ez a neten is megjelenik, akkor haza is ertem!

Repülőjegy effektus, avagy újabb stoppolásba kergettetés

Dolgozo emberkent is ugy iteltem, hogy nem jó, meg amugy se szeretek idore, meg este stoppolni. Szoval lezsiroztam hazafelere jo elore egy mfg-s fuvart, amde a ficko lemondta egy hettel az ut elott. Ujra nekialltam keresgelni, irtam egy masiknak, az is lemondta, majd egy TT-s fickonak, de o is visszamondta. Vegul a masodik srac irt, hogy megiscsak megy, mehetek vele. Nagyon szuper volt, mert 20:30-kor kellett volna talalkoznunk Fischbachban, ami N. hataraban van (ennel tobbet en se tudtam) meg eljutottam 7-es misere, majd kivonatoztam es varakoztam...5 perccel az indulas utan felhivtam, hogy tonkepp mi a helyzet, mire o:

Oh o tegnap utazott, es keresett (ezt mondjuk akkor se lattam, meg azota se) de sajna nem tud segiteni...

Meg nem volt sotet, ugyhogy arra jutottam, h mivel ugyse tudok meg visszajutni a varosba, megprobalok stoppolni, aztan ha nem megy, akkor majd visszamegyek es hazavonatozok. Ahogy elindultam az autopalya tabla nyoman, kiderult, hogy amugyis epp ott vagyok, ahol az elozo napi soforom mondta, hogy erdemes kiallni.

Majdnem így néztem ki... csak pici hátizsákom volt, nem volt sapkám, rövidnadrágban voltam, és nem ilyen szép ház előtt álltam

Egeszen hamar fel is vett ket fiatal srac, akik epp nagyon beszelgettek, de mondtak, hogy Munchenbe mennek, majd szoljak, mikor ki akarok szallni. Repesztettunk mar egy ideje, mikor megjegyezte az egyik, hogy azt ugye tudom, hogy N-nel az autopalya szetvalik, es mi egyenesen Munchenbe megyunk nem pedig Regensburgot erintve. Ez egeszen kellemetlenul erintett, de kedvesen probaltak megoldast talalni a kehere. Eloszor navi alapjan ki akartak rakni valami kis videki uton, de mivel ennyi autopalya van, ezert arra jutottam, hogy ott kb semmi esely, hogy elvigyen valaki Rgb-be, max a kovetkezo faluig. Ugyhogy maradtam meg az elagazasig, ahol a Munchen iranyabol jovo autopalya valik szet N es Rgb iranyaba. Sajnos csak a Muncheni iranyba volt a benzinkut, de egy ott dolgozo no felajanlotta, hogy atvisz a tuloldalra, ahol van egy parkolo. Mondtam, h tuti, meg legrosszabb esetben tovabb megyek M iranyaba egy tuloldali benzinkutig. Mire a no mondta, hogy nem, legrosszabb esetben varok ott es akkor a kamionok elvisznek hajnalban. 

Ehhez kepest a tuloldalon egy icipici parkolo volt kb 3 kamionnyi, egy darab busszal 0 lampaval es amugy tok kihalt volt. A buszost megkerdeztem, de nem arra ment, ugyhogy elindultam visszafele a zsebkendo meretu falu fele, hogy legalabb egy lampa alatt alljak, es az megvilagitson. Ekkor mar 10 ora volt asszem, mindenesetre vak sotet. Nagyon ritkan jott auto, vegul egy mini kabrio, meg meg egy auto megallt, de masik iranyba mentek. Megelegeltem es visszabandukoltam a tuloldalra, mivel a terkepem azt irta, h meg M elott kozvetlenul van olyan hely ahol mindket oldalon van benzinkut.

Itt kerdezgettem minden kijovo embert, de altalaban tele voltak. Egy (mint kesobb kiderult) holland ficko kerdezgetett, majd mondta, hogy elvisz, de csak bepattant a teli autojaba es elment...kozben egyik ember mondta, hogy nem visz el, mert lakoautoval vannak, de vegul visszajott, hogy na jo megis. Nagyon angyalbogyorok voltak, megvendegeltek egy forro csokira, meg meg vacsorat is adtak az autoban. Egy brutal hosszi kocsi volt, gyonyoru berendezessel, egy amerikai csajszi, meg a harom fos csalad volt. A harom nemet mindig nemetul kerdezgetett, az amerikai meg persze nem ertett semmit nemetul szoval durva volt, hogy nagyon gyorsan kellett valtogatni a ket nyelv kozott. Nagyon nagyon aranyosak voltak, vegul (mivel sajnos rosszul jelezte a terkepem es csak a masik oldalon volt a benzinkut) miattam visszafordultak es visszavittek  a tuloldalon, meg ellattak minden joval. Szoval egeszen nagyszeru 40. fuvar volt. Amikor az utolso benzinkutba erkeztem mar ejfel volt, de nagyon nagy oromomre rogton talaltam egy Rgb-i (rendszambol latszik) autot. A csajszi vegighallgatta a helyzetemet, majd mondta, hogy szurkol nekem, de nem visz el! Kozben egy masik nemet is ott tankolt, es probalta meggyozni a csajszit, hogy vigyen el, de nem sikerult... Hirtelen mar nagyon keves ember volt es  mindenki a nagy autopalyan ment amirol jottem :( vegul arra jutottam, hogy meg 1-ig probalkozom, majd elhuzok aludni (pulcsim nem volt, de legalabb halozsakom igen). Vegul 00:57-kor jott egy cseh rendszamu, akinel mar csak annyit kerdeztem, hogy Rgb fele megy?! Ja! Es elvisz? Ja! Ohne kerteles, magyarazkodas:) szoval vegul kettore mar otthon is voltam!

Amugy az utolsó benzinkutban talalkoztam ket feherorosz stoppos lannyal, vegul ok is eljottek a fickoval:)

Na es a lenyeg az, hogy a lakoautos echte nemet meg azt is mondta, hogy Donnerwetter beh jol tudok nemetul!

Az egészen nagyszerű utazásom valahogy így nézett ki.

Több magyarra is találkoztam, de persze tele voltak.

Igazán nagyon sajnálom az ékezetnélküliséget, de az úton ma sok időm volt, ezért leírtam a telefonomba, és ékezesíteni kb kétszer annyi idő, mint alapból megírni, úgyhogy így marad (a szerk.)

