A cím...

...régóta érlelődik bennem... és már többször változott.

Péntek este az lett volna, hogy életem 5. BMW-s útja. És talán áradoztam volna, hogy mennyire menő volt, hogy 140-el mentünk. De időközben sok minden átértékelődött bennem, mondjuk annak az útnak a jelentősége mindenképpen. A társaság nem volt túl fényes, sőt. 4-en voltunk, 2 barna bőrű (az egyik ennek ellenére német volt - már itt született) lány, a sofőr, akit nagyon nehezen értettem, szerintem nem volt német és én. Szerencsére elöl ülhettem, úgyhogy kényelmes volt az út, de egy szót nem beszéltünk a 4 órán keresztül (kivéve párat mikor a srác kiment pisilni), de legalább jókat aludtam. A kocsi a korához képest jó volt, de ez annyit tesz, minthogy régi kocsi volt ennek ellenére jó felszerelésekkel. A hétvége további részei annyira jók voltak, hogy bár arra számítottam, hogy ez mély nyomot fog bennem hagyni (nagyon pozitív irányba), gyakorlatilag elenyésző a fontossága.

A hétvége alatt eszembe se jutott/ nem volt időm ilyeneken még gondolkozni se, mert annyi jóval árasztott el a kedvenc bratyóreszem, olyan jókat mókáztunk együtt és hiper jól éreztem magam. (Evvel szerencsére ő is így volt.)
Ötletem se volt, hogy mit fogunk együtt csinálni, de aztán tök sok jó dologgal készült Krisó, úgyhogy nagyon királyul sikerült. Pózoltunk németországban (durva, mi?!) de aztán átmentünk Belgiumon keresztül Hollandia legmagasabb pontjára, hogy aztán persze Tudjukki nyerjen, majd megismételtük először Bazsival végrehajtott garantált hányingerkeltő nagyon mókás játékot. Közben tök jót bicikliztünk, meg sokat beszéltünk és nagyon nagyon jót főztünk. Mostmár több ötletem van, hogy mit csináljak itthon. Moziban is jártunk ami nagyon menő volt együtt, a film is jó volt, de a társaság még sokkal többet dobott rajta. Este meg járkáltunk kicsit a belvárosban, ami gyönyörű volt. Bár kevesebb mint 1,5 évvel ezelőtt jártam ott, és bejártam már ugyanazokat az utakat, mégis teljesen más volt. Egyrészt már nem építkeztek a városházánál és ezért láttam a hátulját is, ami 50-szer olyan szép mint az eleje és szerintem szebb és mesebelibb kastély feelingje van a kivilágítástól, mint a Neuschwansteinnek. És pont elcsíptem a Weinachtsmarktot (nálunk még nem is indult be), ami nagyon drága, de szép volt.

Szóval szuper hétvégém volt, és közben még meg is szabadultam a hajam túlnyomó többségétől, arra hivatkozva, hogy kipróbáljuk a hajamon az új hipergépet. Végül ollóval vágott jobbnál jobb frizurákat a Mesterfodrász Úr, aminek következtében végül jó rövid lett a hajam. Szerintem az elmúlt 3 évben nem volt ilyen rövid hajam, mégis MFF (Menő Friszkó Faragó) Úron kívül 3 nap alatt még csak három embernek tűnt fel a változás annyira, hogy szóvá is tegye:
- egy gépész srácnak (a mechások közül senki nem mondott SEMMIT pedig 24-7-365 együtt vagyunk...)
- a velem egy szinten élő új lánynak, akit pénteken ismertem meg (most költözött be, lecserélte az előző Tunéziai lányt. A változatosság kedvéért ugyanonnan jött :)
- ÉÉÉÉÉS az egyik lacrosse-os srácnak, aki ráadásul edző... teljesen meglepődtem, hogy így emlékszik (min 50-en vagyunk újak és azért változik a társaság...)

És még visszatérve az Aachenben töltött időhöz: a végén még egy igazán NAGY ölelést is kaptam, és nem is csak amolyan kiprovokáltat, hanem olyat, amilyet Kristóftól ritkán kap az ember, de ha mégis, akkor a magamfajta a fellegekben jár :)

Aztán a következő cím ötletem "MÉG 10 NAP..." lett volna.  Időközben már csak 9! (és még ha sokáig írom, akkor csak 8...) Ezt majd később kifejtem, mikor már magam is tudom, hogy miről beszélek :)

Aztán hazamentem...

hölgyek idáig olvassák :) akik nem kapnak hülyét a kocsikról való beszámolóimtól és az "adrenalinhajhászásomtól" azok olvashatnak tovább :)

amire számítottam

Szóval nem akárhogy jöttem haza... Kifele is meg vissza is mitfahrgelegenheittal mentem, mert az olcsó, sok ajánlat volt nekem ideális időkben hirdetve, és gyors is eléggé. Kifelé nagyon megörültem, mikor megláttam a BMW-s hirdetést, kifele is mehettem volna evvel, csak a VW passat nem igazán nyerte el a tetszésem, meg mivel mindegyik 20€-ba került és ez csak 15€-be, ezért féltem, hogy ez valami olyan aki mindenképpen akar utastársakat, mert rászorul a pénzre.

Mint kiderült egyaltalán nem így volt, sokkal inkább, pontosan azért kér kevesebbet, mert szerintem egyaltalán nincs rá szüksége. A csávó azért teszi meg rendszeresen az Aachen-KA távot, mert fent lakik és itt dolgozik. A családja meg Krisónál várja. Az alternativ költsége (khm khm, milyen művelt itt valaki) valószínűleg elég nagy, ezért nem a legrövidebb úton jöttünk, hanem a leggyorsabban. Ez azt jelentette, hogy egy jó nagy kerülővel, de olyan úton, ahol "nincs folyamatosan 130-as korlátozás".

amihez hasonlóval mentem

Amúgy nagyon rendes és törvénytisztelő volt a sofőr, szóval valóban minden táblát betartottunk, és nem is nyomtuk le igazán az embereket, hanem amikor lehetett akkor mentünk ezerrel, és ha mondjuk csak egy ember volt előttünk, akkor annak még emberi távolságból indexelve jelezte, hogy mi még gyorsabban mennénk. Szerintem teljesen jó volt ez így, végig biztonságban éreztem magam, és nem is éreztem magunkat aggresszivnek.

és amit leszorítottunk laza balra indexeléssel de a korlátozások alatt (amit mi betartottunk) mindig visszaelőzött

Még a jobbratartás szabályait is nagyon rendesen betartottuk, így előfordult, hogy a háromsávos autópálya legkülső sávjában 140-el mentünk. Amúgy simán felhúzta 220-ig is, és a kb 400 km-en át korlátozás mentes szakaszon SENKI nem előzött meg minket! Furcsa volt, amikor a gyorsabbnál gyorsabb álomautókat előzgettük és nem hittem a szememnek, amikor egy gyönyörű hátsó lámpát láttam a jobb oldalunkon, majd megelőzve megállapítottam, hogy itt bizony komoly dolgokról van szó: ilyet előztünk!

amit alig volt időm felismerni, mert olyan tempóban előztük meg

Amúgy hazafele már mindenki német volt a kocsiban, más is volt a hangulat (a kocsiban min 4 i-vel kezdődő telefontulajdonos ült (a sofőré nem tudom milyen volt) de végül itt is tudtam aludni és nagyon szuper utam volt.