Most magamat nézegetem az ablakban!

Tisztelt Olvasók!

Ezen blogot saját akaratom teljes hiányában, csak külső kényszer hatására írom, a lentebb olvashatókért felelősséget nem vállalok.

                                                                           D.

Bár az elmúlt hét izgalmait előző bejegyzésemben már mind megemlítettem, de a jelenlévő nyomás hatására kénytelen vagyok leírni a kevésbé szórakoztató , esetleg unalmas eseményeket is.

Mint azt előzőleg említettem, hétfőn este érkeztem, vagyis inkább éjszaka, pontosabban kedd reggel, illetve hajnalban fél 3 tájékában, persze a lényeg az, hogy  Dávidnak!

Ez a nap elég fárasztóan telt mindkettőnk számára, hiszen egyikünk egyetemen volt, a másik meg otthon feküdt. Este azonban elmentünk a lacrosse edzésre, ahol nagyon jól érzetük magunkat, és bár féltem tőle egy kicsit, végül nem kellet szégyenkeznem nagyon Dávid teljesítménye miatt sem. Késő éjszaka érkeztünk haza, úgyhogy csak beestünk az ágyba.

Szerda lett, és este. Ekkor akartam megmutatni Origami tudásomat, de ő balga fejjel minden előkészület kikapott.*

Másnap meglátogattam Dávid vízalattirögby edzését, amin sajnos nem vehettem részt, mert nem jött rám a nadrág, és amúgy se akartak engedni úszógumiban játszani. Kintről akár láthattam is volna valamit a játékból, ha nem a medence mellet táncoló lányokat néztem volna végig.

Péntek este megnéztük aPa lotát, ahol találtunk egy szökőkutat, és úgy döntöttem, hogy ahelyett hogy átugranám én inkább megmártózom benne cipőstül. A hétvégén még sokat mókáztunk, és csúnya volt látni, hogy valaki mennyire nem tud veszíteni, de legalább a repülői sem túl szépek.

Még sok mindent tudnék írni, de mivel Dávid nem segít ezért a blognak hirtelen vége szakad

*Dávid és az Origami tudásom papírrepülő párbaja, mely során az előbb megnevezett állt a nem túl nagy, de annál szűkebb, viszont sok búvóhellyel rendelkező szoba egyik végében, és Sjómagam a másikban. A játék persze nem babra, hanem fejre ment. Végül természetesen, ami előre várható volt, mert mindenki számított rá a szobában, Dávid fejét találta el a tudás repülője.

Írta és rendezte: Leona ( Dávidot kell kérdezni)