"Rövid" szösszenet a mai napról

Tegnap nagyon fáradt voltam, mivel csak 6 órát aludtam, előtte meg elég sokat "stresszeltem". Ebéd után negyed kettőkor brutálisan rámtört a fáradtság, és csak ültem a képernyő előtt és atommód koncentráltam, hogy ne csukódjanak le a szemeim. Sikertelenül. Végül akivel tanultam, lelépett kb fél kettőkor, adott még egy kis feladatot ( kb fél órányit), majd mondta, hogy holnap találkozunk, én meg örültem, hogy téphetek haza aludni. Ekkor betoppant a múltheti tanítóm, hogy tudom-e, hogy holnap megyek én is Münchenbe. Végül még adott ő is egy kalap feladatot, de szerencsére mozgósokat, úgyhogy sikerült felébrednem és mindent megcsinálnom. Ha lelépek hamar, tuti nem derült volna ki, hogy megyek én is...
Átalakultam ma "mérnökúrból" "kétkezimunkássá". Reggel hétre kellett ma mennem, de sajna fél óráig csak kávézgatás és dohányzás folyt, aztán elindultunk egy csini Ford Focussal (pedig nagyon bíztam benne, hogy BMW-vel fogunk döngetni). Nem volt rövid az út, de aztán megérkeztünk valami akármilyen helyre, mint este kiderült, nem is konkrétan a kedvenc autógyáramnak dolgozunk, hanem az megbízott egy céget, akik megbíztak minket, hogy dógozzunk. Végtelen sok kábelt cimkéztünk fel a robot körül, hogy később áttekinthető legyen. Elég koncentrálós munka volt, képet nem készítettem, mert nem egészen tudom, hogy mit szabad kiadni, meg mit nem.
Aztán megfigyelője lehettem egy nagy német balhénak, kiakadt az egyik munkatársam a másiknak, de nagyon szolidan lebonyolították egymás között.
Közben láttam két magyart is, a németjük alapján rögtön gondoltam, hogy azok, aztán később hallottam magyarul is beszélni őket. Elvileg még nem tudják, hogy én se helyi vagyok :)

Délben elmentem ebédelni az egyik munkatársammal, és fennakadtam rajta, hogy a kocsi, amivel jöttünk  müncheni rendszámú. Kérdeztem, hogy onnan jött-e, mire mondta, hogy nem; egy kis faluból Kelheim mellől. Mondta, hogy biztos nem ismerem, mire mondtam, hogy bebukta, mert mégis. Mikor a honnan kérdésére felvázoltam a vasárnapi kalandomat dióhéjban, szóhoz se jutott, és nem kérdezett többet. (Először azt ajánlották, hogy arrafelé menjek, onnan ismertem).
A munka ma sokkal fizikaibb volt, egész sok bögöly is volt, meg kemény drótokat kellett hajlítgatni, szóval nem volt túl kézkímélő. Viszont szükség volt a kreativitásomra is, és sikerült helyt állnom!
A maró plotter ("nyomtató") amivel dolgozom (és csak én tudtam kezelni a 4 emberből) reggel beadta az unalmast. Nem emelgette a fejét, ezért vagy szétszedte a lemezt, amibe kellett volna írnia, vagy 2 mm-el fölötte mozgott. Iszonyat idegesítő volt, mert elég nagy nyomás volt rajtam, és tuti volt, hogy kell még használni, de végtelen mennyiségű újraindítás, nyomkodás, drótkibehuzigálás, dühöngés után nagyjából ment újra. Viszont mivel a jó lapok, amiből a kinyomtatott dolgokat ki lehet pattintani elfogytak, ezért nekem kell nulláról készítenem a dolgokat, de nem ment elég mélyre a marófej. A lap alá nem lehet mást tenni, mert akkor elcsúszik és szemét a gyártmány, viszont kitaláltam, hogy az egész migyusz alá teszek. Az a lényeg, hogy nem volt magától érthetődő, viszont kitaláltam, és tutit tudtam gyártani!