Nem a márka teszi...

A hétvégén elmentem Nürnbergbe, mert ott cserediákoskodik az egyik cserkesz komám, és őt látogattam meg. Mivel már többen mondták hazánk nagy stopposai közül, hogy milyen királyul lehet ebben az országban stoppolni, ezért odafele mindenképpen stoppal akartam menni.

Ráadásul, bár úgy éreztem, hogy már otthon is nagyon menő autók járnak a városban meg mindenféle helyeken, most hogy visszajöttem, rájöttem, hogy nagyon visszacsúszott az ingerküszöböm, mert itt, egyszerűen nem csak gyönyörködni lehet az autókban, hanem mérlegelni kell, hogy melyiket bámuljam meg a sok jó közül, ami abban a pillanatban a közelben van.

Szóval előző nap megkérdeztem a németeket, hogy mit ajánlanak, hova álljak, és reggeli után ki is tekertem a legközelebbi felhajtóhoz. Lezártam a bringám a bokorba, majd kipenderültem a felhajtó elejére, ahol az első autó, egy A7-es mar le is "tekerte" az ablakát, hogy megkérdezze merre megyek. Gyönyörű autó, de dohányoztak benne, úgyhogy kevésbé bántam, hogy másik irányba ment tovább. Később többen megálltak, de mindenki München felé ment (pont ellenkező irány, csak egy ideig együtt megy a két pálya. )

Sajnos nem volt egy túl jó hely, mert volt egy lámpa, de a piros csak nagyon kevés (max 1-2) embert fogott fel, és sokan mentek csak a város másik végére is. Amikor már fél órát vártam és senki nem ment Nürnberg felé, egyszercsak egy nagyon kedves fickó a zöld lámpája és a mögötte jövő emberek ellenére megállt és felvett. Nagyon segítőkész volt; Nürnbergből származott, így ismerte a várost és elmondott mindent, hogy mit nézzek meg, meg azt is, hogy hol érdemes hazafele stoppolni:)

Amikor beszálltam, nagyon örültem a fuvarnak, de sajnáltam, hogy csak egy Seat :) aztán amikor beletaposott a gázba, akkor azért már erősen érződött a két literes motor a 170 lóerejével :), és szintén céges autó lévén (nem benzinarányosan fizet érte) 190-el nyomtuk végig, kivéve, ha volt előttünk valaki. A végén a belváros legbeljebbi pontján tett ki, és tényleg egy angyal volt, nagyon segítőkész. Ráadásul a fiával utaztunk hárman, aki szintén Mechatronikát "tanul", egy Ausbildungot végez egy cégnél. Egészen nagyszerű első tapasztalat volt, főleg ha egybevetjük, hogy a Mitfahrgelegenheit (továbbiakban mfg :) végignyálazásával legalább ennyi időt el szoktam tölteni, mint amennyit vártam, és eddig a három fuvaromból csak egy ember volt német és kedves. A többiek külföldiek, hallgatagok voltak, inkább a pénzért csinálták.

Talán ez a legfontosabb különbség, hogy itt aki felvesz, az nem vár el semmit, és mégis olyan sokan, annyit adnak. Nagyon gyakran óriási hála van bennem, és szívesen adnám már meg én a százszorost és "szenvedés", hogy nem tudom semmilyen kézzelfogható dologgal meghálálni a segítségüket, de mégis remélem, hogy ha nem is rajtam keresztül, de a jutalmuk megérkezik :)