Pesti firnyák?

Ma reggel az egyetemre bandukolván (bicikli híján...) rájöttem, hogy én bizony nem vagyok Pesti firnyák és hogy tulajdonképpen nekem hiányzik, hogy minden nap lássak releváns mennyiségű egybefüggő zöldet. Bár az ablakomból rálátok egy udvarra, de nem szoktam oda bemenni, (és szemmagasságban pedig a házakat látom) amúgy meg épületek között járok sokat, és nincs a szokásos otthoni buszút (át a zöldeken), meg kertünk, meg otthon az ablakomból is sok zöldet és sok madarat meg egyéb állatot látok alapból.

Vasárnap egy jófajta futással indítottam. Gondolkoztam előtte, hogy merre induljak. Alapvetően, józan paraszti ésszel, eddig mindig abból indultam ki, hogy ha kifelé indulok a városból, akkor egyszercsak vége lesz, (és találtam is egy szép parkot), de gyors itthoni csekkolás után kiderült, hogy ha a város közepe felé megyek, akkor még hamarabb eljutok a kastélyparkba, ami ráadásul nagyobb, mint a park, amit a másik irányban találtam. Szóval most a kastélyparkba mentem, egy része nagyon mérnöki a sugárútjaival (és mindenhonnan ellátni a kastélyig ezáltal), de legalább erdő van, viszont a másik oldalon már sokkal változatosabb. Útközben találkoztam "Madá' Robival, Mókus Mikivel" meg még egy harmadik madárral is, de annak nem tudom a nevét, mert ő volt a mesélő :) :

"Képzeld, Madá' Robi, ma repülök a kastélyparkban oszt először láttam Mókus Mikit, aztán meg egy nagyon menő hellyhansenes figurát" : ) 

Szóval király volt, az elején még zenére futottam, de hamar átkapcsoltam a harkálykopogásos, avarzörgős, madárcsicsergős koncertre és nagyon szupin sikerült. Elég hosszú úttal indítottam, szóval másnap éreztem a lábamat, annak ellenére, hogy heti háromszor edzek mindig, szóval úgy tűnik minden sport más izmokat vesz igénybe...