Másik nagy előnye a stoppolásnak mfg-vel szemben, hogy annak aki elvisz általában nem jelent kellemetlenséget, mert nem kell az útvonalát emiatt megváltoztatni. Szóval házhoz visszük az embereknek a lehetőséget az adásra és szeretetre :)

Az első hétvége

Ez például a vár egyik szép tornya

Pénteken találkoztam újra a német család két tagjával, Ankaval, és öccsével Adrival. Elmentünk moziba, aztán kiültünk a Dunapartra kajálgattunk, meg beszélgettünk, nagyon jó volt. Másnap aztán miután nagyjából kialudtam magam, elmentem Nürnbergbe egy cserkész barátomhoz (Gergő a továbbiakban) és vele töltöttem a hétvégét. Szombaton végignéztük Nürnberg, és Führt (Nürnberg Budaörse) minden nevezetességeit. G. már több hete ott van, én meg útközben kaptam még pár jótanácsot, meg megtudtam, hogy a világháborúban 90 %-a le lett bombázva. Ehhez képest olyan gyönyörű volt, hogy csak na! Nagyon szépen renoválták pl a várfalat, meg óriási kapukat, gótikus templomokat. Nagyon csini volt, meg elég nagy is.

csak sajnos egy lüke leparancsolt onnan, mielőtt kép készült volna

 Nagyon jól mulattunk és "huligánkodtunk", pédául találtunk egy nagyon aranyos folyót, és arra építettünk 1-1 tutajt. Aztán egy vízlépcsőt is, ahol aztán már durvább hajókat kellett gyártani, de így is 4 szikla után elsüllyedtek. De az enyém győzött :)
Másnap meglátogattunk egy csúszdás nagy fürdőkomplexumot, ahol egészen meglepő módon, akkor volt félárú a jegy, mikor 25 fok felett van. Szanaszéjjel áztunk a hosszú nap alatt. Igazi úszómedence nem volt, meg a csuklóm is fájt, de találtam egy hosszú medencét, amit átúsztam víz alatt! min 25 m-es volt és a melegsége tökre megnehezítette a dolgom. Aztán keresztbe is átúsztam, úgy 8 hosszt nyomtam le. Aztán rendeztünk bukfencversenyt is, aminek keretében 15-öt nyomtam egy levegővel! Olyan jó nagy tüdőm maradt félév után is, hogy csak na. Aztán este mise után készültem hazamenni Mitfahrgelegenheittal.

Ez meg egy gyönyörű épület volt a várban.

Meg összekaptam magam és magamra parancsoltam, hogy ne legyek spúr, hanem értelmesen józanul használjam és osszam be a pénzt, ami szerintem végül egészen jól is ment a hétvégén. Nem sajnáltam a pénzt, de fölöslegesen se folyt el.

Nem a márka teszi...

A hétvégén elmentem Nürnbergbe, mert ott cserediákoskodik az egyik cserkesz komám, és őt látogattam meg. Mivel már többen mondták hazánk nagy stopposai közül, hogy milyen királyul lehet ebben az országban stoppolni, ezért odafele mindenképpen stoppal akartam menni.

Ráadásul, bár úgy éreztem, hogy már otthon is nagyon menő autók járnak a városban meg mindenféle helyeken, most hogy visszajöttem, rájöttem, hogy nagyon visszacsúszott az ingerküszöböm, mert itt, egyszerűen nem csak gyönyörködni lehet az autókban, hanem mérlegelni kell, hogy melyiket bámuljam meg a sok jó közül, ami abban a pillanatban a közelben van.

Szóval előző nap megkérdeztem a németeket, hogy mit ajánlanak, hova álljak, és reggeli után ki is tekertem a legközelebbi felhajtóhoz. Lezártam a bringám a bokorba, majd kipenderültem a felhajtó elejére, ahol az első autó, egy A7-es mar le is "tekerte" az ablakát, hogy megkérdezze merre megyek. Gyönyörű autó, de dohányoztak benne, úgyhogy kevésbé bántam, hogy másik irányba ment tovább. Később többen megálltak, de mindenki München felé ment (pont ellenkező irány, csak egy ideig együtt megy a két pálya. )

Sajnos nem volt egy túl jó hely, mert volt egy lámpa, de a piros csak nagyon kevés (max 1-2) embert fogott fel, és sokan mentek csak a város másik végére is. Amikor már fél órát vártam és senki nem ment Nürnberg felé, egyszercsak egy nagyon kedves fickó a zöld lámpája és a mögötte jövő emberek ellenére megállt és felvett. Nagyon segítőkész volt; Nürnbergből származott, így ismerte a várost és elmondott mindent, hogy mit nézzek meg, meg azt is, hogy hol érdemes hazafele stoppolni:)

Amikor beszálltam, nagyon örültem a fuvarnak, de sajnáltam, hogy csak egy Seat :) aztán amikor beletaposott a gázba, akkor azért már erősen érződött a két literes motor a 170 lóerejével :), és szintén céges autó lévén (nem benzinarányosan fizet érte) 190-el nyomtuk végig, kivéve, ha volt előttünk valaki. A végén a belváros legbeljebbi pontján tett ki, és tényleg egy angyal volt, nagyon segítőkész. Ráadásul a fiával utaztunk hárman, aki szintén Mechatronikát "tanul", egy Ausbildungot végez egy cégnél. Egészen nagyszerű első tapasztalat volt, főleg ha egybevetjük, hogy a Mitfahrgelegenheit (továbbiakban mfg :) végignyálazásával legalább ennyi időt el szoktam tölteni, mint amennyit vártam, és eddig a három fuvaromból csak egy ember volt német és kedves. A többiek külföldiek, hallgatagok voltak, inkább a pénzért csinálták.

Talán ez a legfontosabb különbség, hogy itt aki felvesz, az nem vár el semmit, és mégis olyan sokan, annyit adnak. Nagyon gyakran óriási hála van bennem, és szívesen adnám már meg én a százszorost és "szenvedés", hogy nem tudom semmilyen kézzelfogható dologgal meghálálni a segítségüket, de mégis remélem, hogy ha nem is rajtam keresztül, de a jutalmuk megérkezik :)

Na jó belekezdek

Azt hiszem biztosan nem fogok annyit írni, mint előző két német városban, mert a munkás élet kevés szabadidővel jár...
Az a lényeg, hogy ma pl kínaiba mentünk ebédelni a (legtöbb) munkatárssal, ami mocsok drága volt, és viszont nem volt annyira extra. All you can eat (on time) volt, tudniillik, elvileg ehettünk volna, de amúgyis akármilyen gyorsan elkezdek enni, a németek mindig gatyábaráznak, és sokkal hamarabb kész lesznek, szóval most se volt pofám még elmenni gyümölcsért (bár rájöttem, hogy azt az elején kellett volna) mert már mindenki emésztett... [a hétvégén kiderült, hogy a Gergő is kétszer olyan gyorsan eszik mint én, szóval lehet én eszem lassan...(a szerk.)]

Aztán délután betekertem a városba megkeresni Krisó kedvenc boltját, ami elég jól ment: mikor meg akartam nézni a telefonomon, hogy most tonképp akkor merre is van ez a hely, akkor a szemem sarkából megláttam, hogy pont a bejárat előtt állok...csak a sarkon túl.
Végül nem vettem ruhát persze, itt is csak bandukoltam és próbáltam mérlegelni, hogy mennyit ér egy új ruha... egyet kinéztem, egy elegáns inget, de mivel nem volt extra, viszont az anyaga nem volt olyan jó (de a szabása igen) ezért ahhoz kötöttem, hogy ha találok alá egy pólót (mivel anélkül nem tudom hordani), akkor megveszem. Üres kézzel jöttem ki...

