Jeeeehaaaa

Hipppper díszes lett a szobám!

Ma megvilágosodtam, hogy mitől nem lesz unalmas a szobám! Elegem van, hogy csak fehérek a falak! Mostmár nem csak egy ronda naptár van a falon, hanem sok színes... ja nem! FEHÉR cetli!!!!

Na jó, szóval az a helyzet, hogy kitaláltam hogy egy grafikus megjelenítéssel fogom motiválni magamat. A cetlikre írtam, hogy miket csinálok/kéne csinálnom és a fontosság sürgősség szerint vannak a magasságok... ez még béta verzió, lehet a végén Sürgős - Fontos mátrix lesz belőle...

Szerencse, vagy szerencsétlenség?

Ki tudná azt megmondani...

emlékeztek erre a kínai mesére?
Krisó nagyon szorgalmasan továbbítja nekem az UWR-es leveleket, nagyobb baj, hogy ezek mindig arról szólnak, hogy miért nem lesz edzés. Megint kaptam egy ilyet, ami eléggé elszomorított... Aztán ma mégis jó volt, hogy kimaradt és pont most az edzés, mert a gyakorlatom fél háromtól fél nyolcig tartott, tehát pont az edzés végéig.

Amúgy amit még nem írtam meg keddről, pedig szuper volt, hogy:
Aldiban nem tudom hogy hogyan csinálják, de működik a rendszer amit a tescóban otthon mindig láttam reklámozva, de csak kamu volt. Mégpedig, hogy ha 3-nál többen állnak sorba a kasszánál azonnal nyitják a következő kasszát. Ha van már nyitva kettő, ha nincs, ha dél van ha este 6.
Szóval most is épp akkor nyitott egy új, amikor beálltam a sorba, mire bemondták hárman átsprinteltünk és mögém döcögött egy bácsi egy darab vajjal. Bár nekem se volt túl sok dolgom, de határozottan több volt egy darab vajnál, úgyhogy rámosolyogtam és mondtam, hogy menjen előre... Nnna több se kellett, beindult a domino, az előttem levő nő is felnézett, mosolygott, majd ment tovább a bácsi. A sor elején egy másik úr állt, aki körülbelül még két tejet és egy kenyeret vett a saját vaján kívül, mégis előre engedte a bácsit, aki meg nagy boldogan mosolyogva köszönte meg mindenkinek, és bár elvileg mindenki vesztett evvel 2 másodpercet az életéből, szerintem amennyi erőt adott az immunrendszerünknek a vidámság, az minimum plusz 20 perc majd a végén... aztán meg ha még bejön az örökkévalóság is, akkor egészen megérte a 2 másodperc....(azért hatott ez a 3 félév matektanulás az egyetemen...)

Mint az ilyen videókban...

Bár a KIT-n nincs Biomechatronika okatatás...

... a drága Lacrosse-os társaim gondoskodnak, hogy azért fejlődjenek anatómiai ismereteim. Múlt héten a hát izmaival ismerkedtünk, most határozottan érzem az összes izmomat a derekam és a térdem között... Minden felállásomnál megállapíthatom, hogy szerencsére a fenekem nem csak kényelmes ülésre van, hanem bizony lapulnak ott is izmok :)

Ha kedd, ...

... akkor A'dr! nomdunom!
A mai edzésről nem tudom melyik Rejtő Jenő könyv jutott eszembe, az a lényeg, hogy legalább Kristóf biztos tudja, hogy mire gondolok. Szóval az edző fekszik a földön 40 m-re tőlem, sisakban (ami feszíti az alsó állkapcsát) arccal a földhöz tapadva és úgy mondja az utasításokat.

Szerencsére már 7. hete járok edzésre, ezért tudom, hogy mit kell csinálni, de külső szemlélőnek már újra úgy néz ki az edzés, mint a legelején (amikor csak régi motorosok voltak, és nekünk 6 újoncnak mindig mindent fordítottak)
Egy kiabál valamit - nem történik semmi, majd előreüvölt mint a sakál mire 60 ember pl elkezd sprintelni egymás felé majd hátrál és visszafekszik. De kb 15 féle gyakorlat van, és tényleg abból tudom néha, hogy melyik jön éppen, hogy egy két hasonló betűt elcsípek :) De pöpec :)

És most tépek aludni, még pont időben éjfél előtt :))))

A cím...

