Ma elmentem snowboardozni

Nagyon esik már megint a hó, úgyhogy elmentem snowboardozni. Szokásom szerint száguldoztam mint állat, és szintén szokásom szerint, megint elnyaltam jó nagy sebességgel. Mostmár újra itthon vagyok a "jó meleg" szobában, de azért még fájok néha...*




*idegen tollakból: A csuklóm**







**a vicc csak az, hogy én nem voltam snowboardozni természetesen, ettől függetlenül néha belenyilall, mintha mégis.

Hó

Lehet, hogy olyan nagy itt a légnyomás, hogy kisebb a hó sűrűsége, mint a levegőé és ezért nem esnek le a hópihék, hanem csak röpködnek összevissza...

éééééés IGEN!

Megdöntöttem a saját rekordomat egy laza 10,5 órás tanulással máma (ebéd és egyéb szünetek nélkül)!

World record

Coming soon...

Na mostaztán írok is pár dolgot!

Ma is volt egy vizsgám. Múlt héten tartott a tanár egy konzultációt, ahol elmondott egész sok dolgot, hogy mi várható a vizsgában. Már évközben is nagyon nehéz volt ez a tárgy, gondoltam, most könnyebb lesz, de nagyon nem. Végül 2,5 nap alatt kigyűjtöttem minden témár a választ, amit mondott, összesen 12 oldal lett. Ma még kétszer áttanulmányoztam a jegyzetemet, ami elég jól sikerült, és tényleg elég szép átlátható lett számomra az egész, és úgy indultam neki, hogy tulajdonképpen kérdezhet olyat, hogy ötöst írok belőle, meg azért van kb minden témából olyan amire vagy nem, vagy csak keveset tudnék írni. Végül bementünk a terembe, egy naaaagyon meredek terem volt, sorok egymáshoz közel, és kb a válladig ért a következő sor asztala, ha álltál. Megint nagyon pontosan kezdtünk, szépen felolvasta a feltételeket, mindenhova név, számkódod kell legyen, különben nem értékelik stb, német precizitás (előző vizsgán még az összes feladatot is felolvasták) aztán kiosztották a vizsgafeladatokat (beszedés pedig ugyanilyen sorrendben... szóval azért itt nincs olyan káosz mint otthon szokott lenni).

Belekezdtem a vizsgába... Mint kiderült MINDENT megkérdezett, amit lediktált, szóval a min 12 oldalt kellett volna leírnom. És szokás szerint megint elég kevés idő volt rá, úgyhogy míg az elsőt végiggondoltam, meg próbáltam előkaparni a fejemből minden infót, addig egyszercsak rájöttem, hgoy itten semmire nem lesz időm, úgyhogy végigszáguldottam rajta amit rögtön tudtam beírtam, majd kb vége is volt az időnek (volt egy két számolós hely, ahol egyrészt, amilyen jól tudtam előtte a képleteket, olyan hipersebességgel felejtettem el azokat, majd mikor valamit rekonstruáltam, ki akartam számolni, de számológép komám nem engedte, mert nem kapott elég fényt... )

Szóval mivel minden feladat 1 pontos volt, ezért elég bizonytalan, hogy hogyan sikerült, de legalább a fele jegy már tuti megvan évközi munkából.

Aztán délután miután kiderült, hogy bebukódott egy második nagyszerű vállalkozás csírám is, elmentem az Edeckába. Így hívják a közeli drága boltot is, de van nem sokkal messzebb egy másik, ami hiper nagy volt, ezért gondoltam egy fokkal olcsóbb lesz. Még év elején kaptunk 50€-t utalványban, amit egészen sok helyen, de azért mégis korlátozott számún lehet felhasználni. Miután nagy nehezen vettem belőle egy nadrágot (naaaagyon utálok vásárolni) (először még találtam egy olyat ami jobban bejött, de kiderült, hogy már lukas a zsebénél...végül egy semmilyen farmert vettem csak, mert már megint nagyon impozáns színes nadrágok tetszettek meg, de tudom, hogy mindig színes ruhákat veszek, ezért egy idő után, már nem fogok tudni mit mivel hordani...)

