Minimum 10 éve nem szédültem meg ennyire. Annyira az elájulás határán voltam, hogy bandukoltam, és tudtam, hogy ha mondjuk legugolnék, akkor utána biztos nem állnék fel. Meg leginkább ha akármit csinálok, akkor átesek a határ túloldalára menthetetlenül.
Újabb Lacrosse edzésen vagyok túl, mostanában úgy csináljuk, hogy az igazán jó feladatokat feles osztásban csináljuk. Tehát amíg a fél csapat egy félfocipályán először tyúklépésben majd 2 méterenként megállva "rohan" addig a másik csapat pl alkaron és lábujjhegyen fekszik merev testtel. A lelkesítéssel egy szál gond sincs, csak mindegyik gyakorlat olyan, hogy az első 2 másodpercben még élvezi az ember, de a harmadikban már rájön, hogy ez iszonyatosan nagyon kényelmetlen és abba kéne már hagyni. Na ilyenkor már elindult a harmadik ember a másik csoportból, szóval már csak naaagyon sokáig kell úgy maradni.
Ehhez képest utolsó gyakorlatként "hídban" kellett várni a másik csapatra, talpad a talajon, vállaid érnek le, amúgy feneket minél magasabbra. A legeslegkönnyebb volt tartani, szépen magasan sikerült végig csinálnom, azonban mikor felálltam, (nem is gyorsan) akkor iszonyatosan beszédültem. Aztán most fáj a hátizmom mint állat, már most izomlázam van benne.
Amúgy volt ma még egy praktikumom, egy elég nehéz amire viszont tök jól sikerült minden kérdésre válaszolnom, úgyhogy nagyon jól sikerült. Érdekes volt, két csoportban vagyunk, először hozzánk jött, kérdezte, hogy készültünk-e, mire rávágtuk, hogy naná. Mikor a másik csoporthoz ment, annak ellenére, hogy szerintem simán volt amit sokkal jobban tudtak nálunk mégis az volt a válasz, hogy hááát majd meglátjuk...
Látkép
2 megjegyzés:
un' los!
Ez az, hajrá magyarok!
Megjegyzés küldése