...régóta érlelődik bennem... és már többször változott.

Péntek este az lett volna, hogy életem 5. BMW-s útja. És talán áradoztam volna, hogy mennyire menő volt, hogy 140-el mentünk. De időközben sok minden átértékelődött bennem, mondjuk annak az útnak a jelentősége mindenképpen. A társaság nem volt túl fényes, sőt. 4-en voltunk, 2 barna bőrű (az egyik ennek ellenére német volt - már itt született) lány, a sofőr, akit nagyon nehezen értettem, szerintem nem volt német és én. Szerencsére elöl ülhettem, úgyhogy kényelmes volt az út, de egy szót nem beszéltünk a 4 órán keresztül (kivéve párat mikor a srác kiment pisilni), de legalább jókat aludtam. A kocsi a korához képest jó volt, de ez annyit tesz, minthogy régi kocsi volt ennek ellenére jó felszerelésekkel. A hétvége további részei annyira jók voltak, hogy bár arra számítottam, hogy ez mély nyomot fog bennem hagyni (nagyon pozitív irányba), gyakorlatilag elenyésző a fontossága.

A hétvége alatt eszembe se jutott/ nem volt időm ilyeneken még gondolkozni se, mert annyi jóval árasztott el a kedvenc bratyóreszem, olyan jókat mókáztunk együtt és hiper jól éreztem magam. (Evvel szerencsére ő is így volt.)
Ötletem se volt, hogy mit fogunk együtt csinálni, de aztán tök sok jó dologgal készült Krisó, úgyhogy nagyon királyul sikerült. Pózoltunk németországban (durva, mi?!) de aztán átmentünk Belgiumon keresztül Hollandia legmagasabb pontjára, hogy aztán persze Tudjukki nyerjen, majd megismételtük először Bazsival végrehajtott garantált hányingerkeltő nagyon mókás játékot. Közben tök jót bicikliztünk, meg sokat beszéltünk és nagyon nagyon jót főztünk. Mostmár több ötletem van, hogy mit csináljak itthon. Moziban is jártunk ami nagyon menő volt együtt, a film is jó volt, de a társaság még sokkal többet dobott rajta. Este meg járkáltunk kicsit a belvárosban, ami gyönyörű volt. Bár kevesebb mint 1,5 évvel ezelőtt jártam ott, és bejártam már ugyanazokat az utakat, mégis teljesen más volt. Egyrészt már nem építkeztek a városházánál és ezért láttam a hátulját is, ami 50-szer olyan szép mint az eleje és szerintem szebb és mesebelibb kastély feelingje van a kivilágítástól, mint a Neuschwansteinnek. És pont elcsíptem a Weinachtsmarktot (nálunk még nem is indult be), ami nagyon drága, de szép volt.

Szóval szuper hétvégém volt, és közben még meg is szabadultam a hajam túlnyomó többségétől, arra hivatkozva, hogy kipróbáljuk a hajamon az új hipergépet. Végül ollóval vágott jobbnál jobb frizurákat a Mesterfodrász Úr, aminek következtében végül jó rövid lett a hajam. Szerintem az elmúlt 3 évben nem volt ilyen rövid hajam, mégis MFF (Menő Friszkó Faragó) Úron kívül 3 nap alatt még csak három embernek tűnt fel a változás annyira, hogy szóvá is tegye:
- egy gépész srácnak (a mechások közül senki nem mondott SEMMIT pedig 24-7-365 együtt vagyunk...)
- a velem egy szinten élő új lánynak, akit pénteken ismertem meg (most költözött be, lecserélte az előző Tunéziai lányt. A változatosság kedvéért ugyanonnan jött :)
- ÉÉÉÉÉS az egyik lacrosse-os srácnak, aki ráadásul edző... teljesen meglepődtem, hogy így emlékszik (min 50-en vagyunk újak és azért változik a társaság...)