Szóval elmentem ebbe a nagy boltba, de mint kiderült az is ugyanolyan hiper drága, 1,5 de inkább kétszer annyi mint az aldi. Végül egyszercsak elpattant bennem a húr és 3 dolog kivételével mindent visszapakoltam a polcokra, mert nem volt képem ennyi pénzt fölöslegesen kiadni még ha "ingyen" van is. Viszont útközben nagy bamba andalgás közben elmentem egy szobor mellett, aki visszamosolygott, úgyhogy kiderült, hogy nem csak reklámtábla, mint aminek hittem a szemem sarkából. Kezében ott figyelt a sütike, úgyhogy végül odamentem hozzá... Megszólalt, akkor már gyanús lett, hogy itten valami furcsa, második szavánál meg már határozottan tudtam, hogy mivel van dolgom: harmadik szava az volt, hogy a csoki egy SVÁJCI cégtől származik és ő is atommód olyan nyelven beszélt. A csoki is finom volt, de közben én meg örültem mint majom a sipkájának, hogy mindent nagyszerűen megértettem a dialekt ellenére, és a továbbiakban már arról álmodoztam, hogy milyen jó volna ott kikötni nyáron :)

Annyi mindent írnék,

De sajnos valahogy a rövid szüneteimben sose hajlik erre a szívem, hogy ide írjak.

Sose tanultam még napi ennyi órát, eddig a max 9 óra tiszta tanulás volt, de többször volt már 8 is, aztán vannak gyengébb napok, ma is csak 6 lesz és holnap vizsga.

Legjobb dolgok a héten

Vasárnap különleges mise volt, a felét nem is a pap tartotta. Nem a szokásos piros könyből énekeltünk (itteni hozsanna - ha valaki tudni akarja, hogy milyen dalok vannak benne, kérdezze Sziszómiszót, mert iszonyatosan nagyszerűen vissza tudja adni!), hanem abból, amiben "kircsi dalok vannak". Múltkor volt egy "félnyolcas" stílusú mise, akkor is ebből énekeltünk, volt egy nagyon pöpec zongorista lány (mármint a játéka volt a pöpec...) voltak gitárok is, furulya meg még egy csörgődob is (vagy szóval olyan amin üldögélnek oztán kelti magából a ritmust. A nagy különbség csak az volt, hogy alig volt ember, többek között azért, mert atombrutál ónos eső esett, és életveszélyes volt templomba menni. De tényleg nagyon durva volt.

NO de, most ugyanazeket az énekeket nyújtott ritmusokkal, szünetekkel mindennel énekeltük, csak orgonás kísérettel :) gondoltam közben Bazsi rád, hogy aki orgonás ilyet játszik, az már akár karib tengert is simán nyom :)

Aztán a másik megállapításom a héten született. Eddig mindig úgy voltam, hgoy este már nem lehet tanulni, mert nem fog az agyam, elvacsorázgatok levelek elszöszmötölöm az időm, majd megyek aludni. Na mostmár rájöttem, hogy ilyen nincsen, vacsorázni még korán szoktam, majd mikor este nehezebben megy a tanulás azonnal kikapcsolom a gépet, és tépek aludni, és nincsen semmiféle olyan releváns idejű holtidő, mint eddig volt mindig. Éppen ezért már elég korán is kelek (legalábbis a szokásoshoz képest mindenképpen. Ma már negyed nyolckor kirugdostam magam, mert akkor ébredtem magamtól, de legkésőbb 8-kor már reggelizni szoktam.

Aztán az agyam másik aspektusa is mókás volt a héten... Mindig mindent elfelejtek, de már nagyon jól belejöttem, a mindig minden felírásába. Így pl egyszer elfelejtettem a Trambulin edzést (ami relativ korán kezdődik) és akkor felírtam minden edzést a telefonomba, hogy szóljon, mikor el kell kezdenem készülődni, és mikor el kell indulnom (bringával). A hét elején kitaláltam, hogy majd valamikor elkészítem az utolsó finom pudingomat, és mivel szerda böjtös volt, így maradt a csütörtök. Tanultam egy nagy adagot, majd nagy boldogan kimentem főzni. Egész hamar elkészült, telenyomtam mazsolával, meg még babapiskótám is volt bele. Leültem, elkezdtem kanalazni, amikoris megszólalt a telefonom, hogy nekem negyed óra múlva a több mint 1 km-re levő medencében kéne uszikálnom... Szóval hiper gyors összpakolás, fél kilóméter rohanás (utána megállapítottam, hogy azért oda fogok érni... majd ott is voltam időben, de a többiek nem akartak feltűnni.