Este viszont még eltekertem a boltba... Nem farkas éhesen, de vacsora előtt (mondjuk ez nem nagy kunszt, mert a hűtő (meg az idő karöltve) tönkretették a kenyeremet, és lekvárt magában akármilyen finom, nem lehet vacsorára enni. Kifelé épphogy befértem a 100 l-es hátizsákomba, és a mai napon amit kajára költöttem az kb ugyanannyi mint amennyit tegnap bringára... vagy x nappal ezelőtt a Budapest-Regensburg vonatútra... szóval baromi sokat. Viszont, mivel kb esélytelen, hogy ebédet magamnak készítsek (mert hétvégéken nem vagyok itt, hétközben meg nem tudok főzni, mert nincs energiám és időm rá) ezért kb amiket vettem, az elég lesz a 6 hétre (bár még így elosztva se olcsó...) na mindegy, jól élünk :)
na most meg húzok aludni, mert mostanában így korábban szoktam, bár ma kiderült, hogy szerencsére a bringával nyerek még egy negyed órát. Csak mindig egy csomót kell várni a hülye piros lámpáknál, és ráadásul csak a jobb oldalon lehet közlekedeni :(
Szóval most abba is hagyom, aztán majd még rábírom magam máskor is az írásra.

Hétköznapok

Nagyon sok minden történik velem hétköznap is, de mivel elég sokáig vagyok bent (legalábbis első héten mindenképpen így volt) meg mindig volt valami extra (pl az elején gyalog mentem haza, és nem találtam egy utcát így végül iránytűvel mentem át a városon és találtam meg a kecóm), ezért nem sokat írok. Most visszamenőleg, már nehezebb is összeszedni, inkább sok kis apróság történt, meg leginkább örültem, hogy végre hazajőve levethetem a hosszú meleg elegáns ruháimat, megnéztem a leveleim aztán befetrengtem ebbe a nagy sárga bigyóba, és aludtam.

Viszont közben vettem egy bringát is. Kedd estig bírtam a kerék nélküli közlekedést (tehát kevesebb mint 24 óráig, mivel hétfőn még szerencsére autóval mentem és jöttem is a munkahelyről). Felmentem kleinanzeigenre, kikerestem a legolcsóbb de használható bringákat, írtam mindenkinek, majd az egyik, ami még pont az ingerküszöböm alatt volt (árban), de legalább teljesen működőképes, és szimpatikus darabot lezsíroztam, hogy megyek érte. Szerdán a munkahelyről egyenesen oda mentem, a környezetből ítélve Regensburg (továbbiakban gyakran Rgb) nyóckerébe jutottam (le akartam vágni az utat, ennek keretében egyszercsak egy búzamezőn kellett átvágnom). A srác aki eladta olyan durva dialektet beszélt, hogy csak na, amivel készültem, hogy be fogok rá szólni és alkudok, azok jók voltak, úgyhogy végül 5 euróval vettem csak olcsóbban. (sajnos nem volt pofám lehúzni, mert tiszta rozsda és régi darab, de tényleg semmi baj nincsen vele, mondjuk azon kívül, hogy nincs lámpája, amiért kíméletlenül büntetnek itt)
Lakatot se kaptam, úgyhoyg beszaladtam a boltba, eldugtam azalatt a többi bringa között és bíztam benne, hogy nem viszik el. Sikeres volt.
A legolcsóbb de még normális lakatot vettem, amire később jöttem rá, hogy pont körbeéri a derekamat, úgyhoyg mostmár én is ilyen menőn tolom, hogy mikor nem a bringán, akkor a derekamon van a lakat és azon lóg a kulcs. Nagyon kényelmes dolog.

Iszonyat sokmindenről mesélnék

De sajnos nem tudom mikor fogok írni. Egyenlőre össze kell kaparnom magam, tegnap és érkezésemkor hiperjó dolgom volt, de aztán sokáig bent kellett maradnom, sőt utolsóként hagytam el a helyet, mára meg korán be kellett mennem, és ennek keretében elsőként érkeztem (mert annyira pocsékul járnak a buszok). Brutálisan rosszul voltam máma, mostmár szerencsére csak a fejem fáj.


na majd még írok, ha összébb kapartam magam.

Például az a helyzet,

hogy brutálisan nagy a lakásom, de tényleg és olyan szupin van berendezve, hogy csak na! Egy csomó minden van benne (bár mondjuk sajnos pont nem lesz elég 6 hétre pl mosogató meg mosószer meg ilyenek) és a környezet is tök jó.

sajnos "elrontottam" a képet, pont belelógnak a bárszékjeim...

Karlsruhéban tök szép szobám volt, új ablakok, minden tiszta fehér volt, (mondjuk a konyhát már akkor is igénytelennek tartottam) és nagyon élveztem és értékeltem a minőségét. Na ez ahhoz képest százszor szebb, nagyobb és otthonosabb is.

Ágyul pedig egy kihajthatós fotel funkcionál, amire a (szintén innen kapott lepedő) csak a negyedére elég, de mondjuk éjszaka (asszem) a fejem ott maradt. Amúgy úgy fekszem keresztbe, ahogy kedvem tartja! uhh király, mostmég nagyon élvezem, csak sajnos nincs mit vacsoráznom, és miután ma még nem volt egy étkezés se megtartva normálisan, így ez kezd kellemetlen lenni. Meg hiányzik egy óriási pihenés...:)

Végül csütörtök este zárás előtt beszabadultam az Aldiba, úgyhogy nem haltam éhen az óriási ágyamban (a szerk.)

aztán majd meglátjuk...

Na valóban visszavetett engem külföldre a Jószerencse, és ennek keretében most 6 hetet töltök el Regensburgban, ezúttal munkával töltve a hétköznapjaim nagy részét. Egy egészen szuper kis céghez sikerült kapnom gyakorlatra állást, ami kell a diplomához. Tökre odafigyelnek rám, jó a társaság, van mindig kihívás, kapok valamennyi fizetést, és egy egészen nagyszerű lakást is fizetnek nekem.

Sajnos elég fárasztóak a napjaim, és általában sokat vagyok benn, és aztán csak hazaesek, de úgy tűnik ez picit változik idővel. Próbálok irkálni bejegyzést, aztán majd meglátjuk milyen gyakran tudok beszámolni az élményeimről. Ha nincs bejegyzés az egyaltalán nem azt jelenti, hogy nem történt semmi, csak azt, hogy csak álmomban tudok azon gondolkozni, hogy mit is lett volna jó leírni.

Ma elmentem snowboardozni

Nagyon esik már megint a hó, úgyhogy elmentem snowboardozni. Szokásom szerint száguldoztam mint állat, és szintén szokásom szerint, megint elnyaltam jó nagy sebességgel. Mostmár újra itthon vagyok a "jó meleg" szobában, de azért még fájok néha...*




*idegen tollakból: A csuklóm**







**a vicc csak az, hogy én nem voltam snowboardozni természetesen, ettől függetlenül néha belenyilall, mintha mégis.

Hó

Lehet, hogy olyan nagy itt a légnyomás, hogy kisebb a hó sűrűsége, mint a levegőé és ezért nem esnek le a hópihék, hanem csak röpködnek összevissza...