És még visszatérve az Aachenben töltött időhöz: a végén még egy igazán NAGY ölelést is kaptam, és nem is csak amolyan kiprovokáltat, hanem olyat, amilyet Kristóftól ritkán kap az ember, de ha mégis, akkor a magamfajta a fellegekben jár :)

Aztán a következő cím ötletem "MÉG 10 NAP..." lett volna.  Időközben már csak 9! (és még ha sokáig írom, akkor csak 8...) Ezt majd később kifejtem, mikor már magam is tudom, hogy miről beszélek :)

Aztán hazamentem...

hölgyek idáig olvassák :) akik nem kapnak hülyét a kocsikról való beszámolóimtól és az "adrenalinhajhászásomtól" azok olvashatnak tovább :)

amire számítottam

Szóval nem akárhogy jöttem haza... Kifele is meg vissza is mitfahrgelegenheittal mentem, mert az olcsó, sok ajánlat volt nekem ideális időkben hirdetve, és gyors is eléggé. Kifelé nagyon megörültem, mikor megláttam a BMW-s hirdetést, kifele is mehettem volna evvel, csak a VW passat nem igazán nyerte el a tetszésem, meg mivel mindegyik 20€-ba került és ez csak 15€-be, ezért féltem, hogy ez valami olyan aki mindenképpen akar utastársakat, mert rászorul a pénzre.

Mint kiderült egyaltalán nem így volt, sokkal inkább, pontosan azért kér kevesebbet, mert szerintem egyaltalán nincs rá szüksége. A csávó azért teszi meg rendszeresen az Aachen-KA távot, mert fent lakik és itt dolgozik. A családja meg Krisónál várja. Az alternativ költsége (khm khm, milyen művelt itt valaki) valószínűleg elég nagy, ezért nem a legrövidebb úton jöttünk, hanem a leggyorsabban. Ez azt jelentette, hogy egy jó nagy kerülővel, de olyan úton, ahol "nincs folyamatosan 130-as korlátozás".

amihez hasonlóval mentem

Amúgy nagyon rendes és törvénytisztelő volt a sofőr, szóval valóban minden táblát betartottunk, és nem is nyomtuk le igazán az embereket, hanem amikor lehetett akkor mentünk ezerrel, és ha mondjuk csak egy ember volt előttünk, akkor annak még emberi távolságból indexelve jelezte, hogy mi még gyorsabban mennénk. Szerintem teljesen jó volt ez így, végig biztonságban éreztem magam, és nem is éreztem magunkat aggresszivnek.

és amit leszorítottunk laza balra indexeléssel de a korlátozások alatt (amit mi betartottunk) mindig visszaelőzött

Még a jobbratartás szabályait is nagyon rendesen betartottuk, így előfordult, hogy a háromsávos autópálya legkülső sávjában 140-el mentünk. Amúgy simán felhúzta 220-ig is, és a kb 400 km-en át korlátozás mentes szakaszon SENKI nem előzött meg minket! Furcsa volt, amikor a gyorsabbnál gyorsabb álomautókat előzgettük és nem hittem a szememnek, amikor egy gyönyörű hátsó lámpát láttam a jobb oldalunkon, majd megelőzve megállapítottam, hogy itt bizony komoly dolgokról van szó: ilyet előztünk!

amit alig volt időm felismerni, mert olyan tempóban előztük meg

Amúgy hazafele már mindenki német volt a kocsiban, más is volt a hangulat (a kocsiban min 4 i-vel kezdődő telefontulajdonos ült (a sofőré nem tudom milyen volt) de végül itt is tudtam aludni és nagyon szuper utam volt.

Elég sokat írok az edzésekről...

Most is túl vagyok egy UWR-en (Vízalattirugbyn) és nagyon király volt. Nagyon jól megdolgoztat, viszonylag rövid időn belül mindenemet igénybe veszem (legalábbis a fizikai izmaim közül) és nagyon jó kihívás. Bár nem sikerült még egyszer se meccs alatt valódi gólt szereznem, mégis tök sok sikerélményt nyújt. Meg talán azért is közel áll a szívemhez, mert a levegőtlenség által sok kis új lehetőségből áll, nem lehet igazán elveszteni/feladni. Szóval nagyon baba volt és még egy kisegeret is láttam az egyetemen odafele menet!

=kisegér (azok kedvéért akik nem tudnák, mi az...)

Trotzdem

Bár elég fárasztó napom volt, mégis egész jól sikerült leülnöm tanulni suli után. A hátamban meg még mindig olyan izomláz van, hogy ihaj, olyan mintha érezném külön a kis izomrostjaimat, és fel tudnám sorolni, hogy mi hol van a hátamban meg derekamban. Minek nekem Bodies kiállításra menni...