Végül négyen voltunk edzőstül, úgyhogy naaaagyon családias volt. Szerencsére az úszások is kicsit talán beginnerfriendlybbek voltak, vagy nem tudom, hogyan,
DE
sikerült többször egymás után átusznom az 50 méteres medencét egy levegővel, úúúúúgy, hogy a sekély végéről indultam: kb 2 méter mélyen indulás, szép lassan pedálozás, majd mikor elfogyott a levegőd, meglátod , hogy megváltozott alattad a "talaj" = elértél a feléhez, itt még talán 2 méterrel lejjebb mész, maaaajd ha nagyon király, akkor elúszol a sarokig, azt nagy lazán megérinted, majd az utolsó utáni utáni levegőadagodat regenerálva, amit már a májad és a vakbeled közötti résből szívtál fel a tüdődbe, tépsz fel a felszínre (közben azért van időd még élvezni a gyönyörű vízfelszínt alulról és kitörsz a levegőre! Szóval megint először alig jutottam el a feléig, de aztán iszonyat király volt minden levegőt bevetve végigúszni.

Az úszások után még egykapura játszottunk, ott kaptam pár pofont meg elég kemény menetek voltak, de végül nem kaptunk gólt, viszont a játékot egy naaaagyon baba góllal zártam. Aztán matracokat dobáltunk a vízre és azon rohangáltunk végig és a végén még az 1m-es dobbantóról is ugráltam!

éés még két okossága a hetemnek:
azért jó, hogy nyitott ablaknál alszom a (kinti, de reggelre benti is) minusz 2 fokban, mert így garantáltan nem rakom a fejem alá a karomat (hanem próbálom a felületemet minimalizálni), aminek eredményeképp már hónapok óta nem volt olyan, hogy béna karral ébredtem volna, ami nagyon rossz érzés, és minden alkalommal iszonyatosan megijedek olyankor.

A nagy tanulás hátulütője meg még, hogy mivel egész nap itthon vagyok, ezért teljesen egyértelmű, hogy mennyit iszom. Amúgyis tudom, hogy keveset iszom, de ha mindenfélét csinálok, akkor eloszlik, meg talán többször kevesebbet iszom. Így viszont sose vagyok szomjas, akármilyen cukros finom gyümölcsteákat készítek magamnak (ami még ha az ablakomban van se akar, csak nagy lassan lehűlni...)

na ennyit a hét észosztásából

Teljesen be fogok dilizni

Ez lesz életem legdurvább vizsgaidőszaka, de megnyugatat, hogy utána nem lesz legalább téliszünetem, viszont nyáron majd dolgozom végig.

Ma pl elég jól sikerült tanulnom, mert megtiltottam magamnak egy időrabló honlap látogatását, levelet meg nem kapok, és ezért bár tartok szüneteket, de kb semmit nem tudok benne csinálni, szóval nem is szoktam kihasználni, hanem kezdem a következő adagot.

ma kb 8 órát tanultam, még reggel ébresztőm előtt ébredtem fel először még sötétben, és ki is rugdostam magam gyorsan az ágyból, mielőtt visszaaludtam volna. Szóval lámpával tanultam az elején is meg a végén is... De sajnos nem csak ez volt az egyetlen ami végig kísért az elmúlt 48 órában. A vietnámi szomszédom nem tudom, hogy miért, de egy iiiiiiiiszonyatosan monoton zenét  hallgat (max 2 ütemnyi ismétlődik) állandóan. Asszem tegnap kezdte (vagy legalábbis tegnap voltam sokat itthon és tanultam volna csöndben). Elég idegesítő volt, de akkor még csak főleg másoltam. Este nem bírtam elaludni, mert annyira idegesített, szóval végül füldugóztam, majd reggel korábban keltem mint ő, de miután nagy nehezen kinyomta az ébresztőjét (azt is hallottam és meg is állapítottam, hogy neki is iPhoneja van) azután, pont mire befejeztem a reggelim és tanulni kezdtem, megint elkezdte!!!! Nagyon durva! én is sokszor hallgatok zenéket, de aaaah. Nem akartam neki beszólni, de nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni...