éééééés IGEN!

Megdöntöttem a saját rekordomat egy laza 10,5 órás tanulással máma (ebéd és egyéb szünetek nélkül)!

World record

Coming soon...

Na mostaztán írok is pár dolgot!

Ma is volt egy vizsgám. Múlt héten tartott a tanár egy konzultációt, ahol elmondott egész sok dolgot, hogy mi várható a vizsgában. Már évközben is nagyon nehéz volt ez a tárgy, gondoltam, most könnyebb lesz, de nagyon nem. Végül 2,5 nap alatt kigyűjtöttem minden témár a választ, amit mondott, összesen 12 oldal lett. Ma még kétszer áttanulmányoztam a jegyzetemet, ami elég jól sikerült, és tényleg elég szép átlátható lett számomra az egész, és úgy indultam neki, hogy tulajdonképpen kérdezhet olyat, hogy ötöst írok belőle, meg azért van kb minden témából olyan amire vagy nem, vagy csak keveset tudnék írni. Végül bementünk a terembe, egy naaaagyon meredek terem volt, sorok egymáshoz közel, és kb a válladig ért a következő sor asztala, ha álltál. Megint nagyon pontosan kezdtünk, szépen felolvasta a feltételeket, mindenhova név, számkódod kell legyen, különben nem értékelik stb, német precizitás (előző vizsgán még az összes feladatot is felolvasták) aztán kiosztották a vizsgafeladatokat (beszedés pedig ugyanilyen sorrendben... szóval azért itt nincs olyan káosz mint otthon szokott lenni).

Belekezdtem a vizsgába... Mint kiderült MINDENT megkérdezett, amit lediktált, szóval a min 12 oldalt kellett volna leírnom. És szokás szerint megint elég kevés idő volt rá, úgyhogy míg az elsőt végiggondoltam, meg próbáltam előkaparni a fejemből minden infót, addig egyszercsak rájöttem, hgoy itten semmire nem lesz időm, úgyhogy végigszáguldottam rajta amit rögtön tudtam beírtam, majd kb vége is volt az időnek (volt egy két számolós hely, ahol egyrészt, amilyen jól tudtam előtte a képleteket, olyan hipersebességgel felejtettem el azokat, majd mikor valamit rekonstruáltam, ki akartam számolni, de számológép komám nem engedte, mert nem kapott elég fényt... )

Szóval mivel minden feladat 1 pontos volt, ezért elég bizonytalan, hogy hogyan sikerült, de legalább a fele jegy már tuti megvan évközi munkából.

Aztán délután miután kiderült, hogy bebukódott egy második nagyszerű vállalkozás csírám is, elmentem az Edeckába. Így hívják a közeli drága boltot is, de van nem sokkal messzebb egy másik, ami hiper nagy volt, ezért gondoltam egy fokkal olcsóbb lesz. Még év elején kaptunk 50€-t utalványban, amit egészen sok helyen, de azért mégis korlátozott számún lehet felhasználni. Miután nagy nehezen vettem belőle egy nadrágot (naaaagyon utálok vásárolni) (először még találtam egy olyat ami jobban bejött, de kiderült, hogy már lukas a zsebénél...végül egy semmilyen farmert vettem csak, mert már megint nagyon impozáns színes nadrágok tetszettek meg, de tudom, hogy mindig színes ruhákat veszek, ezért egy idő után, már nem fogok tudni mit mivel hordani...)

Szóval elmentem ebbe a nagy boltba, de mint kiderült az is ugyanolyan hiper drága, 1,5 de inkább kétszer annyi mint az aldi. Végül egyszercsak elpattant bennem a húr és 3 dolog kivételével mindent visszapakoltam a polcokra, mert nem volt képem ennyi pénzt fölöslegesen kiadni még ha "ingyen" van is. Viszont útközben nagy bamba andalgás közben elmentem egy szobor mellett, aki visszamosolygott, úgyhogy kiderült, hogy nem csak reklámtábla, mint aminek hittem a szemem sarkából. Kezében ott figyelt a sütike, úgyhogy végül odamentem hozzá... Megszólalt, akkor már gyanús lett, hogy itten valami furcsa, második szavánál meg már határozottan tudtam, hogy mivel van dolgom: harmadik szava az volt, hogy a csoki egy SVÁJCI cégtől származik és ő is atommód olyan nyelven beszélt. A csoki is finom volt, de közben én meg örültem mint majom a sipkájának, hogy mindent nagyszerűen megértettem a dialekt ellenére, és a továbbiakban már arról álmodoztam, hogy milyen jó volna ott kikötni nyáron :)

Annyi mindent írnék,

De sajnos valahogy a rövid szüneteimben sose hajlik erre a szívem, hogy ide írjak.

Sose tanultam még napi ennyi órát, eddig a max 9 óra tiszta tanulás volt, de többször volt már 8 is, aztán vannak gyengébb napok, ma is csak 6 lesz és holnap vizsga.

Legjobb dolgok a héten

Vasárnap különleges mise volt, a felét nem is a pap tartotta. Nem a szokásos piros könyből énekeltünk (itteni hozsanna - ha valaki tudni akarja, hogy milyen dalok vannak benne, kérdezze Sziszómiszót, mert iszonyatosan nagyszerűen vissza tudja adni!), hanem abból, amiben "kircsi dalok vannak". Múltkor volt egy "félnyolcas" stílusú mise, akkor is ebből énekeltünk, volt egy nagyon pöpec zongorista lány (mármint a játéka volt a pöpec...) voltak gitárok is, furulya meg még egy csörgődob is (vagy szóval olyan amin üldögélnek oztán kelti magából a ritmust. A nagy különbség csak az volt, hogy alig volt ember, többek között azért, mert atombrutál ónos eső esett, és életveszélyes volt templomba menni. De tényleg nagyon durva volt.

NO de, most ugyanazeket az énekeket nyújtott ritmusokkal, szünetekkel mindennel énekeltük, csak orgonás kísérettel :) gondoltam közben Bazsi rád, hogy aki orgonás ilyet játszik, az már akár karib tengert is simán nyom :)

Aztán a másik megállapításom a héten született. Eddig mindig úgy voltam, hgoy este már nem lehet tanulni, mert nem fog az agyam, elvacsorázgatok levelek elszöszmötölöm az időm, majd megyek aludni. Na mostmár rájöttem, hogy ilyen nincsen, vacsorázni még korán szoktam, majd mikor este nehezebben megy a tanulás azonnal kikapcsolom a gépet, és tépek aludni, és nincsen semmiféle olyan releváns idejű holtidő, mint eddig volt mindig. Éppen ezért már elég korán is kelek (legalábbis a szokásoshoz képest mindenképpen. Ma már negyed nyolckor kirugdostam magam, mert akkor ébredtem magamtól, de legkésőbb 8-kor már reggelizni szoktam.