AUFGEHT'S JUNGS!!!

Minimum 10 éve nem szédültem meg ennyire. Annyira az elájulás határán voltam, hogy bandukoltam, és tudtam, hogy ha mondjuk legugolnék, akkor utána biztos nem állnék fel. Meg leginkább ha akármit csinálok, akkor átesek a határ túloldalára menthetetlenül.

Újabb Lacrosse edzésen vagyok túl, mostanában úgy csináljuk, hogy az igazán jó feladatokat feles osztásban csináljuk. Tehát amíg a fél csapat egy félfocipályán először tyúklépésben majd 2 méterenként megállva "rohan" addig a másik csapat pl alkaron és lábujjhegyen fekszik merev testtel. A lelkesítéssel egy szál gond sincs, csak mindegyik gyakorlat olyan, hogy az első 2 másodpercben még élvezi az ember, de a harmadikban már rájön, hogy ez iszonyatosan nagyon kényelmetlen és abba kéne már hagyni. Na ilyenkor már elindult a harmadik ember a másik csoportból, szóval már csak naaagyon sokáig kell úgy maradni.

Ehhez képest utolsó gyakorlatként "hídban" kellett várni a másik csapatra, talpad a talajon, vállaid érnek le, amúgy feneket minél magasabbra. A legeslegkönnyebb volt tartani, szépen magasan sikerült végig csinálnom, azonban mikor felálltam, (nem is gyorsan) akkor iszonyatosan beszédültem. Aztán most fáj a hátizmom mint állat, már most izomlázam van benne.

Amúgy volt ma még egy praktikumom, egy elég nehéz amire viszont tök jól sikerült minden kérdésre válaszolnom, úgyhogy nagyon jól sikerült. Érdekes volt, két csoportban vagyunk, először hozzánk jött, kérdezte, hogy készültünk-e, mire rávágtuk, hogy naná. Mikor a másik csoporthoz ment, annak ellenére, hogy szerintem simán volt amit sokkal jobban tudtak nálunk mégis az volt a válasz, hogy hááát majd meglátjuk...

papír - fa - ló

Tudniillik nem kő - papír - olló... Szóval a címben szereplő én lennék, minekutána kb 1 hónap alatt teleírtam 160 oldalt jegyzettel és az összes újrahasznosított papírom is elfogyott. Már csak a nyomtatásból (címoldalt mindig nyomtatnak pluszba) hátramaradt sok szép színes lapom van csak.

koncert vs tanulás

Próbálom nagyon beosztani az időmet, és minden eszközzel a tanulásra sarkallni magamat, de nem megy. Most viszont tök jó dolgom van, a koleszunk aljában van egy zongora, amin valaki valami nagyon vidám jazz szerűt játszik, és ez bejön az ablakomon és könnyít a tanuláson  :)

Amúgy ma reggel is szükség volt a kreativitásomra és iszonyatosan feldobott, amikor meg tudtam oldani a feladatot (legalábbis az első részét). Tök nagy sikerélményt adnak a kis értékek, amiket kreatívan a hulladékokból teremtek elő. Most pl nem volt a helyén a közös szárító (remélem, hogy valaki használja...) viszont van egy másik, aminek teljesen szanaszét van törve az állványa, de a szárító része jó volna. Na mint a képen is látható talán, ezt sikerült megoldanom (wc papír gurigás és gyorskötözős próbálkozások után) a sok holmim aládúcolásával, és mivel iszonyatosan sokmindent mostam ki ma, ezért nem, hogy az összes dobozom fel lett használva, de a szekrényemben és -en, kofferomon is ruha lóg és még az ágyam is tele van... már csak azt nem tudom, hogyan fogok lefeküdni aludni...

Irish musik...

Vajon mindenki szereti az ír zenét, csak van aki nem ismeri még,

vagy a véremben van, hogy egy ilyen szuper zenére táncra perdülök még akkor is, ha éppen akkor öltözni kezdtem. Lehet, hogy mondjuk egy jó hangulat is segít a dolgon, de olyan jót táncikáltam itt magamban, hogy csak na :)

ps.: azt mondjuk jelezném, hogy nekem nem pontosan ez van meg, hanem egy még sokkal jobb :)

Tékozló fiú?!