Na jó, készítettem nektek egy jó játékot is :) a gyakorlat feladatokat az elmúlt félévben összegyűjtött nyomtatós lapokra kezdtem írni (sajna már el is fogytak) és aki nagyon ügyi, az meg tudja fejteni, hogy mi az itteni "neptun" kódom! hajrá hajrá a szümfülességgel!
A verseny egészen szabályszerű, a lapok véletlenszerűen kerültek a földre (mármint miután elhagyták a kezemet 1,5 méterrel odébb) és a rossz képminőség miatt, hagytam egy kis könnyítést rajta

Farsang

Sajnos ez a sok vizsga (meg egy icipicit a távolság is) meggátol abban, hogy akármilyen farsangi mulatságon részt vegyek (otthon). Legalábbis ezt gondoltam. Aztán jól beleköptek a levesembe.
Csütörtök délben, mikor ebédet főztem (miközben mellettem az egyik német lány a reggelijét csinálta pizsamában) egyszercsak óriási fütyülés, dobolás, sípolás és hangzavar közepette elvonult az ablakunk alatt egy halom óvodás, akik mind iszonyatosan ki voltak öltözve. (Meg az óvónénik is...) Úgy szurkoltak, mint Pali nekem, a legényavatómon :)
Aztán kaptam egy levelet UWR listán, hogy jöjjünk mókás ruhákban edzésre.

Nem volt egészen világos, hogy ez mit takar, és mivel nincs sok fölös ruhám itt, főleg olyan nem, amit nem sajnálnék, ha szétmarná a klór, így csak bedobtam a trambulinos sárga zoknijaimat, amit jó eséllyel úgyse fogok használni, már csak azért sem, mert előrelátó bratyóm megmondta, hogy nem szabad mással mosni, mert mindent meg fog fogni. (Persze, ezt rögtön elfelejtettem, mikor a mosást beraktam, így sikeresen azt is betettem minden mellé... Végül akkor szerencsére nem eresztett, de azért többször nem kockáztatok) Szóval végül felhúztam a sárga zokeszom meg egy másik feketét, de labdába se rúgtam a többi jelmez mellett, úgyhogy végül én is fehérruhás lettem :) [egészen olyan vagyok mint egy orvos, nem?!]

before

Szóval miután megjelent az apáca, a ferences testvér egy hordó sörrel, és a ninja, aki miután a szemüvegét is felvette, már semmi nem látszódott ki belőle, Azután egészen hamar megkezdődött az edzés. Gyakorlatilag nem volt edzés, csak játék, de mindent teljes felszerelésben! A fehér rucinkról annyit, hogy ez a német vízimentőknek készült nehezítésnek, hogy avval edzenek, szóval hiperextra nehéz volt benne úszni. Mivel a sapkók nem jól látszódtak, ezért végül úgy döntött a grémium, hogy fehérek lesznek a jelmezesek ellen = újak és kezdők vs régi motorosok...

gyors "csoportkép" az elején: nem bezséltünk meg semmit, úgyhogy páran lent voltunk, mások meg levegőztek, de mire lejöttek, addigra mi mentünk fel...

Egy kis esélykiegyenlítős felhangja is volt a játéknak, mert kb minden 2. gól után volt egy rövid sör szünet...

after 1 sör... forog a világ :)

Végül végig játszottunk, de nagyon fárasztó volt. Közben a ninjáról kiderült, hogy Krisó egyik hódolója, és azért küzdött, hogy eljusson legalább egyszer a félévben az edzésünkre, hogy találkozzon velem :)

Szóval jó móka volt, de jól le is fárasztottak.

Leo

Jó érzés használni a Leo-t. Igazából eddig leggyakrabban más szótárprogramokat használtam, mert vagy magyarról kellett németre, vagy csak egyszerűbbnek találtam a telefonomon pötyögni, mint gépen. De most már egyre többet használom édesapám kedvencét és az volt a legjobb érzés, mikor se magyarul, se németül nem tudtam a szót, amit írni akartam, csak angolul, és aztán azt fordítottam át németre.

Pesti firnyák?

Ma reggel az egyetemre bandukolván (bicikli híján...) rájöttem, hogy én bizony nem vagyok Pesti firnyák és hogy tulajdonképpen nekem hiányzik, hogy minden nap lássak releváns mennyiségű egybefüggő zöldet. Bár az ablakomból rálátok egy udvarra, de nem szoktam oda bemenni, (és szemmagasságban pedig a házakat látom) amúgy meg épületek között járok sokat, és nincs a szokásos otthoni buszút (át a zöldeken), meg kertünk, meg otthon az ablakomból is sok zöldet és sok madarat meg egyéb állatot látok alapból.