Aztán az agyam másik aspektusa is mókás volt a héten... Mindig mindent elfelejtek, de már nagyon jól belejöttem, a mindig minden felírásába. Így pl egyszer elfelejtettem a Trambulin edzést (ami relativ korán kezdődik) és akkor felírtam minden edzést a telefonomba, hogy szóljon, mikor el kell kezdenem készülődni, és mikor el kell indulnom (bringával). A hét elején kitaláltam, hogy majd valamikor elkészítem az utolsó finom pudingomat, és mivel szerda böjtös volt, így maradt a csütörtök. Tanultam egy nagy adagot, majd nagy boldogan kimentem főzni. Egész hamar elkészült, telenyomtam mazsolával, meg még babapiskótám is volt bele. Leültem, elkezdtem kanalazni, amikoris megszólalt a telefonom, hogy nekem negyed óra múlva a több mint 1 km-re levő medencében kéne uszikálnom... Szóval hiper gyors összpakolás, fél kilóméter rohanás (utána megállapítottam, hogy azért oda fogok érni... majd ott is voltam időben, de a többiek nem akartak feltűnni.

Végül négyen voltunk edzőstül, úgyhogy naaaagyon családias volt. Szerencsére az úszások is kicsit talán beginnerfriendlybbek voltak, vagy nem tudom, hogyan,
DE
sikerült többször egymás után átusznom az 50 méteres medencét egy levegővel, úúúúúgy, hogy a sekély végéről indultam: kb 2 méter mélyen indulás, szép lassan pedálozás, majd mikor elfogyott a levegőd, meglátod , hogy megváltozott alattad a "talaj" = elértél a feléhez, itt még talán 2 méterrel lejjebb mész, maaaajd ha nagyon király, akkor elúszol a sarokig, azt nagy lazán megérinted, majd az utolsó utáni utáni levegőadagodat regenerálva, amit már a májad és a vakbeled közötti résből szívtál fel a tüdődbe, tépsz fel a felszínre (közben azért van időd még élvezni a gyönyörű vízfelszínt alulról és kitörsz a levegőre! Szóval megint először alig jutottam el a feléig, de aztán iszonyat király volt minden levegőt bevetve végigúszni.

Az úszások után még egykapura játszottunk, ott kaptam pár pofont meg elég kemény menetek voltak, de végül nem kaptunk gólt, viszont a játékot egy naaaagyon baba góllal zártam. Aztán matracokat dobáltunk a vízre és azon rohangáltunk végig és a végén még az 1m-es dobbantóról is ugráltam!

éés még két okossága a hetemnek:
azért jó, hogy nyitott ablaknál alszom a (kinti, de reggelre benti is) minusz 2 fokban, mert így garantáltan nem rakom a fejem alá a karomat (hanem próbálom a felületemet minimalizálni), aminek eredményeképp már hónapok óta nem volt olyan, hogy béna karral ébredtem volna, ami nagyon rossz érzés, és minden alkalommal iszonyatosan megijedek olyankor.

A nagy tanulás hátulütője meg még, hogy mivel egész nap itthon vagyok, ezért teljesen egyértelmű, hogy mennyit iszom. Amúgyis tudom, hogy keveset iszom, de ha mindenfélét csinálok, akkor eloszlik, meg talán többször kevesebbet iszom. Így viszont sose vagyok szomjas, akármilyen cukros finom gyümölcsteákat készítek magamnak (ami még ha az ablakomban van se akar, csak nagy lassan lehűlni...)

na ennyit a hét észosztásából

Teljesen be fogok dilizni

Ez lesz életem legdurvább vizsgaidőszaka, de megnyugatat, hogy utána nem lesz legalább téliszünetem, viszont nyáron majd dolgozom végig.

Ma pl elég jól sikerült tanulnom, mert megtiltottam magamnak egy időrabló honlap látogatását, levelet meg nem kapok, és ezért bár tartok szüneteket, de kb semmit nem tudok benne csinálni, szóval nem is szoktam kihasználni, hanem kezdem a következő adagot.

ma kb 8 órát tanultam, még reggel ébresztőm előtt ébredtem fel először még sötétben, és ki is rugdostam magam gyorsan az ágyból, mielőtt visszaaludtam volna. Szóval lámpával tanultam az elején is meg a végén is... De sajnos nem csak ez volt az egyetlen ami végig kísért az elmúlt 48 órában. A vietnámi szomszédom nem tudom, hogy miért, de egy iiiiiiiiszonyatosan monoton zenét  hallgat (max 2 ütemnyi ismétlődik) állandóan. Asszem tegnap kezdte (vagy legalábbis tegnap voltam sokat itthon és tanultam volna csöndben). Elég idegesítő volt, de akkor még csak főleg másoltam. Este nem bírtam elaludni, mert annyira idegesített, szóval végül füldugóztam, majd reggel korábban keltem mint ő, de miután nagy nehezen kinyomta az ébresztőjét (azt is hallottam és meg is állapítottam, hogy neki is iPhoneja van) azután, pont mire befejeztem a reggelim és tanulni kezdtem, megint elkezdte!!!! Nagyon durva! én is sokszor hallgatok zenéket, de aaaah. Nem akartam neki beszólni, de nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni...

Na jó, készítettem nektek egy jó játékot is :) a gyakorlat feladatokat az elmúlt félévben összegyűjtött nyomtatós lapokra kezdtem írni (sajna már el is fogytak) és aki nagyon ügyi, az meg tudja fejteni, hogy mi az itteni "neptun" kódom! hajrá hajrá a szümfülességgel!
A verseny egészen szabályszerű, a lapok véletlenszerűen kerültek a földre (mármint miután elhagyták a kezemet 1,5 méterrel odébb) és a rossz képminőség miatt, hagytam egy kis könnyítést rajta

Farsang

Sajnos ez a sok vizsga (meg egy icipicit a távolság is) meggátol abban, hogy akármilyen farsangi mulatságon részt vegyek (otthon). Legalábbis ezt gondoltam. Aztán jól beleköptek a levesembe.
Csütörtök délben, mikor ebédet főztem (miközben mellettem az egyik német lány a reggelijét csinálta pizsamában) egyszercsak óriási fütyülés, dobolás, sípolás és hangzavar közepette elvonult az ablakunk alatt egy halom óvodás, akik mind iszonyatosan ki voltak öltözve. (Meg az óvónénik is...) Úgy szurkoltak, mint Pali nekem, a legényavatómon :)
Aztán kaptam egy levelet UWR listán, hogy jöjjünk mókás ruhákban edzésre.