Bár erről azt hiszem csak én tudtam, és most sem árulom el senkinek, de kb három hónapja elvesztettem a fülhallgatómat. Az elején annyira nem zavart, aztán egy időben mindent átkutattam az utolsó (előtti) zsebig, minden gatyámat, pulcsimat, kabátomat. Semmi...

Mostanában néztem már, hogy amúgy se működött már a gombja (ami elég fontos), úgyhogy lehet veszek majd egy olcsó újat, de aztán mindig csak halogattam, annyira nem olcsó, meg egészen jól meg voltam nélküle. Felmerült bennem, hogy esetleg beruházzak a hiper szuper, még kényelmesebb új fajta apple fülhallgatóra, de aztán nem volt igazán égető a probléma, így nem lett belőle semmi.

Ma aztán mentem Trambulinra megint. Reggel iszonyatosan fájt a térdem, alig bírtam letekerni ezt a 200 m-t, pedig ma van a legközelebbi órám, és tényleg alig kell menni, de valószínűleg a tegnapi edzéstől megfájdult. Végül 5 órára kibírható lett, így gyorsan felkerekedtem és elszáguldoztam trambulinozni. Olyan jó, hogy mindig csinálok valami új gyakorlatot és mindig tud sikerélményt okozni. Szóval a végén mikor felmarkoltam a cuccomat, megláttam a télikabátomat, amit csak úgy a táskámra raktam, belseje volt kifelé, hogy a belső zsebében lapul valami. Gyakran oda rakom a telefonom télen, de amúgy kb soha nem használom. És akkor mint a villámcsapás rájöttem, hogy bizony itt van az utolsó átkutatandó zsebem, amiben valóban ott lapult a fülhallgatóm és a hosszú pihenő alatt még a gombja is jobb belátásra kényszerült és megjavult. Az ám, de mikor megint elkezdtem parancsolgatni neki, az németül szólt vissza!!!

Szóval mostmár újra van fülhallgatóm, bár nem hiszem, hogy sokat fogom használni...

Hardcore UnterWasserRugby

Túl vagyok a mai edzésen is.

Ma sokkal keményebb volt, mert jóval kevesebben voltunk, így többet köllött dolgozni.
Szerintem kb ez az egyetlen sport, amiben a kezdőket rögtön csatárnak teszik be... Ami nagyon jó dolog. Ma is többször támadtunk, én is ott voltam az élvonalban, szokásos adrenalinbomba és +3l virtuális tüdő (az ember azt hiszi, hogy ott van, és felhasználhatja, és e szerint is cselekszik, közben ez nem létezik). A gondok csak ott léptek ki, hogy miután egy fél óra után feljöttem a víz fölé, konstatáltam, hogy bizony itten nincs visszaút, minekutána a pipa szelepét én biz útközben elhagytam. Ezt még nem sikerült megfejtenem, hgoy vajon a harcok közben-e, vagy amikor feltörök és iszonyat erővel nyomom ki a maradék kis levegőt magamból. Mindenesetre ilyenkor olyan vagyok mint egy hátára esett bogár, még a víz tetején se tudok megmaradni, mert eddigre már megszoktam a pipát, amit rágok tovább, csak éppen vizet szippantgatok fel.

Sajnos cserélni se tudok másokkal, mert nem találom a szelepet... na jó szóval ez naaaagyon rossz helyzet, ámde lehet még rontani a szituáción! Mindehhez a mai edzésen 3-szor görcsölt be iiiiiiszonyatosan a vádlim/lábfejem (néha ez, néha az, néha már minden...) és bár 3-an cseréltük egymást, mégis mikor kiusztam kb rögtön jött a srác, hogy váltson, így alig pihentem...

Dddde, nagyon király sport és nagyon jól lehet benne küzdeni!


Tja és a nap másik csúcspontja az volt, mikor hazajöttem és az fogadott, hogy a konyha megint tiszta retek (most pont ráadásul tudom is, hogy ki csinálta) és ezért elvitték az összes edényünket a szárítóval éééééééééés a mosogatószivacsainkkal együtt és még fizetnünk is kell, ha nem takarítjuk le. Ígyaztán sikamikáltam délután a csuvát és mérgelődtem.