Vasárnap egy jófajta futással indítottam. Gondolkoztam előtte, hogy merre induljak. Alapvetően, józan paraszti ésszel, eddig mindig abból indultam ki, hogy ha kifelé indulok a városból, akkor egyszercsak vége lesz, (és találtam is egy szép parkot), de gyors itthoni csekkolás után kiderült, hogy ha a város közepe felé megyek, akkor még hamarabb eljutok a kastélyparkba, ami ráadásul nagyobb, mint a park, amit a másik irányban találtam. Szóval most a kastélyparkba mentem, egy része nagyon mérnöki a sugárútjaival (és mindenhonnan ellátni a kastélyig ezáltal), de legalább erdő van, viszont a másik oldalon már sokkal változatosabb. Útközben találkoztam "Madá' Robival, Mókus Mikivel" meg még egy harmadik madárral is, de annak nem tudom a nevét, mert ő volt a mesélő :) :

"Képzeld, Madá' Robi, ma repülök a kastélyparkban oszt először láttam Mókus Mikit, aztán meg egy nagyon menő hellyhansenes figurát" : ) 

Szóval király volt, az elején még zenére futottam, de hamar átkapcsoltam a harkálykopogásos, avarzörgős, madárcsicsergős koncertre és nagyon szupin sikerült. Elég hosszú úttal indítottam, szóval másnap éreztem a lábamat, annak ellenére, hogy heti háromszor edzek mindig, szóval úgy tűnik minden sport más izmokat vesz igénybe...

Bőcsességek

Tök jó dolog, amikor kis praktikus dolgokat mondanak a tanárok, vagy amikor kis hétköznapi dolgokkal kapcsolják össze az anyagot. A termodinamika tanár mondott pl jókat, amikre eddig nem gondoltam:
Az egyik, hogy télen jobban száradnak kint a ruhák, mint nyáron (... persze megfelelő körülmények között), mert hogy a hőmérséklet emelkedéssel (exponenciálisan) nő(het) a levegőben levő páratartalom, és így előállhat az, hogy a ruhából nem akar kimenni a vizecske, mert annyi van körülötte, hogy inkább benn marad. Viszont ha hideg van, akkor tuti nincs páratartalom, ozt boldogan továbbállnak a ruhából vizecskék.
A másik a főzéssel volt, hogy ha forr a cucc (minden folyadék) akkor nem az van, hogy minden melegszik, aztán mindenféle hőmérséklet van, hanem először az egész víz 100°C-os lesz, utána forr, és a fölötte levő gőz-gáz nem lesz melegebb, amíg az utolsó folyadékcsepp át nem alakul. És közben akármennyi hőt nyomunk hozzá, a víz "soha a büdöséletbe" nem megy 100°C fölé, mert előbb elpárolog. Így lehet egyenletes hőmérsékeletet elérni.  (persze minden a körülményektől függ, meg kukta, meg túlfűtés meg van minden, de leegyszerűsítve ez a lényeg.)

Amire meg én jöttem rá nagy áramlástantanulás közben, hogy Miklósbácsinak biza igaza vót! Nem tudom, hogy vajon tudta-e a hátterét, vagy csak tapasztalatból beszélt, de mindig mondta, hogy gyorsnál magunk alatt minél inkább behajlított karral húzzunk, közel vive a kezünket a testünkhöz. És most meg rájöttem, hogy ez biza azért kell, mert ott gyorsabban megy a víz, ezért ha ahhoz képest gyorsítjuk magunkat, az jobb... azt hiszem...

Pöttyös az igazi

Bizonyos magyar ceg mar Nemetorszagban is terjeszkedik es furcsa marketingfogassal a KIT-n oktatott Thermodinamik I targyba fektettek es fizettek le a tanart, hogy a pottyos vonallal abrazolja a gozgepek korfolyamatanak valos lefolyasat, hogy így bizonyos magyar diakoknak a cimben jelolt szlogen keruljon a jegyzetebe

bicikli

Ez nagyon durva volt!

Írt pár napja egy srác az erasmus listára egy levelet, hogy bringát keres. Válaszoltam neki, hogy eladnám az enyémet, úgy tűnt egy hétig, hogy megveszi, de aztán elállt a vásárlástól. Végül küldtem én egy levelet a listára, hogy eladnám, 5 perc múlva már jött az első válasz, hogy őőőőő megveszi! 10 perc alatt még jött két vevő, de végül az első már fel is hívott, és este találkozunk, hogy lebonyolítsuk az üzlet'

Ez aztán tényleg huss volt!

UWR után

Na megint vót edzés. Már megint úgy nézett, ki, hogy hárman leszünk, legalábbis az első negyed órában. Végül 11-en lettünk, úgyhogy játszottunk rendesen is, és megint tiszta karc meg horzsolás meg seb vagyok, mint múlthéten is.