Nem volt egészen világos, hogy ez mit takar, és mivel nincs sok fölös ruhám itt, főleg olyan nem, amit nem sajnálnék, ha szétmarná a klór, így csak bedobtam a trambulinos sárga zoknijaimat, amit jó eséllyel úgyse fogok használni, már csak azért sem, mert előrelátó bratyóm megmondta, hogy nem szabad mással mosni, mert mindent meg fog fogni. (Persze, ezt rögtön elfelejtettem, mikor a mosást beraktam, így sikeresen azt is betettem minden mellé... Végül akkor szerencsére nem eresztett, de azért többször nem kockáztatok) Szóval végül felhúztam a sárga zokeszom meg egy másik feketét, de labdába se rúgtam a többi jelmez mellett, úgyhogy végül én is fehérruhás lettem :) [egészen olyan vagyok mint egy orvos, nem?!]

before

Szóval miután megjelent az apáca, a ferences testvér egy hordó sörrel, és a ninja, aki miután a szemüvegét is felvette, már semmi nem látszódott ki belőle, Azután egészen hamar megkezdődött az edzés. Gyakorlatilag nem volt edzés, csak játék, de mindent teljes felszerelésben! A fehér rucinkról annyit, hogy ez a német vízimentőknek készült nehezítésnek, hogy avval edzenek, szóval hiperextra nehéz volt benne úszni. Mivel a sapkók nem jól látszódtak, ezért végül úgy döntött a grémium, hogy fehérek lesznek a jelmezesek ellen = újak és kezdők vs régi motorosok...

gyors "csoportkép" az elején: nem bezséltünk meg semmit, úgyhogy páran lent voltunk, mások meg levegőztek, de mire lejöttek, addigra mi mentünk fel...

Egy kis esélykiegyenlítős felhangja is volt a játéknak, mert kb minden 2. gól után volt egy rövid sör szünet...

after 1 sör... forog a világ :)

Végül végig játszottunk, de nagyon fárasztó volt. Közben a ninjáról kiderült, hogy Krisó egyik hódolója, és azért küzdött, hogy eljusson legalább egyszer a félévben az edzésünkre, hogy találkozzon velem :)

Szóval jó móka volt, de jól le is fárasztottak.

Leo

Jó érzés használni a Leo-t. Igazából eddig leggyakrabban más szótárprogramokat használtam, mert vagy magyarról kellett németre, vagy csak egyszerűbbnek találtam a telefonomon pötyögni, mint gépen. De most már egyre többet használom édesapám kedvencét és az volt a legjobb érzés, mikor se magyarul, se németül nem tudtam a szót, amit írni akartam, csak angolul, és aztán azt fordítottam át németre.

Pesti firnyák?

Ma reggel az egyetemre bandukolván (bicikli híján...) rájöttem, hogy én bizony nem vagyok Pesti firnyák és hogy tulajdonképpen nekem hiányzik, hogy minden nap lássak releváns mennyiségű egybefüggő zöldet. Bár az ablakomból rálátok egy udvarra, de nem szoktam oda bemenni, (és szemmagasságban pedig a házakat látom) amúgy meg épületek között járok sokat, és nincs a szokásos otthoni buszút (át a zöldeken), meg kertünk, meg otthon az ablakomból is sok zöldet és sok madarat meg egyéb állatot látok alapból.

Vasárnap egy jófajta futással indítottam. Gondolkoztam előtte, hogy merre induljak. Alapvetően, józan paraszti ésszel, eddig mindig abból indultam ki, hogy ha kifelé indulok a városból, akkor egyszercsak vége lesz, (és találtam is egy szép parkot), de gyors itthoni csekkolás után kiderült, hogy ha a város közepe felé megyek, akkor még hamarabb eljutok a kastélyparkba, ami ráadásul nagyobb, mint a park, amit a másik irányban találtam. Szóval most a kastélyparkba mentem, egy része nagyon mérnöki a sugárútjaival (és mindenhonnan ellátni a kastélyig ezáltal), de legalább erdő van, viszont a másik oldalon már sokkal változatosabb. Útközben találkoztam "Madá' Robival, Mókus Mikivel" meg még egy harmadik madárral is, de annak nem tudom a nevét, mert ő volt a mesélő :) :

"Képzeld, Madá' Robi, ma repülök a kastélyparkban oszt először láttam Mókus Mikit, aztán meg egy nagyon menő hellyhansenes figurát" : ) 

Szóval király volt, az elején még zenére futottam, de hamar átkapcsoltam a harkálykopogásos, avarzörgős, madárcsicsergős koncertre és nagyon szupin sikerült. Elég hosszú úttal indítottam, szóval másnap éreztem a lábamat, annak ellenére, hogy heti háromszor edzek mindig, szóval úgy tűnik minden sport más izmokat vesz igénybe...

Bőcsességek

Tök jó dolog, amikor kis praktikus dolgokat mondanak a tanárok, vagy amikor kis hétköznapi dolgokkal kapcsolják össze az anyagot. A termodinamika tanár mondott pl jókat, amikre eddig nem gondoltam:
Az egyik, hogy télen jobban száradnak kint a ruhák, mint nyáron (... persze megfelelő körülmények között), mert hogy a hőmérséklet emelkedéssel (exponenciálisan) nő(het) a levegőben levő páratartalom, és így előállhat az, hogy a ruhából nem akar kimenni a vizecske, mert annyi van körülötte, hogy inkább benn marad. Viszont ha hideg van, akkor tuti nincs páratartalom, ozt boldogan továbbállnak a ruhából vizecskék.
A másik a főzéssel volt, hogy ha forr a cucc (minden folyadék) akkor nem az van, hogy minden melegszik, aztán mindenféle hőmérséklet van, hanem először az egész víz 100°C-os lesz, utána forr, és a fölötte levő gőz-gáz nem lesz melegebb, amíg az utolsó folyadékcsepp át nem alakul. És közben akármennyi hőt nyomunk hozzá, a víz "soha a büdöséletbe" nem megy 100°C fölé, mert előbb elpárolog. Így lehet egyenletes hőmérsékeletet elérni.  (persze minden a körülményektől függ, meg kukta, meg túlfűtés meg van minden, de leegyszerűsítve ez a lényeg.)

Amire meg én jöttem rá nagy áramlástantanulás közben, hogy Miklósbácsinak biza igaza vót! Nem tudom, hogy vajon tudta-e a hátterét, vagy csak tapasztalatból beszélt, de mindig mondta, hogy gyorsnál magunk alatt minél inkább behajlított karral húzzunk, közel vive a kezünket a testünkhöz. És most meg rájöttem, hogy ez biza azért kell, mert ott gyorsabban megy a víz, ezért ha ahhoz képest gyorsítjuk magunkat, az jobb... azt hiszem...

Pöttyös az igazi

Bizonyos magyar ceg mar Nemetorszagban is terjeszkedik es furcsa marketingfogassal a KIT-n oktatott Thermodinamik I targyba fektettek es fizettek le a tanart, hogy a pottyos vonallal abrazolja a gozgepek korfolyamatanak valos lefolyasat, hogy így bizonyos magyar diakoknak a cimben jelolt szlogen keruljon a jegyzetebe

bicikli

Ez nagyon durva volt!