Azt még megértem, hogy miért ne hagyjuk dzsuvásan a főzőlapot, de hogy miért nem száríthatunk egy szárítóállványon, ha direkt erre van tervezve, és miért nem maradhat a mosdó mellett két haszontalan szivacs az egyszerűen sehogyse megy a fejembe. Ezek semmit nem rontanak a koli értékén, és ha nekünk rossz igénytelen környezetben élni, akkor majd megváltoztatjuk mi, nehogymá egy házinéni pesztráljon minket.... aaaaah!

Méééég hiperkirályabb lett!

Nem hogy gyártottam egy szemetest amivel pénzt spóroltam, miközben azonban nem igénytelen a szobám, hanem még az amúgy óriási pazarló kártyakézbesítő csomagomat is beépítettem, így már zárt szemetesem van, aminek még nyitó fogantyúja is van minden oldalon (kivéve, ahol a forgástengelye van)!

Kaptam még egy kártyát (most épp a DHL-től).  Még otthon kivettem az összes otthoni dolgot (könyvtárjegy stb) mégis most majdnem annyi műanyag kártyám van (diák, bankkártya, ez, az stb), mint mikor kiskoromban gyűjtöttem a telefon és minden egyéb kártyát. És ráadásul a legtöbbet valóban használom is sokszor...

Szóval a legutóbb érkezett kártyámat egy A5-ös méretű, kb 5 cm vastag erőskartondobozban adták oda. Először azt hittem, hogy egy telefondockolót kapok, ehelyett egy db lap és a kártya volt benne. Nem volt szívem kidobni a cuccot, és ma egyszercsak támadt egy szuper ötletem, és nyitható szemetest gyártottam :)

A következő lépés már csak az lesz, hogy egy cérnát is belefűzök és akkor az asztalomtól nyitható lesz, és innen próbálgathatok beletalálni:)

A kihagyás oka

Na most egy kicsit ritkán születtek új bejegyzések, legfőképpen azért, mert Domi itt volt és nagyon jókat mókáztunk helyette együtt. Sajnos sokkal kevesebbet tudtam emiatt aludni, úgyhogy tegnap jó beteg is lettem, de mára már talán elmúlt. Legalábbis az étvágyam már annyira megjött, hogy lehet hogy fogok már vacsorázni, és nem húzom ki az 1 eurós kekszel két napig... Nem is találtam sehol sajna rendes háztartási kekszet, úgy Butterkekszen éltem, meg kamillán... ebből az egyikhez nem volt szűrőm, ami igen megnehezítette a bevitelt, legalábbis kicsit kevésbé élvezetes lett tőle...

Aztán hétvégén vettem egy lakatot, pénteken megvettem délután neten, másnap meg már ki is hozták! Mivel majdnem 1,5 szer annyiba került, mint a biciklim, így mostmár nem attól félek, hogy ellopják a bringámat a lakat ellenére, hanem hogy egyik napról a másikra eltűnik a lakatom a bicikli ellenére... 

Meg úgy tűnik, megyek majd Krisót látogatni ráadásul nem is akárhogy, hanem mitfahrgelegenheittal. És az még mind semmi, mert oda BMW-vel, haza meg Merzedessel készülök jönni :)

Most megint ráfekszem amúgy a tanulásra, meg csütörtökön lesz majd egy "lacrosse party" arra kiváncsi vagyok milyen lesz...

No röviden ennyi most a helyzet, majd remélem az egészségemmel a sok és viccesebb bejegyzések is visszajönnek.

Most magamat nézegetem az ablakban!

Tisztelt Olvasók!

Ezen blogot saját akaratom teljes hiányában, csak külső kényszer hatására írom, a lentebb olvashatókért felelősséget nem vállalok.

                                                                           D.

Bár az elmúlt hét izgalmait előző bejegyzésemben már mind megemlítettem, de a jelenlévő nyomás hatására kénytelen vagyok leírni a kevésbé szórakoztató , esetleg unalmas eseményeket is.

Mint azt előzőleg említettem, hétfőn este érkeztem, vagyis inkább éjszaka, pontosabban kedd reggel, illetve hajnalban fél 3 tájékában, persze a lényeg az, hogy  Dávidnak!

Ez a nap elég fárasztóan telt mindkettőnk számára, hiszen egyikünk egyetemen volt, a másik meg otthon feküdt. Este azonban elmentünk a lacrosse edzésre, ahol nagyon jól érzetük magunkat, és bár féltem tőle egy kicsit, végül nem kellet szégyenkeznem nagyon Dávid teljesítménye miatt sem. Késő éjszaka érkeztünk haza, úgyhogy csak beestünk az ágyba.