Nálunk is valahogy így ment a küzdelem, rólam is többször letépték a szemüveget, egyszer kb 3 percen keresztül úgy harcoltam, hogy semmit nem láttam, meg kb levegőt se nagyon vettem, de mindig éreztem, hogy hol van a labda és szorongattam/elvettem mástól.  Sajna gólt nem szereztem, csak egy nagyon király gólpaszt adtam, de megint az egy fővel kisebb csapatban voltam, szóval nem vót egyszerű. A pipa megint egyszer kiszakadt, de mostmár gyakorlott vagyok, szóval hamar vissza tudtam szállni, de még mindig nem értem a többieket, hogy hogy bírják szelep nélküli pipával, én avval tuti nem játszanék, mert állandóan vizet szívnék.

No most meg szaladok szenvedni, mert holnap vizsga, már háromszor áttanulmányoztam az anyagot sőt még Sanyinak is elmondtam egyszer, szóval nem tudom, hogy hogyan tanuljak, de még ülök rajta kicsit. Aztán húzás aludni.

Juuuuj ennek is nagyon örülök!

Eddigi kósza hírt, ma egy papírcetli is megerősítette, hogy bizony új hűtőket kapunk a koliban!!!

Sajna a mikrónk pont tönkrement, de szerintem az új hűtő már melegíteni is fog tudni :)*

valami ilyenre számítok...

Amúgy az a helyzet, hogy elég durván kifogyóban van a szeretettankom sajna. Már nagyon hiányzik egy barátságos hátbaveregetés, vagy hogy valakinek a nyakába ugorhassak. Alapvetően senkivel nincs fizikai kontaktom, egyedül a többi magyar diákkal a reggeli kézfogások, de azokból meg nem sok szeretet megy a szívem felé...

A fejem meg olyan mint egy szita... megy befele a szememen amit olvasok, aztán folyik ki a fülemen, vagy próbálok figyelni órákon, de azon kapom magam, hogy nem gondolok semmire, de az anyag sincs sehol... 

Aztán ma megint voltam bevásárolni... Úgy tűnik lehet el fogom tudni most adni a bringámat, úgyhogy már úgy vásároltam, hogy amit lehet, azt előre megveszem, mert ha eladom a bringám, akkortól gyalog kell járnom vásárolni. Annak ellenére, hogy az elmúlt két alkalommal is egészen durván sokat hagytam ott, most még nagyobb volt a végösszeg. Mondjuk utána meg is telt a mélyhűtő, meg minden, és mivel sokat főzök, ezért elvileg nem olyan sok (ha azt nézzük, hogy a többiek még többet hagynak a menzán csak kisebb adagokban), de azért leesett az állam, miközben bepötyögtem a kártyám kódját (szerencsére Krisó példájára én is mindent avval fizetek, mert már nincs is annyi készpénzem kb, mint amennyit ott kellett hagynom a cumókért.

Viszont, vettem egy Kräuter kenyeret vagy mi a szöszt, amilyet még réges régen síeléskor ettünk és nagyon finom ( a baromi egészséges halom salátával amit szintén tömök ezerrel, hogy nehogy már megint vashiányom legyen... )





*Update: a Mikrónk tényleg teljesen tönkrement (azért tűnt el) de mint kiderült, Son-nak van egy másik csak valami havernál, szóval azunk is lesz :)

Procrastination - kedvenc angol szavam

Máig pánikoltam többször, mert ma volt egy döntő teszt, amit ahhoz kell teljesíteni, hogy vizsgázhassak. Az elején úgy tűnt, hogy sima liba, de aztán egyre nehezebbek lettek, annak ellenére, hogy gyakoroltam rájuk, úgyhogy jogosnak tűnt a nagyfokú félelem.
Erre is tanultam nagyon sokat, és 100 szónak is egy a vége, ma olyan jól megírtam, hogy még talán tökéletes is lehet!

Aztán délután megint volt a praktikum, amiről nem tudom mennyit írtam/meséltem, elég nehéz tárgy, de csak 6 alkalom van belőle. Mindegyik elején van beugró aztán programozol, amíg el nem készülsz. A mai kérdések, amiket tudni kellett szintén elég nehezek voltak és amúgy se ezen volt a hangsúly a tanulásban a Thermodinamika miatt. Ennek ellenére elolvastam háromszor a felkészülési anyagot és harmadikra már kezdtem kapizsgálni. Végül a tanár elég jó fej volt és kérdezés helyett csak segített nekünk megérteni a dolgot, aztán a feladatokkal hamar elkészültünk.

