Uuuuh de jó kedvem lett mostanra...

Máma elhatároztam, hogy ha fú ha fagy, addig alszom  ameddig csak birok (azért a szokásos 12-kor szóló vekkert beállítottam, hogy legalább tudjam, hogy nagyjából mennyi az idő, ha nagyon belejönnék az alvásba...)

Végül 10 felé már fel is ébredtem. Nagyon hosszú listám volt/van már, hogy miket kell csinálnom, úgyhogy rögtön neki is láttam (miután olvastam Krisótól és Máriától a nagyon vidám és pozitiv, nekem is energiát adó leveleket.) Kezdtem egy mosogatással, amit már régóta halogattam, és nagyon rossznak ígérkezett. Szerencsére beáztattam mialatt megreggeliztem, így mikor mosogatásra került a sor, gyakorlatilag semmi teendőm nem volt, csak mint a bűvésztrükkökben: rá kellett fújnom és már tiszta volt!

Aztán következett a mosás projekt. Abból is már nagy halom összgyűlt és rettegtem, hogy nem lesz már szabad mosógép, mivel (gondoltam) mindenkinek ilyenkor jut eszébe a téma, amikor nem lehet semmit csinálni... Szerencsére kaptam egy nagyobb hátizsákot az egyetemtől, úgyhogy abba belegyömöszöltem mindent és elindultam. Kiérve a lépcsőházba két galamb nézett szembe velem!

Életem kockáztatásával lekergettem őket 2,5 emeletet (már szerintem egy ideje bent voltak, mert kb meg is foghattam volna őket, annyira nem reagáltak a hesegetésre. Mikor lejutottunk a bejárathoz, kitártam azt és elbújtam mögé, mire szép lassan kimerészkedtek. Így végül végre lejutottam a mosógépekhez.

Itten beraktam a cuccaimat, de nem tudtam, hogyan kéne használni az egész masinát, ráadásul egy kártyával kéne fizetnem. Végül a kártyát sikerült előbb elintéznem amin elindult egy számláló (nem egészen értem, hogy miért), majd pár gomb nyomogatása után a gép is elindult, de nem raktam még bele anyagokat. Ígyaztán ezt utólag pótoltam valamilyen módon... Az eredményről egyelőre annyit tudok, hogy a ruhák vizesek lettek, a tisztaságukkal meg szintén egész elégedett vagyok :)

Következhetett volna a bicikliszerelés, csak éppen sajnos a srác, akinél a szerszámos kamra kulcsa van még mindig nincs sehol és senki nem tud róla semmit.

Végül egyszercsak elkezdett fájni a fejem... Még megfőztem egy óriási adag rizst (mostmár kétszeres vízzel (rizshez képest) de még mindig elég kemény maradt és kicsit sótlan is lett...) meg egy kis húst hozzá. Mire végeztem az ebéddel egyre rosszabb lett a fejfájásom, végül arra jutottam, hogy az ágyba fekszem lehúzott zsarukkal... mármint zsalukkal. Egy ideig bírtam végül olyan elviselhetetlen lett (és csak romlott), hogy elhatároztam, hogy át kell jussak valahogy Sanyihoz, akinél tudtommal van valami szer ellene :) Átmásztam hozzá, de nagyon nagyon rossz volt :(

Szerencsére Dr Sanyi adott nekem cuccot, így már volt esély a túlélésre és lementem az előre leegyeztetett pingpongra, hogy az feledtesse a fejfájásom. Ez olyan jól sikerült, hogy sorra vertem el mindenkit, a legszebb egy 11-2-es győzelmem lett :)

A végére már nagyon jó lett a kedvem, a fejfájásnak nyoma veszett és boldogan mentem be a templomba. Az elején azon gondolkoztam, hogy milyen jó dolgom van, pont a legközelebbi templomban van Karlsruhe egyetlen diákmiséje!

Megkezdődött a mise, egy Kameruni fiatalokból álló zenés kórus táncolt elöl és doboltak, csörgőztek énekeltek kameruniul, közben meg a pap helyett teljes katonai díszegyenruhába (pl térdig érő csizma stb) kezdtek jönni fiúk mindig egy zászlóvivő + 2 másik ember (mint a cserkészek). Végül 5 zászló után megjelent a pap is. Akiről megállapítottam, hogy hiszen ez a pap ez az a "srác" akivel tegnap spannoltam reggeli közben :) Akkor még nem tudtam, hogy ő pap :)

A mise is nagyon kircsi volt, Kameruniak nagyon tolták a partyt saját nyelvükön, franciául és angolul, táncoltak meg mindent hejehujáztak, közben velük szembe a német hívek álltak mint a cövek :)
Aztán egy német (KHG-s) kórus is énekelt közben, ők meg király basszusgitárral meg zongorával játszottak. Az is nagyon jó volt.

A végén meghívtak még egy kis pezsgőzésre, meg nagyon finom sütiket adtak, úgyhogy kb meg is vacsoráztam :) Tök jó volt, hogy beszéltem pár emberrel akik voltak szombaton, meg egy újjal is megismerkedtem, úgyhogy úgy érzem, hogy belekerültem a pozitiv spirálba, hogy egyre több jófej fiatalt ismerek meg. Amúgy a templomban tényleg nagyon sok diák van, és valóban élő a közösség! Végén még beszéltem a pappal is pár szót, a KHG-s találkozók is pont kedden vannak, mint a Lacrosse, de végül megbeszéltük a pappal, hogy lehet azt, hogy odamegyek a KHG elejére, aztán még edzésre is eljutok!

Szóval nagyon jóra fordult a mai napom, és még a VIK-es lánnyal (Zsuzsóval) is összfutottam hazauton, aki mondta, hogy amúgy ismeri mindkét bratyómat :)

Most meg elkezdek iszonyatosan rendszeres életet élni és olyan hamar lefekszem (tervek szerint), hogy ihaj!