Szerda lett, és este. Ekkor akartam megmutatni Origami tudásomat, de ő balga fejjel minden előkészület kikapott.*

Másnap meglátogattam Dávid vízalattirögby edzését, amin sajnos nem vehettem részt, mert nem jött rám a nadrág, és amúgy se akartak engedni úszógumiban játszani. Kintről akár láthattam is volna valamit a játékból, ha nem a medence mellet táncoló lányokat néztem volna végig.

Péntek este megnéztük aPa lotát, ahol találtunk egy szökőkutat, és úgy döntöttem, hogy ahelyett hogy átugranám én inkább megmártózom benne cipőstül. A hétvégén még sokat mókáztunk, és csúnya volt látni, hogy valaki mennyire nem tud veszíteni, de legalább a repülői sem túl szépek.

Még sok mindent tudnék írni, de mivel Dávid nem segít ezért a blognak hirtelen vége szakad

*Dávid és az Origami tudásom papírrepülő párbaja, mely során az előbb megnevezett állt a nem túl nagy, de annál szűkebb, viszont sok búvóhellyel rendelkező szoba egyik végében, és Sjómagam a másikban. A játék persze nem babra, hanem fejre ment. Végül természetesen, ami előre várható volt, mert mindenki számított rá a szobában, Dávid fejét találta el a tudás repülője.

Írta és rendezte: Leona ( Dávidot kell kérdezni)

A hét eseményei by Domonkos Bodnár

Igen tisztelt olvasók!!!
 Megérkeztem. Ezután kipihentük magunkat. Még aznap reggel meg is reggeliztünk. Ebédidőben Dávid hazajött, és felzabálta a főztöm. És ezután este is hazajött, amikor ismét ettünk.
Szerdán nem zajlott sokkal másképp a napunk. Este megint lefeküdtünk.
Csütörtök egy kicsit lazább nap volt, ekkor nem sokat csináltunk, másnap viszont még annyit se.
Hál Istennek, a szombati nap kényelmes volt, így ki tudtuk pihenni a hét fáradalmait.

Impro

Tegnap voltam Trambulinozni megint, és alig hittem a fülemnek, mikor megkérdezték, hogy:
"Na és neked is van kedved jönni versenyezni?"

Az elején megijedtem, hogy milyen lesz az edzés, mert nagyon úgy tűnt, hogy magamra leszek utalva, de aztán egy nagyon jó fej sráccal voltam, aki sokat segített, hogy mit, hogy csináljak és már nagyon királyul ment a  végére. Úgy ugráltam, hogy ülésbe érkeztem, majd 180° fordulás a levegőben és újra ülésbe érkeztem. És ezt ismételtem amíg ki nem döglöttem, kb 5 teljes fordulatot minimum megtettem :)

Aztán elmentem Improszínházba... Nagyon szuper volt, iszonyatosan jól bevonták a közönséget is, és közben azon gondolkoztam, hogy hát hiszen a mi bulink is nagyon hasonló volt anno, úgyhogy gyorsan fel is írtam minden ötletet, hogy megint csináljunk olyat... mondjuk ahhoz elég nélkülözhetetlen egy kétméteres langalétra is, hogy igazán ütős legyen...

Ma meg tanultam, egy nagyot főztünk Sanyival, meg kipróbáltunk egy "bögrés sütit". Mivel két adagot csináltunk, meg nagy bögrém se volt, ezért inkább "Salátatálas -" vagy "Nagytányéros süti" lett, én eléggé meglepődtem az egész rendszeren, meg nem is volt olyan ütős elsőre, de aztán jött Dávid, aki mindig előre gondolkodik :) csak felnyúlt a polcára és levette a sütőcsokiját, amitől aztán olyan finom lett, hogy nnnna! (jól ráolvadt a tetejére)

Végül délután a tanulás szüneteiben pedig kitisztítottam a halál gány teafőzőt. Olyan gusztusos lett a kiindulási állapothoz képest, hogy nagyon. Eddig sose lehetett látni, hogy mennyit tölt bele az ember, mert a kis kukucskáló "üvegen" is 3 mm-es vízkő állt, az alján meg 5-6 mm volt, és mindig lejött egy guszti darab belőle. Ehhez képest, most már a műanyag falán is át lehet látni, olyan tiszta :)
Köszi a tippeket kedves Familiám ;)

Tja és még délután megnéztünk Sanyival közösen egy filmet itt nálam... a 23"-os képet a szoba másik feléből élveztük, és mikor a hang már kicsit túl hangos volt, csak lazán lenyúltam a telefonomért és lejjebb állítottam :) nagyon laza volt, hogy nem kell odamenjek az egérhez vagy valami...