Így aztán egész hamar hazaértem, és mikor beléptem a szobámba, merült fel a kérdés, hogy no most, hogy túl vagyok mindenen és kedd van, menjek-e úszni. Mostmár lacrosse-ra ugyebár nem járok, szóval UWR-re gyúrok elhatározásom szerint, de azért elég leterhelő volt a nap, szóval nagyon gondolkoztam, hogy mi legyen, közben az idő viszonylag sürgetett, mert csak 6-ig lehetett úszni, és vásárolni is kellett mennem, szóval simán ki tudtam volna magyarázni magamnak a dolgot, de aztán még mielőtt, sokat beszéltem volna magamban... :) no szóval felkaptam a másik táskámat nagy hamar és téptem úszni.

Közben az utam elvitt az itteni AUDMAX mellett (ami itten AUDIMAX - legalábbis így szokták emlegetni) és leesett az állam. Nem tudom, hogy mi lehetett odabent, de kint egy halom legdrágább diplomata vagy nem is tudom, de iszonyat durva autó állt, a nagy része BMW volt, de volt Merciből is, meg egy porsche is befigyelt. Valamelyik "gáz alak" "csak" egy volvoval rukkolt elő... Nem hittem a szememnek, ennyi ilyen autót még itt se láttam együtt. Gyorsan lefotóztam, de nem túl minőségi, mert siettem, nehogy még a végén visszaforduljak :)

Sikeresen eljutottam az uszodába, ahol most szerintem kevesebben voltak, mint múltkor, és volt hogy csak 2-en voltunk a sávomban, de végül most is kellett kerülgetni embereket. Leúsztam megint/ezúttal 62 hosszt, szintén nagy részét vagy csak lábbal vagy csak kézzel.Finom zuhanyzás után (ahol konstatáltam, hogy csak meleg és tűzforró között lehet válogatni, de ezek között akármilyen szép átmenetet lehet generálni) hazajöttem nagy hamar, majd újabb hátizsák csere után már kerekeztem a bótba.
Már régóta gondolkoztam, hogy kipróbáljam a Lidl-t, mert csak 5 m különbség van aközött, hogy melyikbe megyek, meg hajtott a kíváncsiság, de (szégyenszemre) ott motoszkált bennem mindig a megszokás, meg járt út meg, azért mégiscsak Mamafiának Aldiban a helye... Decemberben mondtam, utolsó alkalommal, hogy no most még ALDI, aztán új év új bolt, de végül idén is nagybevásárláskor balra tértem a szokásos úton. Ma aztán már nagyon gondolkoztam, hogy mi legyen, aztán úgy döntöttem, hogy ugyanannyi érv szól mellett, ellene, szóval döntsön a "Szerencse", az egye ajrósom asszondta, hogy bizony, ma a LIDL a nyerő.

Szóval elmentem, kb tökugyanaz mint a másik falva, egy két dolog olcsóbb volt, kenyeret kb nem találtam, meg amúgy is akartam még venni ezt azt... Végül aaaaaaaaaaaaannnnyi mindent vettem már megint, hogy szerintem február végéig csak kenyeret és tejet kell majd vennem (meg müzlit ha akarok enni). Sajnos itt a sarki boltban már a tejet is megemelték (márminthogy, csak az árát...) így asszem kijárok majd eztán is, és viszont müzliből itt csak puccos és drága volt, úgyhogy maradok Hofer kománál.

mostaztán meg iszonyatosan egészségesen Baguettet fogok enni SALÁTÁVAL! Gondoltam, ezúttal kicsit komolyabban veszem ezt a vas témát, aztán elvileg abban is sok van, meg spenótot is vettem. Sóska viszont SZÉGYENSZEMRE nem volt! (abban nem tudom mennyi a vas, de nagyon finom :)

jegyzetek

És már több mint 480 oldalt telejegyzeteltem csak ebben a "félévben"*... azért az nem is olyan rossz :)






Tudniillik még 3 hét szorgalmi időszak van, és utána vizsgaidőszak, tehát még órákon is jegyzetelek, meg elkezdek gőzerővel külön is gyakorolni...

Koleszajtó

Azt nem is meséltem, hogy tegnap este azt hittem minden spórolásom odalesz és még azon kívül is kell még pénzt fizetnem.

Nagyon örültem, mikor konstatáltam, hogy a folyosónk zárható és ezért az egyes ajtók már csak kulcsra záródnak, szóval olyan nem lesz, hogy csak mosdóba megyek de soha többet nem jutok be a szobámba. Viszont mégiscsak majdnem ez lett... 