Írt pár napja egy srác az erasmus listára egy levelet, hogy bringát keres. Válaszoltam neki, hogy eladnám az enyémet, úgy tűnt egy hétig, hogy megveszi, de aztán elállt a vásárlástól. Végül küldtem én egy levelet a listára, hogy eladnám, 5 perc múlva már jött az első válasz, hogy őőőőő megveszi! 10 perc alatt még jött két vevő, de végül az első már fel is hívott, és este találkozunk, hogy lebonyolítsuk az üzlet'

Ez aztán tényleg huss volt!

UWR után

Na megint vót edzés. Már megint úgy nézett, ki, hogy hárman leszünk, legalábbis az első negyed órában. Végül 11-en lettünk, úgyhogy játszottunk rendesen is, és megint tiszta karc meg horzsolás meg seb vagyok, mint múlthéten is.

Nálunk is valahogy így ment a küzdelem, rólam is többször letépték a szemüveget, egyszer kb 3 percen keresztül úgy harcoltam, hogy semmit nem láttam, meg kb levegőt se nagyon vettem, de mindig éreztem, hogy hol van a labda és szorongattam/elvettem mástól.  Sajna gólt nem szereztem, csak egy nagyon király gólpaszt adtam, de megint az egy fővel kisebb csapatban voltam, szóval nem vót egyszerű. A pipa megint egyszer kiszakadt, de mostmár gyakorlott vagyok, szóval hamar vissza tudtam szállni, de még mindig nem értem a többieket, hogy hogy bírják szelep nélküli pipával, én avval tuti nem játszanék, mert állandóan vizet szívnék.

No most meg szaladok szenvedni, mert holnap vizsga, már háromszor áttanulmányoztam az anyagot sőt még Sanyinak is elmondtam egyszer, szóval nem tudom, hogy hogyan tanuljak, de még ülök rajta kicsit. Aztán húzás aludni.

Juuuuj ennek is nagyon örülök!

Eddigi kósza hírt, ma egy papírcetli is megerősítette, hogy bizony új hűtőket kapunk a koliban!!!

Sajna a mikrónk pont tönkrement, de szerintem az új hűtő már melegíteni is fog tudni :)*

valami ilyenre számítok...

Amúgy az a helyzet, hogy elég durván kifogyóban van a szeretettankom sajna. Már nagyon hiányzik egy barátságos hátbaveregetés, vagy hogy valakinek a nyakába ugorhassak. Alapvetően senkivel nincs fizikai kontaktom, egyedül a többi magyar diákkal a reggeli kézfogások, de azokból meg nem sok szeretet megy a szívem felé...

A fejem meg olyan mint egy szita... megy befele a szememen amit olvasok, aztán folyik ki a fülemen, vagy próbálok figyelni órákon, de azon kapom magam, hogy nem gondolok semmire, de az anyag sincs sehol... 

Aztán ma megint voltam bevásárolni... Úgy tűnik lehet el fogom tudni most adni a bringámat, úgyhogy már úgy vásároltam, hogy amit lehet, azt előre megveszem, mert ha eladom a bringám, akkortól gyalog kell járnom vásárolni. Annak ellenére, hogy az elmúlt két alkalommal is egészen durván sokat hagytam ott, most még nagyobb volt a végösszeg. Mondjuk utána meg is telt a mélyhűtő, meg minden, és mivel sokat főzök, ezért elvileg nem olyan sok (ha azt nézzük, hogy a többiek még többet hagynak a menzán csak kisebb adagokban), de azért leesett az állam, miközben bepötyögtem a kártyám kódját (szerencsére Krisó példájára én is mindent avval fizetek, mert már nincs is annyi készpénzem kb, mint amennyit ott kellett hagynom a cumókért.

Viszont, vettem egy Kräuter kenyeret vagy mi a szöszt, amilyet még réges régen síeléskor ettünk és nagyon finom ( a baromi egészséges halom salátával amit szintén tömök ezerrel, hogy nehogy már megint vashiányom legyen... )





*Update: a Mikrónk tényleg teljesen tönkrement (azért tűnt el) de mint kiderült, Son-nak van egy másik csak valami havernál, szóval azunk is lesz :)

Procrastination - kedvenc angol szavam

Máig pánikoltam többször, mert ma volt egy döntő teszt, amit ahhoz kell teljesíteni, hogy vizsgázhassak. Az elején úgy tűnt, hogy sima liba, de aztán egyre nehezebbek lettek, annak ellenére, hogy gyakoroltam rájuk, úgyhogy jogosnak tűnt a nagyfokú félelem.
Erre is tanultam nagyon sokat, és 100 szónak is egy a vége, ma olyan jól megírtam, hogy még talán tökéletes is lehet!

Aztán délután megint volt a praktikum, amiről nem tudom mennyit írtam/meséltem, elég nehéz tárgy, de csak 6 alkalom van belőle. Mindegyik elején van beugró aztán programozol, amíg el nem készülsz. A mai kérdések, amiket tudni kellett szintén elég nehezek voltak és amúgy se ezen volt a hangsúly a tanulásban a Thermodinamika miatt. Ennek ellenére elolvastam háromszor a felkészülési anyagot és harmadikra már kezdtem kapizsgálni. Végül a tanár elég jó fej volt és kérdezés helyett csak segített nekünk megérteni a dolgot, aztán a feladatokkal hamar elkészültünk.

Így aztán egész hamar hazaértem, és mikor beléptem a szobámba, merült fel a kérdés, hogy no most, hogy túl vagyok mindenen és kedd van, menjek-e úszni. Mostmár lacrosse-ra ugyebár nem járok, szóval UWR-re gyúrok elhatározásom szerint, de azért elég leterhelő volt a nap, szóval nagyon gondolkoztam, hogy mi legyen, közben az idő viszonylag sürgetett, mert csak 6-ig lehetett úszni, és vásárolni is kellett mennem, szóval simán ki tudtam volna magyarázni magamnak a dolgot, de aztán még mielőtt, sokat beszéltem volna magamban... :) no szóval felkaptam a másik táskámat nagy hamar és téptem úszni.

Közben az utam elvitt az itteni AUDMAX mellett (ami itten AUDIMAX - legalábbis így szokták emlegetni) és leesett az állam. Nem tudom, hogy mi lehetett odabent, de kint egy halom legdrágább diplomata vagy nem is tudom, de iszonyat durva autó állt, a nagy része BMW volt, de volt Merciből is, meg egy porsche is befigyelt. Valamelyik "gáz alak" "csak" egy volvoval rukkolt elő... Nem hittem a szememnek, ennyi ilyen autót még itt se láttam együtt. Gyorsan lefotóztam, de nem túl minőségi, mert siettem, nehogy még a végén visszaforduljak :)

Sikeresen eljutottam az uszodába, ahol most szerintem kevesebben voltak, mint múltkor, és volt hogy csak 2-en voltunk a sávomban, de végül most is kellett kerülgetni embereket. Leúsztam megint/ezúttal 62 hosszt, szintén nagy részét vagy csak lábbal vagy csak kézzel.Finom zuhanyzás után (ahol konstatáltam, hogy csak meleg és tűzforró között lehet válogatni, de ezek között akármilyen szép átmenetet lehet generálni) hazajöttem nagy hamar, majd újabb hátizsák csere után már kerekeztem a bótba.
Már régóta gondolkoztam, hogy kipróbáljam a Lidl-t, mert csak 5 m különbség van aközött, hogy melyikbe megyek, meg hajtott a kíváncsiság, de (szégyenszemre) ott motoszkált bennem mindig a megszokás, meg járt út meg, azért mégiscsak Mamafiának Aldiban a helye... Decemberben mondtam, utolsó alkalommal, hogy no most még ALDI, aztán új év új bolt, de végül idén is nagybevásárláskor balra tértem a szokásos úton. Ma aztán már nagyon gondolkoztam, hogy mi legyen, aztán úgy döntöttem, hogy ugyanannyi érv szól mellett, ellene, szóval döntsön a "Szerencse", az egye ajrósom asszondta, hogy bizony, ma a LIDL a nyerő.

