Újabb programdús hétvége

Pénteken rövidebb nap(ot tartottam, mert hétközben nagyon sokat dolgoztam) után elmentem este a Müller családhoz, (akiket itt ismertem meg Rgb-ben, és nagyon aranyosak,) eleget tenni a kedves vacsorameghívásuknak. Nagyon finomat készített az anyuka, és még egy üveg lekvárt ajándékozott nekem, ami nagyon jól fog jönni, mert sajnos "túl jó" a hűtőm, és ennek keretében a legalacsonyabb fokozaton is brutálisan hűt, és minden megnyitott ételt tönkrevág. Ráadásul reggelente nagyon fáradt vagyok, ezért csak müzlit eszem, este meg szintén mindig van valami, úgyhogy nem is tudok semmit gyorsan megenni. Szóval lehet lekváron és csokikrémen kell majd éljek, hogyha nem lesz kedvem megint egy csomó mindent venni, amit ki kell vágnom mint most kell folyamatosan.
Aztán este benéztem egy helyi fesztiválra vagy akármire (már nem volt semmi, csak dumáltak a fiatalok és iszogáltak). Nagyon kiábrándító volt, tele volt punkkal, meg ijesztő emberekkel. aaah...

Szombat reggel aztán tekertem (sajna egész korán) az irodába, mert onnan indultunk céges "buliba" egy alapítványnak dolgozni. Én végül mivel nincs ócska ruhám, a tervezős csapatba mentem (lehetett még fát ültetni, meg ebédet főzni) és azt terveztük, hogy a teljesen szétesőben levő malmot hogyan volna érdemes felújítani, és mivel lehetne szemléletesen bemutatni egészséges és mozgáskorlátozott embereknek, hogy mire használható a víz ereje. Ennek keretében egy erkélyt húztunk fel a malomkerék köré, és ahhoz terveztünk gyakorlatilag egy fliegende Teppich-et. A munkatársam olyan csúcsszuperül dolgozott CATIA-ban (3D-s tervezőprogram), mint amilyen gyorsan autózott később. Mint ott kiderült, a srác is ment vissza ebéd tájban, mert a legjobb barátjának volt szülinapja. Gyorsan meg is kértem, hogy vigyen el egy darabon, és mivel legújabb BMW-je van, és brutál gyorsan ment (volt, hogy 250-ig felnyomtuk), ezért nem volt szívem kiszállni stoppolni, hanem kihasználtam a lehetőséget és visszamentem Regensburgig.

