Múlt hét végén már eléggé sokszor szontyolodtam el, hogy nem jön össze semmi, de aztán most minden kezd nagyon jóra fordulni.
Éjszakára pl nem sikerült lezárnom a bringámat (nem nyomtam össze a lakatot eléggé) és mégis ott várt reggel :) Aztán mentünk az egyetemre órát foglalni, óriási küzdelemre készítettek fel minket és bár 9től lehetett feliratkozni, a többiek már 7kor találkoztak... Ééééés másodikként sikerült mindenkit felírni az ideális órára!
Utána egy másik praktikumra is sikerült feliratkozni, amire pedig kérdéses volt, hogy egyaltalán bejutunk-e.
A bringával meg kenterbe vertem a többieket. Elmentünk a vasútállomásra, a többiek egyenesen villamossal, én meg még hazaugrottam valamiért, és még így is 10 percet vártam rájuk. Aztán visszafelejövet úgy döntöttem, hogy inkább nem akarok jogtalan előnyökhöz jutni a hipergyors biciklizés által, ezért lezártam a semmi közepén. Naiv elemzők azt gondolhatnák, hogy ezt azért tettem, mert keresztbeállt a kerekem, és egy métert nem tudtam megtenni a drótszamárral, és eszköz híján (ezt nem lehet gézzel orvosolni) nem tudtam mit tenni, de ez nem így van.
Aztán végül nem voltak még megtartva a délelőtti gyakorlataim, ezért haza tudtam jönni, és megint mennyei halrudacskákat ebédeltem. És ráadásul gyönyörűen letisztított konyha várt, úgyhogy öröm volt benne főzni! aztán én is nagyon kicsinosítottam magam után :)
Na most meg megyek a délutáni órákra
Update: egyre jobb a mai napom, most még a telefonomat is sikerült megcsinálni, úgyhogy már van német számom! És azt is tudom, hogy honnan fogok tudni szerszámot kölcsönözni!
1 megjegyzés:
Naiv elemzők azt gondolhatnák, hogy bolond vagy, de ez nem így van.
Megjegyzés küldése