A bringám ugyebár béna és csütörtökön, mikor szétesett alattam, letettem ott, ahol volt. Ez pont a Campus közepén van, félúton köztem és a Sportcsarnok (uszoda = trambulinhely) között. Szóval most terveztem hétvégén megszerelni, úgyhogy miközben sétifikáltam haza trambulinról, és elbandukoltam szegény fagyoskodó bringám mellett, úgy döntöttem, hogy hazaviszem azt. Lazán, mondhatni stereotipikusan hátranyúltam a csúcsszuper karabineremért, de ottan nem lógott semmi... Megállt a szivem, mert úgy emlékeztem, hogy mikor a gatyámat trambulin előtt beraktam a táskámba még rajta csörgött a cucc.

Sprinteltem hát vissza a csarnokba, közben kiszámoltam, hogy ez Spaß valszeg kb 400€-ba fog fájni. Szóval nem kicsit aggasztott a dolog, pánikszerűen kerestem az öltözőkben, teremben, portásnál, de sehol semmi. Végül nagyon erősen bizakodva a rövid eszemben, hazajöttem, a gyanúval, hogy a szobámban is hagyhattam (, azon már nem morfondíroztam túl sokat, hogy ha közben valóban nyitva maradt a szobám és mondjuk elviszik a gépem meg még ezt azt, az se sokkal jobb) és elkezdtem nyomkodni a csengőket. Valakit a szintről kellett találnom, mert különben nem jutok be a nyitott szobámhoz, szóval becsöngettem a vietnámi sráchoz, aki kb mindig itthon van. Na most persze nem volt. Újabb vérkeringészavar, a szinten még van pár német, akik nagy eséllyel nincsenek itt, egy üres szoba, meg a másik szomszédom aki ha itt is van bezárva tartja az ajtót, szóval nem biztos, hogy kijön, ha nem vár vendéget... Na azért bepróbálkoztam a legjobb fej németnél, aztán ő minimális értetlenkedés után tök kedvesen kinyitotta nekem az ajtót, és valóban itt lapított a kulcsom...

Szóval jó a vége, csak azt nem tudom, hogy az így megspórolt pénzt (, mármint, hogy ezt mégse kell kiadnom) mire költsem :)

Terrible, horrible, no.... good :)

Tegnapi edzés úgy feltörte a kislábujjamat, hogy alvás közben is nagyon zavart, ma meg alig bírtam járni, ha volt rajta zokni és/vagy cipő. Mindezek után alig bírtam tanulni és estem is egy elég nagyot, aminek keretében jól meghúztam a hátizmaimat, aztán este nem bírtam hajtókart cserélni, így mostmár mindenképpen bicikliboltba kell mennem.

Ámde! Egyrészt lehet, hogy lesznek vízalatti felvételeim a tegnapi UWR-ről másrészt már megint csak mondania kellett a bratyóresznek :) Életemben először ugrottam segítség nélkül egyedül HÁTRASZALTÓT! Iszonyat király volt! Bár még van rajta mit fejleszteni... Röviden ennyi, a tervek szerint most jól kipihenem magam, majd holnap megyek a KHG-ba internationales Frühstückre :) egy pakisztáni srác fog előadást tartani, meg amúgy is olyan finom volt múltkor :)

Közben a szobámat is "átrendeztem", mivel csak 3 mozgatható bútordarab van benne, amiből egy az asztalom, aminek itt kell maradnia, különben semmit nem látok, meg egy kisasztal amin a tanulnivalóim vannak, szóval szintén asztalközelben kell maradnia, így maradt egyetlen lehetőségként az ágyam. No azt viszont jól behúztam a szoba közepére, aminek számtalan előnye lehetne (pl amennyiben nem lenne nagyon kényelmetlen, akkor lehetne úgy aludni, mint a kisbabák, tárt karokkal) de ezek sajnos egyaltalán nem relevánsak a avval szemben, hogy mennyire akadályoz a szobában való mozgásra. Az asztalomhoz csak James Bond ágyonvalóátforgással lehet eljutni :)

most valahogy így néz ki a szobám (tja az új díszítésről se írtam, ami viszont már valóban színes!)

Még egy olyan dolog, amit nem csinálhatnék meg, ha akárki is élne a közelemben, mert mindketten nagyon hamar belátnánk, hogy ennek semmi értelme. :)