Ami igazából történt November elsején:

Meghirdettem egy nagy gyümölcslevespartyt! (igazából eddig mindig, ha együtt ettünk, akkor mindenki beszállt, úgyhogy úgy gondoltam, hogy most is így lesz, de végül én hívtam meg mindenkit.)
Nagyon előrelátó módon megcsináltam előző este, szokásos Krisó féle hiperjó recept: kompótok, habtejszín és egy nagy joghurt. Végül gyakorlatilag két cseresznye kompót ment bele meg egy ananász, ozt ennyi volt, joghurtból meg nem volt tisztességes méretű így két kicsit vettem. Ha már kettőt veszek, gondoltam kétféle legyen, így egy eper meg egy áfonya nyert.

Másnap reggelre az egéééész átváltozott egy óriási áfonyajughurttá!!!!! Iszonyatosan jól nézett ki, de nem fotóztam, mert már mindenki itt volt mire elővettem, előtte meg nem láttam én se. Szóval mennyei áfonyajoghurtot ettünk cseresznyeméretű magozott áfonyával :) Nagyon jól sikerült, de sajnos rögtön elfogyott mind...

Előtte kb mindenki késett, de a relative korábban érkezőkkel BAS-t játszottunk (kocka, gyufa, basok, 21... nem tudom ki ismeri) örültem, mert mindenki élvezte, "ebéd" után meg mocsaraztunk. Az is elég jól sült el, természetesen első kör után mondanom se kell, hogy ki lett a király :)

Most meg elkezdtem olvasni egy "könyvet":  Fegyencedzés. Egy évfolyamtársam ajánlotta, egy edzéstervet ír le, de nagyon részletesen és "tudományosan", annak ellenére, hogy gyakorlatilag az eszköz nélküli hatékony edzésről ír, amit börtönben tanult, és amit legfőképp ott alkalmaznak. Kiváncsi vagyok, hogy hogy fog menni...

November 1.

Túl vagyok megint egy keddi napon, amikor délelőtt lemegy a 3 legfontosabb/legnehezebb tárgyunk. A fő baj csak az, hogy két óra alatt, így az egyikre sose tudok bejárni.

Este elmentünk egy halloween buliba. Oooooolyan sokan be voltak öltözve és ki voltak festve, hogy nagyon. És nagyon ijesztő alakok is voltak. Szokásos iszonyatosan nagy party volt mint múltkor, nagyon drága felszerelés ellenére ingyenes belépő, sok ember és természetesen senki nem táncol a mi szokásos stílusunkban.

Éjszakai research:

Annak ellenére, hogy benn maradt még 3,5 pajtásom a szekrényben: Co. Ferkó, Do Bozó, Hát Izsák (plusz még egy egy méteres doboz, de ő már a 3 pajtáson aludt) Jót aludtam a szekrényben :) Nagyon nagy ez a beépített szekrény és egyik este ellenállhatatlan vágyat és kíváncsiságot éreztem, hogy ott aludjak, hogy vajon lehetséges-e ott aludni, amit végül módosítottam tegnap estére, nehogy, ha rosszul sül el, ne tudjak figyelni a "suliban" a fáradtságtól. Végül nagyon jót aludtam, úgyhogy ez azt jelenti, hogy

VÁROK MINDEN KEDVES LÁTOGATÓT, az se jelent szűk keresztmetszetet, ha valaki "saját szobát" akar, nem akar velem egy légtérben aludni :) Mármint én vállalom, hogy átköltözöm, természetesen nem a vendégeket zárnám oda :)

Tja és a másik amit még nem publikáltam:

Sokan beszóltak a régi fehér kék kockás nadrágomra, hogy pizsama... Na ez a srác sokkal merészebb...