Útközben kitaláltuk, hogy Bayerntickettel a legjobb ha megyek, és álljak össze emberekkel, sokan mennek egy irányba és csinálják így (van egy alapdíj, amit max 5 ember között lehet elosztani, szóval megéri együtt utazni.) Ott voltam 3-ra a pályaudvaron, és akkor indult egy Nürnbergi vonat, amire tényleg össze is jött ott spontán 3 öt fős csapat. Közben jött egy néger hölgy és egy "úriember", a férfi kérdezte, hogy München felé jövök-e. Végül arra jutottam, hogy mivel Augsburgba úgyse megy senki, ezért elmegyek velük Münchenig, majd tovább megyek ugyanazzal a jeggyel (ez szabályos, ha az én nevemre van véve). Örültem hogy már megvagyunk hárman, és mikor jött egy német srác (typisch közgázos forma) őt is beszerveztem hozzánk, nagy szerencsémre. Őt előzőleg megbüntették 40 euróra, mert hasonló segítőkész emberekkel utazott. A bökkenő ott van, hogy emberek (eladják a lelküket és) vesznek reggel egy ilyen bayernticketet, ami egy napra jó, majd föl alá furikáznak mindig újabb négy emberrel. Ezzel általában nincs gond, de mivel ugyanott mennek, ezért van, hogy felismerik az ellenőrök és a négy embert jól megbüntetik, mivel nem érvényes jeggyel utaznak, mivel ami az embernél van, az már le van pecsételve, ergo másokkal utazott, ami szabálytalan.
Szóval a fiú szerencsére megkérdezte először a néger nőt, hogy le van-e pecsételve a jegye. Mire az tört angolsággal, hogy jaaa jaaa, Ticket! és elővette a jegyet, "véletlenül" pont úgy mutatva nekünk, hogy az ujja takarta a pecsétet. Ezekután otthagytuk őt, ő meg megnyugodva visszaült, (hogy nem jött most be;látszott rajta, hogy tényleg ebből él ezekszerint,) majd a másik fickóhoz mentünk, aki jól tudott németül. Ő mondta, hogy persze, ő jön majd velem Augsburgig is, és van jó jegye, de kiderült, hogy ő is csak handabandás. Végül aztán jött két lány, meg egy harmadik is az utolsó pillanatban, szóval összejött egy tiszta lelkiismeretű ötös, és mivel nem tartott senki extra igényt a jegyre, ezért megvehettem én, és tovább tudtam egyedül utazni Augsburgba. (Sajna mindkét vonat iszonyat sokat késett, amikkel utaztam, de mindegy.)
Mikor megérkeztem Augsburgba, nem egészen tudtam, hogy mi legyen, mert nem emlékeztem a városrészre (csak arra, hogy hol állt Theo kocsija) és nem tudtam merre induljak el. Ráadásul Theóék még elvileg nem voltak ott, csak este érkeztek volna, és Anettéékhez mehettem egy Waldfestre. Meglett volna a számuk, de nem akartam kellemetlenséget okozni, meg csak 4 km volt, ezért gondoltam legyaloglom (vagy mivel buszozhattam is volna, ezért az terveztem először) Telefonomon volt térkép, úgyhogy aszerint elindultam, és pont láttam egy buszt, ami ugyanabba az irányba ment. Felpattantam és megkérdeztem a sofőrt, hogy ez ugyibár király nekem, mire mondta, hogy denemám, nekem pont az ellenkező irány köll.
Na erre leszálltam és bandukoltam tovább (ugyanabba az irányba :) majd szépen lassan egyre ismerősebb helyekre értem (4 évvel ezelőtt voltam ott asszem két hétre). A "falujuk" és a folyó között húzódik egy erdő, amin át lehet vágni, de az út persze megkerüli. Én megpróbáltam emlékezet alapján átvágni, és ennek keretében pont a Waldfest közepébe csöppentem. Egy csomó embert láttam, de ismerőst sehol.  (ez a házuk mögött van pont szóval az útra ki se tudtam volna menni.)

Aztán egyszercsak megláttam Theót, ahogy jön felém, úgyhogy nagyon megörültem, meg utána sorban mindenki mást is felismertem. Egyedül Maxit, az egyik unokát nem ismertem meg elsőre, de aztán vele is pacsiztunk. Mindenki teljesen meglepődött, hogy honnan bukkantam elő, és hogy végig sétáltam a vonattól. Este jó nagy buli volt kajával piával, medence meg minden, jókat játszottunk, aztán másnap beszélgettem többet Theóékkal, meg még kimentem a mesterséges patakjukba fürdeni a családdal meg barátokkal. Ez egy elég erős sodrású kis kanális, az elején egy híddal meg nagy gáttal.
Rövid huligánkodás után elindultam haza, legrövidebb és legdrágább úton :) Mire ideértem, leszakadt az eső (eddig nem esett, állandóan tűzött a nap, és nagy szárazság volt). Még el kellett buszoznom a bringámért, aztán megint végig stresszeltem, hogy el ne kapjon a lámpátlanságomért a rendőr. vagy 10-szer lepattantam, amint megláttam egy autó lámpáját, de végül újra hazajutottam és megúsztam ezúttal is. A baj csak az, hogy napközben is megbüntethetnek...

Nagyon nagyon kedvesek voltak, és segítőkészek, nagyon jó volt újra ott lenni, és találkozni velük. Én is ilyen akarok lenni, kiegyensúlyozott, és hogy mindenki ilyen boldogan jöjjön be a nyitott ajtómon. Nagypapaként meg végképp csúcsszuper lehet, hogy már X éve nem dolgozik "rendes" munkát, csak otthon építenek ezt azt, meg a gyerekeinek épít pl betlehemet, az összes (5) gyereke 200m-es, (na jó most a legkisebb fia már 2 km-re lakik, de hazajár ebédelni) körön belül lakik, az unokák simán átbandukolnak a kertjükbe és nagyon jó egészségnek örvendenek mindketten. Majdnem Kőszeg feeling :)
És mindez egyaltalán nem a német gazdagságból ered, csak éppen nem járnak messzire nyaralni, sokat dolgoznak saját maguk és szeretetben egymással küzdenek az életben.

Valami hasonló volt Augsburgban is