Szóval elmentem, kb tökugyanaz mint a másik falva, egy két dolog olcsóbb volt, kenyeret kb nem találtam, meg amúgy is akartam még venni ezt azt... Végül aaaaaaaaaaaaannnnyi mindent vettem már megint, hogy szerintem február végéig csak kenyeret és tejet kell majd vennem (meg müzlit ha akarok enni). Sajnos itt a sarki boltban már a tejet is megemelték (márminthogy, csak az árát...) így asszem kijárok majd eztán is, és viszont müzliből itt csak puccos és drága volt, úgyhogy maradok Hofer kománál.

mostaztán meg iszonyatosan egészségesen Baguettet fogok enni SALÁTÁVAL! Gondoltam, ezúttal kicsit komolyabban veszem ezt a vas témát, aztán elvileg abban is sok van, meg spenótot is vettem. Sóska viszont SZÉGYENSZEMRE nem volt! (abban nem tudom mennyi a vas, de nagyon finom :)

jegyzetek

És már több mint 480 oldalt telejegyzeteltem csak ebben a "félévben"*... azért az nem is olyan rossz :)






Tudniillik még 3 hét szorgalmi időszak van, és utána vizsgaidőszak, tehát még órákon is jegyzetelek, meg elkezdek gőzerővel külön is gyakorolni...

Koleszajtó

Azt nem is meséltem, hogy tegnap este azt hittem minden spórolásom odalesz és még azon kívül is kell még pénzt fizetnem.

Nagyon örültem, mikor konstatáltam, hogy a folyosónk zárható és ezért az egyes ajtók már csak kulcsra záródnak, szóval olyan nem lesz, hogy csak mosdóba megyek de soha többet nem jutok be a szobámba. Viszont mégiscsak majdnem ez lett... 

A bringám ugyebár béna és csütörtökön, mikor szétesett alattam, letettem ott, ahol volt. Ez pont a Campus közepén van, félúton köztem és a Sportcsarnok (uszoda = trambulinhely) között. Szóval most terveztem hétvégén megszerelni, úgyhogy miközben sétifikáltam haza trambulinról, és elbandukoltam szegény fagyoskodó bringám mellett, úgy döntöttem, hogy hazaviszem azt. Lazán, mondhatni stereotipikusan hátranyúltam a csúcsszuper karabineremért, de ottan nem lógott semmi... Megállt a szivem, mert úgy emlékeztem, hogy mikor a gatyámat trambulin előtt beraktam a táskámba még rajta csörgött a cucc.

Sprinteltem hát vissza a csarnokba, közben kiszámoltam, hogy ez Spaß valszeg kb 400€-ba fog fájni. Szóval nem kicsit aggasztott a dolog, pánikszerűen kerestem az öltözőkben, teremben, portásnál, de sehol semmi. Végül nagyon erősen bizakodva a rövid eszemben, hazajöttem, a gyanúval, hogy a szobámban is hagyhattam (, azon már nem morfondíroztam túl sokat, hogy ha közben valóban nyitva maradt a szobám és mondjuk elviszik a gépem meg még ezt azt, az se sokkal jobb) és elkezdtem nyomkodni a csengőket. Valakit a szintről kellett találnom, mert különben nem jutok be a nyitott szobámhoz, szóval becsöngettem a vietnámi sráchoz, aki kb mindig itthon van. Na most persze nem volt. Újabb vérkeringészavar, a szinten még van pár német, akik nagy eséllyel nincsenek itt, egy üres szoba, meg a másik szomszédom aki ha itt is van bezárva tartja az ajtót, szóval nem biztos, hogy kijön, ha nem vár vendéget... Na azért bepróbálkoztam a legjobb fej németnél, aztán ő minimális értetlenkedés után tök kedvesen kinyitotta nekem az ajtót, és valóban itt lapított a kulcsom...

Szóval jó a vége, csak azt nem tudom, hogy az így megspórolt pénzt (, mármint, hogy ezt mégse kell kiadnom) mire költsem :)

Terrible, horrible, no.... good :)

Tegnapi edzés úgy feltörte a kislábujjamat, hogy alvás közben is nagyon zavart, ma meg alig bírtam járni, ha volt rajta zokni és/vagy cipő. Mindezek után alig bírtam tanulni és estem is egy elég nagyot, aminek keretében jól meghúztam a hátizmaimat, aztán este nem bírtam hajtókart cserélni, így mostmár mindenképpen bicikliboltba kell mennem.

Ámde! Egyrészt lehet, hogy lesznek vízalatti felvételeim a tegnapi UWR-ről másrészt már megint csak mondania kellett a bratyóresznek :) Életemben először ugrottam segítség nélkül egyedül HÁTRASZALTÓT! Iszonyat király volt! Bár még van rajta mit fejleszteni... Röviden ennyi, a tervek szerint most jól kipihenem magam, majd holnap megyek a KHG-ba internationales Frühstückre :) egy pakisztáni srác fog előadást tartani, meg amúgy is olyan finom volt múltkor :)

Közben a szobámat is "átrendeztem", mivel csak 3 mozgatható bútordarab van benne, amiből egy az asztalom, aminek itt kell maradnia, különben semmit nem látok, meg egy kisasztal amin a tanulnivalóim vannak, szóval szintén asztalközelben kell maradnia, így maradt egyetlen lehetőségként az ágyam. No azt viszont jól behúztam a szoba közepére, aminek számtalan előnye lehetne (pl amennyiben nem lenne nagyon kényelmetlen, akkor lehetne úgy aludni, mint a kisbabák, tárt karokkal) de ezek sajnos egyaltalán nem relevánsak a avval szemben, hogy mennyire akadályoz a szobában való mozgásra. Az asztalomhoz csak James Bond ágyonvalóátforgással lehet eljutni :)

most valahogy így néz ki a szobám (tja az új díszítésről se írtam, ami viszont már valóban színes!)

Még egy olyan dolog, amit nem csinálhatnék meg, ha akárki is élne a közelemben, mert mindketten nagyon hamar belátnánk, hogy ennek semmi értelme. :)