Na mostaztán írok is pár dolgot!

Ma is volt egy vizsgám. Múlt héten tartott a tanár egy konzultációt, ahol elmondott egész sok dolgot, hogy mi várható a vizsgában. Már évközben is nagyon nehéz volt ez a tárgy, gondoltam, most könnyebb lesz, de nagyon nem. Végül 2,5 nap alatt kigyűjtöttem minden témár a választ, amit mondott, összesen 12 oldal lett. Ma még kétszer áttanulmányoztam a jegyzetemet, ami elég jól sikerült, és tényleg elég szép átlátható lett számomra az egész, és úgy indultam neki, hogy tulajdonképpen kérdezhet olyat, hogy ötöst írok belőle, meg azért van kb minden témából olyan amire vagy nem, vagy csak keveset tudnék írni. Végül bementünk a terembe, egy naaaagyon meredek terem volt, sorok egymáshoz közel, és kb a válladig ért a következő sor asztala, ha álltál. Megint nagyon pontosan kezdtünk, szépen felolvasta a feltételeket, mindenhova név, számkódod kell legyen, különben nem értékelik stb, német precizitás (előző vizsgán még az összes feladatot is felolvasták) aztán kiosztották a vizsgafeladatokat (beszedés pedig ugyanilyen sorrendben... szóval azért itt nincs olyan káosz mint otthon szokott lenni).

Belekezdtem a vizsgába... Mint kiderült MINDENT megkérdezett, amit lediktált, szóval a min 12 oldalt kellett volna leírnom. És szokás szerint megint elég kevés idő volt rá, úgyhogy míg az elsőt végiggondoltam, meg próbáltam előkaparni a fejemből minden infót, addig egyszercsak rájöttem, hgoy itten semmire nem lesz időm, úgyhogy végigszáguldottam rajta amit rögtön tudtam beírtam, majd kb vége is volt az időnek (volt egy két számolós hely, ahol egyrészt, amilyen jól tudtam előtte a képleteket, olyan hipersebességgel felejtettem el azokat, majd mikor valamit rekonstruáltam, ki akartam számolni, de számológép komám nem engedte, mert nem kapott elég fényt... )

Szóval mivel minden feladat 1 pontos volt, ezért elég bizonytalan, hogy hogyan sikerült, de legalább a fele jegy már tuti megvan évközi munkából.

Aztán délután miután kiderült, hogy bebukódott egy második nagyszerű vállalkozás csírám is, elmentem az Edeckába. Így hívják a közeli drága boltot is, de van nem sokkal messzebb egy másik, ami hiper nagy volt, ezért gondoltam egy fokkal olcsóbb lesz. Még év elején kaptunk 50€-t utalványban, amit egészen sok helyen, de azért mégis korlátozott számún lehet felhasználni. Miután nagy nehezen vettem belőle egy nadrágot (naaaagyon utálok vásárolni) (először még találtam egy olyat ami jobban bejött, de kiderült, hogy már lukas a zsebénél...végül egy semmilyen farmert vettem csak, mert már megint nagyon impozáns színes nadrágok tetszettek meg, de tudom, hogy mindig színes ruhákat veszek, ezért egy idő után, már nem fogok tudni mit mivel hordani...)

Szóval elmentem ebbe a nagy boltba, de mint kiderült az is ugyanolyan hiper drága, 1,5 de inkább kétszer annyi mint az aldi. Végül egyszercsak elpattant bennem a húr és 3 dolog kivételével mindent visszapakoltam a polcokra, mert nem volt képem ennyi pénzt fölöslegesen kiadni még ha "ingyen" van is. Viszont útközben nagy bamba andalgás közben elmentem egy szobor mellett, aki visszamosolygott, úgyhogy kiderült, hogy nem csak reklámtábla, mint aminek hittem a szemem sarkából. Kezében ott figyelt a sütike, úgyhogy végül odamentem hozzá... Megszólalt, akkor már gyanús lett, hogy itten valami furcsa, második szavánál meg már határozottan tudtam, hogy mivel van dolgom: harmadik szava az volt, hogy a csoki egy SVÁJCI cégtől származik és ő is atommód olyan nyelven beszélt. A csoki is finom volt, de közben én meg örültem mint majom a sipkájának, hogy mindent nagyszerűen megértettem a dialekt ellenére, és a továbbiakban már arról álmodoztam, hogy milyen jó volna ott kikötni nyáron :)